„Nyomtatás (nyomdászat)” változatai közötti eltérés

A '''nyomóformán''' található az az információ, amit festékezés után nyomás útján átjuttatunk a papírra. A legegyszerűbb felosztása a nyomóelemek magasságát veszi alapul. E szerint három fajtára csoportosítható: magas-, sík-, és mélynyomtatás.

A nyomó elemek magasabban helyezkednek el a nem nyomó részekhez képest. A nyomóforma hagyományos anyaga az [[ólom]], [[ón]], és [[antimon]] keverékéből előállított [[betűfémötvözet]]. A magas nyomtatásnálmagasnyomtatásnál, ha a nyomóformát külön mozgatható betűkből szedik, akkor a formakészítést kézi szedésnekkéziszedésnek vagy monószedésnekmonoszedésnek nevezik. Ha a szedő egyenként vette ki a betűszekrényből a betűket, az a kézi szedéskéziszedés. Ma már nem használatos eljárás. Amennyiben a betűket egyenként önti ki a szedőgép, ez a [[monószedésmonoszedés]]. A sokkal gyorsabb és elterjedtebb módszer a sorszedés, vagy [[linószedéslinoszedés]]. Ebben az esetben a szedőgép a könyv vagy újságcikk egy-egy sorát öntötte ki a betűfémből. [[Johannes Gutenberg|Guttenberg]] módszerének felfedezése előtt fatáblákba faragták a szövegeket. Ez nehéz, sok hibára alkalmat adó munka volt. NagyA nagy méretű, plakátok nyomtatására alkalmas betűket később is fából készítették, de a rajzokat még sokáig így készítik. Majd ezeket felváltja a klisé, melyet a fényképészet feltalálása után fototechnikai úton gyártanak. Modernebb formája a '''[[flexográfia]]''', amelyben gumiról, vagy különböző típusú műanyagokról nyomtatnak. A magasnyomtatás elvén működik több más eljárás is:

* ''Ricc'': Az anyag bizonyos mélységig való bevágása, például öntapadós anyagoknál a felsőrétegfelső réteg kivágása a hordozó egyben hagyásával.

* ''Perforálás'': Apró lyukak, vagy vonalkák belevágása a papírba, a könnyebb téphetőség miatt, vagy kötészetben a nagyobb ívek többszöri hajtásának megkönnyítésére.

* '''[[Litográfia]]''', vagy más néven kőnyomtatás. Itt használták először ezt az elvet. A nyomóforma anyaga porózus kő, többnyire mészkő. Felületén a nyomóelemeket különleges tintával alakítják ki.

* '''Bádognyomtatás''': Az ofszetnyomtatás elődjének is tekinthető. Itt már nem közvetlenül érintkezik a nyomóforma a nyomandó felülettel. Elnevezését a nyomandó anyagról kapta. Nyomóformája készülhet kőből, később fémből. Ofszet,- vagy szitanyomtatással viszik fel a festéket, amely többnyire hőre szilárdul meg. Nyomás után egy beégetőkemencébe kerül az anyag. A konzervdobozok gyártása is így történik. Első menetben mindkét oldalára lakkot visznek fel a rozsdásodás megakadályozására, és a külső oldalon a könnyebb festékezés segítésére.

* '''Ofszetnyomtatás'''. Manapság talán ez a legelterjedtebb technológia. Nyomóformája egy nagyjából fél mm vastag alumíniumlemez, melynek egyik oldalán elektrolízissel oxidréteget alakítanak ki. E réteg igen keménynek nevezhető, és kopásálló. Az oxidréteg nagyon kis méretű hexagonális (hatszögletű) cellákká áll össze, közepükön egy póluscsatornával. Majd erre fényérzékeny réteget visznek fel. Ez az anyag képezi később a zsírszerető nyomóelemeket, melyeket formakészítés során erős UV-fénnyel, újabban lézerrel alakítanak ki, a felesleges réteganyagot pedig lemossák. A fényérzékeny réteg lehet pozitív és negatív működésű. Konzerválásához gumiarábikumot használnak, ami az alumínium-oxid pólusaiba beivódik, ily módon őrizve meg vízszerető tulajdonságát. A forma egy gumilepedővel bevont hengerrel érintkezik, majd innen kerül a festék a papírra. Ezért közvetett eljárásnak nevezzük.

A nyomóforma különböző sűrűségű szitaszövet, melynél fényképészeti úton, vagy sablonok használatával alakítják ki a nyomó elemeket. Itt is rákelt használnak, amivel a festéket végighúzzák a szitán, ami bizonyos helyeken átengedi a festéket, máshol pedig nem.