Jogi és államtudományi tanulmányait szülővárosának egyetemén végezte, 1793-ben porosz állami szolgálatba lépett és ilyen minőségben 12 évig élt [[Varsó]]ban. Itt találkozott [[Julius Eduard Hitzig]]gel aki megismertette a [[szabadkőművesség]]gel. 1807-ben kilépett és nagyobb utazásokat tett, mely alkalommal [[Weimar]]ban [[Johann Wolfgang Goethe|Goethével]], [[Interlaken]]ben Madame de Staëllal szoros barátságot kötött. Utóbbi ösztönzésére utazott 1811-ben [[Róma|Rómába]], ahol áttért a katolikus hitre és az [[aschaffenburg]]i papnevelő intézetbe lépett, ahol tanulmányai végeztével pappá avatták. Innen 1814-ben [[Bécs]]be ment, ahol szónoklataival majdnem olyan hatást ért el, mint annak idején Abraham a Santa Clara (Nachgelassene Predigten, Bécs 1836). Drámái: ''Die Söhne des Thals'' (2. rész 1803); legjobb darabjainak egyike: ''Das Kreuz an der Ostsee'' (szomorújáték, Berlin 1806); ''Martin Luther oder Die Weihe der Kraft'' (u. o. 1807), melyet később, mivel protestáns tendenciával írt meg ''Weihe der Unkraft'' című darabjában visszavont (1813). Legnevezetesebb darabja, mellyel egy egész új drámai műfajt teremtett meg, a sorstragédiát: a ''Vierundzwanzigster Februar'' (Schiksalstragödie, Lipcse 1815). Költői szépségekben bővelkednek: ''Atilla'' (Berlin 1808); ''Wanda, Königin der Sarmaten'' (Tübingen 1810); ''Kunigunde die Heilige'' (Lipcse 1815); ''Die Mucker der Makkabäer'' (Bécs 1810). Összegyűjtött művei 15 kötetben jelentek meg, Schütz által írt életrajzával (Grimma 1839-1841).
