„Nyelvcsalád” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel |
|||
54. sor:
Schleicher tanítványa, [[Johannes Schmidt]], a nyelvfaelmélet hiányosságait részben felismerve [[1872]]-ben tetté közzé saját elméletét, amelyet ''hullámelmélet''nek neveznek. Ennek előképe lehetett talán [[Adolphe Pictet]] 1859–83 között készült hullámelméletszerű nyelvtérképe. Hullámelméletében Schleicher nyolc [[izoglossza]]csoportot állított fel, amelyeket egymást részben átfedő [[halmaz]]szerű zárt ovális görbékkel szemléltetett. A halmazok közös részei jelképeztek egy-egy nyelvcsaládon belüli csoportot vagy nyelvet. {{refhely|Makkay Indoeurópai|51–52. o.}}
A modell először mutatta meg, hogy az egyes dialektusok közötti egyezések között nemcsak genetikus – tehát a szétválás előtti közös újításos – eredetűek, hanem affinitásos – a szétválás utáni egymás közötti kapcsolatokból származó – valamint máshonnan történő közös átvételek is. Ez a tétel lett a kiindulópontja [[Trubeckoj]] későbbi ''nyelvszövetség-elméletének'' is. A hullámelmélet jól tudja ábrázolni adott időpillanatban a nyelvek egymáshoz képesti relatív földrajzi helyzetét, szomszédsági viszonyait. Legnagyobb hátránya azonban éppen az, hogy mindezt csak statikusan, egyetlen időpillanatban képes megtenni, nem tud számot adni az időbeli változásról. Ha pedig a nyelvcsaládban kialakult összes dialektust próbálják így ábrázolni, akkor egymástól akár
=== Nyelvfa-hullámelmélet ===
| |||