[[Fájl:Boercamp1.jpg|thumb|Búr asszonyok és gyerekek egy [[koncentrációs tábor]]ban.]]
A [[második búr háború]] ([[1899]]-[[1902]]) az elsővelelsőnél szembenjóval hosszúhosszabb háborúvolt. Elsöprő volt,bára brit túlerő, a búroknak pedig 80 000 fővel hosszú távon nem volt esélye a 450 000 fős brit hadsereggel szemben, amelyben angol katonák mellett ausztrál, új-zélandi, kanadai, indiai, valamint egyiptomi katonák harcoltak, akiket a távolabbi gyarmatokról vezényeltek Dél-Afrikába. A búr hadsereg eleinte képzett, felfegyverzett reguláris sorkatonaságból állt, s megfelelően szervezett és teljes létszámra feltöltött gyalogsági és lovassági alakulatokkal harcolt, de mivel a brit hadseregnek nagyobb tartalékai voltak, ezért a búrok gyakorlati okok miatt áttértek a gerilla harcra, mivel a reguláris haderő fenntartása sokba került a két afrikai államnak. A véres harcok három évig tartottak, amelyekben körülbelül 30 000 katona és 28 000 civil halt meg. A vérontás, amitami a háború alatt láttaktörtént, aggasztó volt,. amibenA közrejátszott,búrok hogyjelentős aveszteségeket britszenvedtek katonáka nemtúlerő ismertékés a tájcivil nehézségeitellenállás ésmegtörésére rosszfelállított taktikátkoncentrációs választottak.táborok Amiatt, britekmíg közvetlenüla brit katonákat a [[Transvaal]]táj szokatlansága, a hőség és aza [[Oranjerossz Szabadállam]]stratégiai ellendöntések harcoltaktizedelték. A háborút végül a britek nyerték és ezekhamarosan ezekből a gyarmatokgyarmatokból alkottákszervezték későbbmeg a [[Dél-Afrikai Unió]] egy részét.
Azonban a telepesek önfeláldozó harca és rengeteg áldozata meghozta a gyümölcsét. A háború után a búrok rendelkezhettek egy brit állampolgár minden jogával és a hivatali nyelv is az afrikaans (a holland egyik változata) maradt [[Transvaal]] és [[Oranje Szabadállam]] területén.
