„Ruffy Péter” változatai közötti eltérés

'''Ruffy Péter''' ([[Nagyvárad]], [[1914]]. [[július 28.]] – [[Budapest]], [[1993]]. [[december 28.]]) [[Joseph Pulitzer-emlékdíj|Pulitzer-emlékdíj]]as (1991) erdélyi magyar [[Újságírás|újságíró]], író.
 
== PályájaMunkaállomásai ==
=== Brassó ===
 
Ruffy Péter az irodalmi rangú újságírás művelője; riporter és közíró. Pályáját aaz harmincas[[1930-as évek]] derekán kezdte. Két nagyváradi napilapnál ([[Magyar Szó (napilap, 1929–1937)|Magyar Szó]], [[Erdélyi Lapok (napilap)|Erdélyi Lapok]]) eltöltött "inaskodás" (1933–1934) után 1935-ben a fénykorát élő [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] fogadta munkatársul. A két háború közti erdélyi közéletnek ez a legdemokratikusabb, legnyitottabb szellemiségű lapja a kezdő újságíró számára állandó publikációs lehetőséget biztosított, s egyszersmind politikai s erkölcsi előiskolául szolgált. Ruffy maga majd félszázadnyi idő távolából "legértékesebb újságírói műhelyének" tartja, mert az egykori szerkesztőség légkörében sajátította el a hírlapírás mesterségbeli fogásait. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli.
 
=== Budapest ===
 
A második bécsi döntést ([[Bécsi döntések]]) követően a lap megszűnni kényszerült, nyomdáját szétrombolta a [[Vasgárda]], munkatársi közössége szétszóródott. Ruffy Péter 1940 őszén a pesti Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a [[Németország|német]] megszállásig, amikor is a lapot betiltották. Erre az időszakra emlékezve írja: "Riportot írtam és publicisztikát, gyakran foglalkoztam erdélyi kérdésekkel is. S azt írtam meg, amiben hittem, amíg csak lehetett." Olykor valóban kivételes történelmi pillanatok tanúja, például 1947-ben [[Oroszvár]]on, a párizsi békeszerződést követő területátadásnál (Oroszvár, 1947), vagy 1954-ben, a baranyai [[Szabadszentkirály]]on. Ez utóbbi helységről írt riportja nemcsak azért figyelmet érdemlő, mert benne szociográfiai hitelességgel bizonyítja az ötvenes évek beszolgáltatási rendszerének tarthatatlanságát, hanem azért is, mert megfogalmazza a riporter-közíró [[ars poetica|ars poeticáját]]: "Az írás nem arra való, hogy játsszunk vele; ez arra való eszköz, hogy kimondjuk általa az igazat." Valóban, Ruffy Péter egész munkásságát áthatja az "igazat kimondani" szenvedélyes vágya.
1945 után Ruffy Péter az ország újjáépítésének talán legfürgébb tollú tudósítója. Szinte mindenütt ott van, ahol "történik valami".
146 763

szerkesztés