„Léon Gambetta” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
12. sor:
Szenvedélyes, lendületes szónok volt, aki nem annyira meggyőző, mintsem elemi erővel ragadta magával hallgatóit. Hatalmas, tömör és kellemes hangú organuma még jobban emelte beszédeinek sikerét. Az 1870-es német háború előestéjén (július 15.) helytelenítette ugyan a hadüzenet körül követett könnyelmű eljárást, de a rendkivüli hitelt megszavazta. Mihelyt kitűnt, hogy a Palikao által közzétett győzelmi hírek légből kapottak, barátjaival a császárság ellen kezdett agitálni. Augusztus 10-én a nemzetőrség fegyverkezését és Párizs védelmi karba helyezését indítványozta, a [[Sedani csata|sedani katasztrófa]] hírére szeptember 4-én a törvényhozó testületben pedig azonnal [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]] letételét és a [[Bonaparte-család]] örök időkre való számkivetését indítványozta. Egyúttal kihirdette a köztársaságot és a párizsi ellenzéki képviselőtársaival a nemzeti honvédelem kormányában a belügyi tárcát vállalta magára.
Párizs körülzárolása után, 1870. október 8-án a németek figyelmét kikerülve, léggolyón menekült Párizsból [[Tours]]ba, hogy az ideiglenes kormánynak ott székelő bizottságát serényebb működésre bírja. A belügyi tárcán kivül még a hadügyit is kezébe vette, diktátori hatalommal szervezte a háborúnak végső erőmegfeszítéssel való folytatását, megszervezte a sorkatonaságot, nemzetőrséget, franctireurs-eket és még az ellenség által is bámult csüggedetlen lelkesedéssel szervezte [[Franciaország]] védelmét. Lázas sietséggel létesítette a Dél-Nyugati Loire hadsereget [[Louis d'Aurelle de Paladines]] és az Eszaki hadsereget [[Louis Faidherbe]] alatt. Az előbbinek kudarca után pedig annak romjaiból két sereget alakított, a [[Loire-sereget]] ([[Alfred Chanzy]] alatt) és a merész fordulattal a Keleti határra, [[Belfort]] felmentésére rendelt Keleti hadtestet [[Charles Denis Bourbaki]] alatt.
Hasztalan tette le Gambetta az ügyetlen vagy szerencsétlen hadvezéreket, hasztalan szervezte a németek háta mögött a guerilla-háborút, emberfeletti erővel sem tudta a diadalt kicsikarni. A békekötésről mindazonáltal hallani sem akart és midőn [[Adolphe Thiers]] és [[Jules Favre]] a teljes reménytelenséggel szemben 1871-ben fegyverszünetet kötöttek a németekkel, határozottan rosszalta lépésüket.
| |||