„Hatáselv” változatai közötti eltérés

A '''legkisebb hatás elvét''' először [[Pierre Louis Maupertuis|Maupertuis]] fogalmazta meg [http://ourworld.compuserve.com/homepages/cuius/idle/evolution/ref/leastact.html] [[1746]]-ban, majd [[1748]]-tól kezdődően [[Leonhard Euler|Euler]], [[Joseph Louis Lagrange|Lagrange]], és [[William Rowan Hamilton|Hamilton]] fejlesztettékfejlesztette tovább. Maupertuis abból az érzésből vezette le az elvet, hogy az [[Univerzum]] tökéletessége megkíván egyfajta gazdaságosságot és nem fér össze semmilyen energiapazarlással. A természetes mozgás olyan kell legyen, ami valamilyen mennyiséget minimalizál. Már csak azt kell kitalálni, melyiket. Ő ezt a ''vis viva''-ban, vagy ''élőerőben'' találta meg, amit ma [[mozgási energia|mozgási energiának]] hívunk.

Euler munkájában ("Reflexions sur quelques loix generales de la nature", [[1748]]) elfogadta a legkisebb hatás elvét, a mennyiséget "erőfeszítésnek" hívahívva. Az ő kifejezése megfelel a [[helyzeti energia|helyzeti energiának]], azaz a hatáselv a [[statika|statikában]] megfelel annak az elvnek, hogy a testek olyan helyzetet vesznek fel, amiamely minimalizálja a teljes helyzeti energiát.