„Földes László (politikus)” változatai közötti eltérés

+ kép
(+ kép)
László a gimnázium harmadik osztályáig jutott, mielőtt beállt volna asztalossegédnek. 1935-ben belépett a faipari munkásokat tömörítő szakszervezetbe, illetve a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]ba. Ezzel párhuzamban a kommunistákkal is kereste a kapcsolatot; az illegálisan működő [[Kommunisták Magyarországi Pártja|Kommunisták Magyarországi Pártjának]] 1937 körül lett tagja.
 
Mivel illegális (kommunista) propagandatevékenységet folytatott, 1942-ben letartóztatták és hat hónapra ítélték, majd 1944 novemberében újfent elkapták és elítélték. Mivel ekkor már a politikai foglyokat németországi koncentrációs táborokba deportálták, őt is feltették egy ilyen vonatra, erről azonban többedmagával még Magyarországon megszökött. Újpestre ment, ahol fegyveres partizáncsoportot szervezett munkásokból, katonaszökevényekből és egyéb elemekből, melynek ő lett a parancsnoka. Aktívan vették ki részüket az ellenállásból, egyebek mellett ők akadályozták meg az Újpest egyik szimbólumának számító [[újpesti víztorony]] felrobbantását is, mikor a város nagy részét a németek és a nyilasok tönkretették a közeledő szovjetek elől.
 
1945-ben titkár lett az MKP újpesti pártbizottságában, 1946-tól pedig osztályvezető a budapesti pártbizottságnál. Tagja lett a [[Magyar Kommunista Párt]]nak, melynek színeiben elindult az [[1945-ös választások]]on is, de nem jutott mandátumhoz. Az [[1947-es választások]]on pótképviselő lett; behívására 1948. június 15-én került sor. [[Döbrentei Károlyné]] (Újpest akkori polgármestere) megüresedett mandátumát foglalhata el, aki [[összeférhetetlenség]] okán lemondani kényszerült róla (polgármesteri tisztségét tartotta meg).
[[Kép:Újpesti partizán emlékmű, Budapest.JPG|right|thumb|250px|Földes és társai újpesti partizántevékenységének emléket állító, 1971-ben emelt emlékmű [[Újpest (városrész)|Újpesten]], az Árpád út mentén, nem messze az általuk megmentett [[Újpesti víztorony]]tól]]
 
1949-ben ő ismertette a parlamentben a [[de facto]] a többpártrendszer felszámolását jelentő kormányjavaslatot, miszerint minden párt egyetlen listán, a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]] (Népfront) listáján induljon. Az [[1949-es választások]]on már erről a listáról jutott mandátumhoz. 1949 és 1951 között az MDP KV káderosztályának vezetőhelyettesi tisztjét látta el. Ezután [[Sztálinváros]]ban volt nagyüzemi párttitkár 1955-ig, utána külkereskedelmi miniszterhelyettesi kinevezést kapott. 1955-ben párttitkára lett a [[Csepel Vas- és Fémművek]]nek, 1956-tól pedig külkereskedelmi miniszterhelyettesként tevékenykedett. 1956. július 21. és október 28. között póttag volt az MDP KV-ban.