Főmenü megnyitása

Módosítások

a
:<math> d\sigma = \frac{dn}{n_0} </math>
 
ahol <math> dn </math> a <math> \theta </math> és <math> \theta + d\theta </math> közötti szöggel eltérülő részecskék számát jelenti egységnyi idő alatt a <math> d\Omega = 2\pi \sin\theta d\theta </math> [[térszög]]be. Az eltérülés <math> \theta </math> szögét egyértelműen meghatározza a beeső részecske [[ütközési paraméter]]e, az a <math> b(\theta) </math> távolság amelyre az erőcentrumtól elhaladna a részecske, amennyiben nem lenne kölcsönhatás és ezért egyenesene haladna tovább. Feltesszük, hogy <math> \theta </math> és <math> b </math> között egyértelmű a kapcsolat, ezért <math> \theta </math> és <math> \theta + d\theta </math> közé azok a részecskék szóródnak, amelyek a <math> b </math> és <math> b + db </math> között érkeznek. Ez egy olyan körgyűrű, amelynek területe <math> 2\pi b db </math>, az ezen keresztül időegységenként érkező részecskék száma pedig <math> dn = 2\pi b db n_0 </math> és így a hatáskeresztmetszetre a {{refhely|Landau I|18.$.}}
 
:<math> d\sigma = 2\pi b db \,\! </math>
 
kifejezés, azaz a körgyűrű területe adódik. Ennek integrálja a <math> \sigma </math> '''teljes hatáskeresztmetszet'''. Ebből az alakból látszik, hogy klasszikus gömbszimmetrikus gázmolekulák ütközése esetén <math> \sigma = \pi (r_1 + r_2)^2 </math>, ahol r<sub>1</sub> és r<sub>2</sub> a molekulák sugara. Ekkor ugyanis az ütközési paramétert 0 és r<sub>1</sub> és r<sub>2</sub> között kell integrálni, mert nagyobb ütközési paraméter esetén nincs kölcsönhatás. A hatáskeresztmetszet tehát terület dimenziójú mennyiség, amelyik klasszikus esetben szemléletes módon összefügg az ütköző részecskék méretével. A differenciális hatáskeresztmetszetet kifejezhetjük a szóródási szög és az ütközési paraméter függvényeként: {{refhely|Landau I|18.$.}}
 
:<math> d\sigma = \frac{b(\theta)}{\sin \theta} \left| \frac{db}{d\theta} \right| d\Omega </math>
69 861

szerkesztés