„Luigi Galvani” változatai közötti eltérés

3 548 bájt törölve ,  8 évvel ezelőtt
{{nincs forrás}}
'''Luigi Galvani''' ([[Bologna]], [[1737]]. [[szeptember 9.]] – Bologna, [[1798]]. [[december 4.]]) olasz [[fiziológus]], orvos, az [[elektromosságtan]] egyik megalapítója.
 
== Élete és munkássága ==
[[Pap]]nak készült, de a [[Bolognai Egyetem]]en a [[teológia]] után az orvosi kart is elvégezte. [[1762]]-től [[anatómia|anatómiá]]t tanított Bolognában, s a szülészet professzora is volt, [[1772]]-től pedig az akadémia elnöke.
 
Az [[1770-es évek]]től foglalkozott a [[békák]] anatómiájával és az [[elektrofiziológia|elektrofiziológiával]]. [[1780]]-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még edthbcdtdthdtthdxycvxvcrgrősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani [[1786]]-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri [[villamosság]]ban kereste a magyarázatot - ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintettedrgcgsdrxsdrgsdrellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Feltételezte, hogy a közvetítő anyag, "elektromos fluidum" kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe.
 
Felismerését [[1791]]-ben tette közzé ''Kommentár az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról'' címmel. A dolgozat óriási vihart kavart a [[francia forradalom]] eszméitől felbolygatott [[Európa]] tudományos életében, a fiziológusok az elektromosságban látták az erőt, amely az akaratot az izmokkal közli. gsdgsdrgsyGalvani kortársa, [[Alessandro Volta]] [[1792]]-ben ismerte fel, hogy a [[villamosság]] létrejöttégxcsrcgsrgsdrcglta a fémeket elsőrendű vezetőnek nevezte és feszültségi sorba rendezte őket, a folyadékokat másodrendű vezetőnek minősítette. Két különböző fém korongja közé savval átitatott papírkorongot helyezett, s e hármas egységekből építette az ún. [[Volta-oszlop]]ot, amely folyamatosan termelt áramot - ezzel megszületett az első állandó (ha nem is örökké működő) [[áramforrás]]. Ketten kiegészítették egymást: Galvaninak abban volt igaza, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, Volta pedig helyesen tagasxcgsydcccdta a villamosság állati eredetét.
 
A viták elől Galvani visszahúzódott, mint tsdcgsgdxsagcranár és sebész dolgozott tovább. [[1795]]-ben elbocsátották a fakultásról, mert nem esküdött fel a napóleoni [[Ciszalpin Köztárcgsxcsgssaság]]ra, s bár később visszahívták, nem volt hajlandó elfogadni a katedrát. Szülőházában, Bolognában hunyt el [[1798]]. [[december 4.|december 4]]-én, 61 éves korában.
 
Nevéből számos elektromos jelenség elnevezése származik: a [[galvanizálás]] a fémek bevonását jelenti más fémmel, elektromos úton; a [[galvanoplasztika]] fémtárgyak előállítása hasonló módon; a galvánelem első- és másodrendű vezetők együttese, mely zárt körben elektromos áramot ad; a galvanométer mágneses hatás alapján méri az áram erősségét; a galvanoterápia elektromos árammal juttatja a beteg szervezetbe a gyógyhatású anyagokat. Galvani neve összenőtt az elektromossággal, munkássága nyitotta meg az utat az izom- és idegfiziológia kutatása s az elektrofiziológia tudománya felé is.
Névtelen felhasználó