„II. Károly nápolyi király” változatai közötti eltérés

Károly szabadon engedése után három fia és mintegy 60 provence-i nemes továbbra is az aragóniai király túsza maradt, értük Károly 30000 ezüstmárkát ígért kifizetni, vagy pedig önként visszatért volna a fogságba, ha három éven belül ezt nem tudja teljesíteni. Szabadon engedése után azonban [[Rieti]]-be sietett, ahol [[IV. Miklós pápa]] felmentette minden esküje alól, [[1289]]-ben Szicília királyává koronázta és kiátkozta ellenségét, [[III. Alfonz aragóniai király]]t. Ezzel egyidőben [[Valois Károly]] előkészületeket tett az aragóniai királyság elleni hadjáratra a kasztíliai királysággal szövetségben. Alfonz ekkor beleegyezett a [[taragoni béke]] aláírásába, ígéretet tett a Jakab öccsének küldött támogatás visszahívására, lemondott Szicíliáról és hűbért fizetett a pápának. Azonban a békeszerződés életbe lépése előtt Alfonz meghalt, az aragóniai trónt öccse, Jakab foglalta el és a szicíliai trónt öccsére, [[II. Frigyes szicíliai király|Frigyesre]] hagyta.

 

 

A szigetet ténylegesen birtokló Frigyest azonban nem lehetett a szerződés elfogadására rávenni és a sziget lakosságának támogatásával Szicília királyává koronázták. Károly, a pápa, Valois Károly és Jakab támogatásával, tengeren és szárazföldön indított támogatást Frigyes ellen, de nem tudta meghódítani azt, sőt az 1299-ben vívott [[La Falconara-i csata]] során fia, [[I. Fülöp Tarantó hercege|Fülöp]] is fogságba esett. 1302-ben írták alá a végleges békeszerződést Caltabellotta-ban, amelyben Károly minden követelését feladta Szicíliára nézve, és Elinor lányát feleségül adta Frigyeshez.