„Eredménykimutatás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
GrinBot (vitalap | szerkesztései)
2000.C szerinti pontosítás
1. sor:
A [[számvitel]]ben használatos '''eredménykimutatás''' bemutatja egy adott időszak (jellemzően üzleti év) bevételeit és ráfordításait, illetvetovábbá ezek különbözeteként a vállalkozás eredményétnyereségét, illetve veszteségét.
 
Ez a kimutatás – a vállalkozó döntésétől függően – kétféle módon állapítható meg:
Az eredménykimutatás két módszerrel készülhet:
* [[összköltség eljárás]]sal
* [[forgalmi költség eljárás]]sal.
ANagyobb cégek a profitot mindkét eljárással kimutatják, ilyen esetben a két módszer végeredményének azonosnak kell lennie.
 
Az eredménykimutatás arra szolgál, hogy az érdekelt felek (tulajdonosok, befektetők, hitelezők)
* fel tudják mérni a vállalkozás múltbeli teljesítményét, egy adott időszakban
* és ebből következtetéseket vonjanak le a kövőbelijövőbeli teljesítményre nézve, illetve
* megbecsüljék a jövőbeni kockázatokat.
* osztalékfizetésről dönthessenek
 
Az információ hasznosságának viszont megvannak a korlátai:
* hiányoznak olyan tételek, amelyek fontosak a vállalkozás jövője szempontából de nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthetőek (pl. munkavállalók szakképzettsége és lojalitása)
* egyes értékek a használt számvitelikönyvelési módszerektől függenek (például a [[készlet]] értékeléseszintjének kimutatása FIFO vagy LIFO vagy súlyozott átlag módszerrel)
* egyes értékek becslés eredményeképpen jöttek létre (például az [[értékcsökkenés]] függ a [[tárgyi eszköz]]ök hasznos élettartamára vonatkozó feltételezéstől).
 
A készletekre vonatkozó megjegyzés az [http://en.wikipedia.org/wiki/Income_statement angol szócikk ] szó szerinti fordítása. A magyar számviteli szabályozás (2000. évi C. törvény a számvitelről) nem ennyire laza: a saját termelésű készletek állományváltozását közvetlen önköltségi áron, az anyagköltséget és az eladott áruk beszerzési értékét pedig beszerzési áron kell kimutatni a tárgyévi mozgások közt, tehát magyar könyvvitel esetében a készlet nem jó példa, nálunk ugyanis pont itt nincs választási lehetőség. A mi törvényeink nem tolerálják a "kreatív" :-) könyvelési módit.
[[Kategória:Számvitel]]