„„A szennyező fizet” elv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
'''„A szennyező fizet” elv''' a [[nemzetközi környezetvédelmi szabályozás]] egyik elve, ami kimondja, hogy mindig a [[szennyezés|szennyező]] fél köteles fizetni a [[környezet]]ben okozott kárért, akár azáltal, hogy maga takarítja el, vagy külön [[Pigou-adó|adókötelezettség]] által. Az [[OECD]] és az [[Európai Közösség]] országaiban elterjedt; maga a nemzetközi környezetvédelmi jog kevéssé említi.
A magyar Nemzeti Környezetvédelmi Program első változatában így definiálták a fogalmat:<ref name="urb">{{cite web|url=http://epa.oszk.hu/01000/01040/00001/pdf/00001.pdf|title=A szennyező fizet alapelv érvényesülése a mezőgazdaságban: Agrárjogi országjelentés magyar nemzeti referátuma|accessdate=2011-12-21}}</ref>
{{idézet 2|''„A szabályozásnak egységes jogelveken kell nyugodnia, a büntetések és bírságok esetében a felróhatóság és a felelősség is lényeges döntési szempont, míg a szabályok betartása esetén alkalmazott megoldásoknál (díj, járulékrendszer) a „szennyező fizet” elvet egyértelműen kell érvényesíteni."''}}
{{idézet 2|''"A „szennyező fizet” elv csak korlátozottan alkalmazható akkor, ha a szabályozás valamilyen jogsértést büntet, hiszen az elv nem a felróhatóságra épül. Az egységes elvek érvényesítéséhez a jelenleginél világosabb tulajdonviszonyokra és ehhez kapcsolódóan egyértelműbb felelősségi viszonyokra van szükség. A felelősséget illetően a jelenleg kialakult helyzetért mindenkit - államot és állampolgárt, vállalatot és fogyasztót - egyaránt felelősség terhel. Ez nagyon eltérő mértékőr, de a megfelelő részt mindenkinek vállalnia kell.”''}}
== Források ==
{{jegyzetek}}
== Irodalom ==
* International Law and Naval War: The Effect of Marine Safety and Pollution Conventions during International Armed Conflict, by Dr. Sonja Ann Jozef Boelaert-Suominen (2000. december). http://www.nwc.navy.mil/press/npapers/np15/NewportPaperNo15.pdf
* Doswald-Beck, ICRC Review (1997), No. 316, 35–55; Greenwood, ibid., 65–75.
| |||