„Figaro házassága (opera)” változatai közötti eltérés

Da Ponténak nem volt valami jó híre. Elsősorban azért érdemelte ki a császári udvar bizalmatlanságát, mert kikeresztelkedett [[zsidók|zsidó]] volt, illetve gyorsan telekürtölték a várost azzal, hogy az olasz költő egy veszélyes kalandor, egy igazi [[Casanova]]. Hozzájárult mindehhez, hogy a korszak messze földön leghíresebb opera szövegkönyvírójának, [[Pietro Metastasio|Pietro Metastasió]]nak a posztját foglalta el, pedig előtte senki sem nagyon halotthallott irodalmi sikereiről. Ehhez járult még az a tény is, hogy II. József császár annak ellenére nevezte ki erre a kényes posztra, hogy tisztában volt vele: da Ponte még egy librettót sem írt korábban. Tehát nem volt semmi gyakorlata az opera világában. Azonban minden szóbeszéd és intrika ellenére a császár kegyeibe fogadta a költőt és bizalma töretlen maradt. Da Ponte csak II. József halála után hagyja el Bécset.

Da Pontéval szemben Mozart helyzete korántsem volt ennyire stabil és biztos ezekben az években. A ''Szöktetés a szerájból'' sikere óta nem tudott igazán nagy közönségsikert elérni, bezárkózott egy furcsa, bohém társaságba, hiányzott belőle minden alázat és tisztelet, ami a karrier építéshez kellett volna. Ráadásul mindjárt egy lehetetlennek tűnő kijelentéssel fordult da Pontéhoz: írjon neki egy szövegkönyvet, mert ő most megfogja írni azAz operátOperát! Nem egyet a sok közül, hanem a műfaj igazi remekművét, amely halhatatlanná teszi mindkettőjük nevét. És nem is akár milyenakármilyen témát választott: egyenesen a korszak nagy botránykövét, a ''Figaro házasságát''. Ha figyelembe vesszük, hogy [[II. József magyar király|II. József]] is betiltotta birodalmában Beaumarchais színdarabját, akkor nyugodtan kijelenthetjük: Mozart a lehetetlent kérte da Pontétől. A költő azonban nem hátrált meg, sőt még biztatta is a zeneszerzőt. De mivel egy botrányos életű darab adoptálásáról van szó, ezért azt javasolta, hogy titokban kezdjék el a munkát.

Ezután mindössze hat hétre volt szükségük és az opera el is készült. Az olasz opera számára pedig épp ekkoriban lett volna szüksége egy új bemutatóra. De a darabnak még meg el kellett nyernie a cenzúra engedélyét is. Da Ponte sietett kihallgatást kérni a császártól. II. József fogadta is, de eleinte nem tetszett neki az ötlet. Mozart eddig csak egy darabot írt Bécsben, ez is egy német singspiel (daljáték) volt, ami voltaképpen nem is számított igazi operának (ezt II. József azután látta így, miután szembesült vele, hogy az olasz operával szemben eleinte által is támogatott német nyelvű operajátszás nem tudja felvenni a versenyt az olasz darabokkal). Tehát ez alapján Mozartnak ez lenne az első igazi darabja, amit színre visznek a császári színházban. Da Ponte erre azt felelte, hogy eddig ő sem működött közre egy opera megírásában sem, tehát neki is ez lesz az első opera bemutatója.

A színházi vezetőség a saját pozícióit féltette és a többi zeneszerző is saját pozícióinak a megrendülésétől tartott egy esetleges átütő siker esetén. Dühített őket az is, hogy az opera sikerét a császár megelőlegezte azzal, hogy kinyilvánította a tetszését a darabbal kapcsolatban. II. József tulajdonképpen lelkesedett a felvilágosodás eszméiért és minél előbb véghez akarta vinni birodalma megújítását, nehogy neki is szembe kelljen néznie a forradalommal. De néha engedményekre kényszerült a trónt támaszát jelentő [[konzervatizmus|konzervatív]] köröknek. Ezért engedett sokszor a zenei lobbynaklobbinak is Mozarttal szemben.