„Újmassai őskohó” változatai közötti eltérés

Az '''újmassai őskohó''' [[Magyarország]] egyik legfontosabb ipari [[műemlék]]e, [[Európa|Európában]] is ritkaságnak számít. Mellette áll a [[Massa Múzeum]] és egy korabeli, rekonstruált vasverő.

 

 

 

 

[[Fájl:Ómassa légifotó.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Az őskohó légifotója]]

A [[faszén]]nel fűtött kohó négy sarokpilléren áll, alapmérete 9,5×8,5 méter, terméskőből épült, zömök, kétlépcsős csonka gúla formájú. A hegyoldaltól szabad három oldalon kosárívű boltövek vannak, a keleti és a nyugati oldali nyílásban történt a levegő fújtatása, az északi nyílásban csapoltak. A sarokpillérek acél vonórudakkal voltak megerősítve. A kohó magassága 11,4 méter, térfogata 22 köbméter volt. Az átlagos napi termelés 1300 kilogramm, az adagsúly<!--Tudom, hogy tömeg, de ez a hivatalos név!--> 5600 kilogramm volt. A négyrészes fújtatókat működtető vízkerék 7 méter átmérőjű volt, a fújtatók 16 percenkénti löketszámmal dolgoztak. A nagyolvasztót 1832-ben átépítették.

A kohóval szoros kapcsolatban vasverő műhely is épült, ahol a farkaskalapácsokat vízzel hajtott kerekekkel működtették. A nagyolvasztóval egy időben kezdték a hámori völgygát építését, amit 1812-ben fejeztek be.

 

[[Fájl:VaskohEmlekmuUjmassa.jpg|bélyegkép|jobbra|166px|Csehszlovák–magyar vaskohászati emlékmű]]

Az újmassai kohó termelését 1866-ban állították le. Ettől fogva állapota folyamatosan romlott, mígnem 1951-ben elkezdődött műemléki helyreállítása a [[Diósgyőri Acélművek|Lenin Kohászati Művek]] és az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki és anyagi közreműködésével. A munkálatokkal első ütemben 1954-re készültek el. Az őskohóból évente egyszer, a szeptemberi Fazola-napok keretén belül jelképes csapolást hajtanak végre, miközben sok más programot is rendeznek.

Az őskohó mellett megállója van a [[Lillafüredi Állami Erdei Vasút|lillafüredi kisvasútnak]], de a [[15-ös busz (Miskolc)|15-ös autóbusszal]] is megközelíthető. Gépkocsival a Hámori-tó partján, a [[Bánkút (Nagyvisnyó)|Bánkút]] felé haladó útra kell rátérni.

 

[[Fájl:Ancient smelter.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Az őskohó]]

* Horváth Béla, [[Marjalaki Kiss Lajos]], Valentiny Károly: Miskolc. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962. 246–247. old.

* Remport Zoltán: Magyarország vaskohászata az ipari forradalom előestéjén (1800–1850). Montan-Press, Budapest, 1995. ISBN 963-85477-07 137–138. old.

 

== Kapcsolódó szócikkek ==

* [[Kohászat]]

* [[Nyersvasgyártás]]

 

{{portál|Miskolc}}