„Hatáskeresztmetszet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
[[File:ScatteringDiagram.svg|thumb|300px|A differenciális hatáskeresztmetszet]]
[[File:Impctprmtr.png|thumb|150px|Az ütközési paraméter]]
Klasszikus gömbszimmetrikus gázmolekulák esetén a <math> \sigma = \Pi (r_1 + r_2)^2 </math> ''geometriai hatáskeresztmetszet'' érvényes, ahol r<sub>1</sub> és r<sub>2</sub> a molekulák sugara. Ütközés akkor jön létre, ha a molekulák legalább d=r<sub>1</sub>+r<sub>2</sub> távolságra megközelítik egymást. Valójában azonban a molekulák ütközése sem olyan tapasztalati felületi mechanikai érintkezés, amilyennek mondjuk labdák ütközése látszik a makroszkopikus szemlélő számára. Minden esetben részecske, vagy részecskék csoportja egy kölcsönhatási térben, a klasszikus mechanikában potenciállal leírható – leginkább [[gravitáció]]s vagy [[elektrosztatika|elektrosztatikus]] – [[erőtér]]ben mozog egymáshoz képest, ahol a szemlélő a kezdeti és végállapotot látja leginkább. A klasszikus mechanikában mindazonáltal végig követhető az ütközés, azaz a kölcsönhatás során az egyes résztvevők helyzete.▼
A kölcsönös erőtérben történő kétrészecskeszórás a [[kéttestprobléma]] megnyilvánulása, amelyet vissza lehet vezetni egyetlen részecskének egy <math> V(r) </math> centrális [[erőtér]]ben való mozgására, ahol az erőcentrum a két részecske tömegközéppontja. A fizikai alkalmazásokban azonban az égimechanikától eltérően általában nem egyetlen kétrészecskeszórást vizsgálunk, hanem egy részecskenyaláb eltérülését vizsgáljuk az erőtérben. Ez a nyaláb a végtelenből érkezik <math> v_\infty </math> sebességgel úgy, hogy a nyalábra merőlegesen egységnyi felületen és egységnyi idő alatt <math> n_0 </math> <ref group=megj> Az <math> n_0 </math> mennyiséget a kvantummechanikai szóráselméletben luminozitásnak nevezik. </ref> részecske halad át. Mindegyik részecske a szóródás következtében a kölcsönhatás után más-más <math> \theta </math> szöggel eltérülve távozik a végtelenbe. <math> \theta = 0 </math> a nem eltérülést, <math> \theta = \pi </math> pedig a teljes visszaszóródást. Vezessük be a <math> d\sigma </math> '''parciális hatáskeresztmetszet'''et a következő módon: {{refhely|Landau I|18.$.}}
18 ⟶ 16 sor:
ahol <math> dn </math> a <math> \theta </math> és <math> \theta + d\theta </math> közötti szöggel eltérülő részecskék számát jelenti egységnyi idő alatt a <math> d\Omega = 2\pi \sin\theta d\theta </math> [[térszög]]be. Az eltérülés <math> \theta </math> szögét egyértelműen meghatározza a beeső részecske [[ütközési paraméter]]e, az a ''b'' távolság amelyre az erőcentrumtól elhaladna a részecske, amennyiben nem lenne kölcsönhatás és ezért egyenesene haladna tovább. {{refhely|Landau I|18.$.}}
▲Klasszikus gömbszimmetrikus gázmolekulák esetén a <math> \sigma = \Pi (r_1 + r_2)^2 </math> ''geometriai hatáskeresztmetszet'' érvényes, ahol r<sub>1</sub> és r<sub>2</sub> a molekulák sugara. Ütközés akkor jön létre, ha a molekulák legalább d=r<sub>1</sub>+r<sub>2</sub> távolságra megközelítik egymást. Valójában azonban a molekulák ütközése sem olyan tapasztalati felületi mechanikai érintkezés, amilyennek mondjuk labdák ütközése látszik a makroszkopikus szemlélő számára. Minden esetben részecske, vagy részecskék csoportja egy kölcsönhatási térben, a klasszikus mechanikában potenciállal leírható – leginkább [[gravitáció]]s vagy [[elektrosztatika|elektrosztatikus]] – [[erőtér]]ben mozog egymáshoz képest, ahol a szemlélő a kezdeti és végállapotot látja leginkább. A klasszikus mechanikában mindazonáltal végig követhető az ütközés, azaz a kölcsönhatás során az egyes résztvevők helyzete.
== Kvantummechanika ==
| |||