„Helmeczy Mihály” változatai közötti eltérés

Kisfaludy Károly [[1830]]-ban bekövetkezett korai halála után engedélyt kapott a Jelenkor című politikai lap és melléklete, a [[Társalkodó]] kiadására, melyet a Kisfaludy-kör tagjainak: Vörösmartynak, Bajzának, Zádor (Stettner) Györgynek s Bártfaynak és társaiknak óhajtása szerint és segédkezésük mellett, Kisfaludy Károlynak s ennek elhunytával Vörösmartynak kellett volna szerkeszteni, s a vállalat remélhető dus jövedelmének egy részét a magyar irodalom javára fordítani. Helmeczy azonban, a kormányhivataloknál élvezett pártfogás folytán, a többiek háta mögött a saját maga részére eszközölte ki az engedélyt, s a lapot 17 évig szakadatlan folyamban szerkesztve, annak jövedelméből meggazdagotott, s Törtelen, Pest vmegyében birtokot szerezve, ezen szép kastélyt építtetett, mig hoppon maradt társai a magyar irók hagyományos szegénységének jármát tovább viselték s tőle elidegenedve, a baráti viszonyt megszüntették. A lap azonban H. szerkesztése alatt is jól megfelelt rendeltetésének, s nagy politikai jelentőségre tett szert azáltal, hogy gr. [[Széchenyi István]], akinek Helmeczy a nyelvben mestere volt, kizárólagos közegévé választotta s a reformcikkeivel gazdagította. Ezáltal fontos tényezővé vált politikai s közgazdasági nagy átalakulásunk mozgalmaiban, különösen addig, mig versenyképes pályatárs nélkül állott a magyar hirlapirodalom terén, nagyszámu előfizetőkkel birva. Hosszabb időn át központja volt az ébredező nemzeti érdekek egyesülésének s eszköze nyelvünk fejlődésének, bár a szerkesztő sokszor ízetlen és cikornyás stilusu s tulvitt nyelvujítási iránya sok rosszalásra talált. Nem lehet tagadni, hogy a Jelenkor a későbbi magyar zsurnalisztikának utját egyengette, s hogy Társalkodó melléklapjában, melynek kitűnő szerkesztői s munkatársai voltak (Bajza, [[Szenvey]], [[Csató Pál]], [[Nagy Ignác]] stb.), alkalmat adott számos fiatal tehetség kiképzésére, sok uj eszme s indítvány előterjesztésére s állandó olvasó közönség egybegyüjtésére. Midőn azután a zsurnalisztika ujabb és kitünőbb közegeket nyert, az öreg [[Jelenkor (időszaki lap)|Jelenkor]] is iparkodott ugyan csinosbított külalakja s dusabb tartalma által a kor fokozottabb követeléseit jobban kielégíteni, de főleg azért is, mert határozott, önálló politikája nem volt s pártokon kivüli függetlenséget hajhászott, [[Széchenyi István]] gróf hűséges pártolása mellett is, csekély hatásu alárendeltségbe sülyedt, s végre már inkább csak a napi események száraz regisztrálásánál maradva, s eszmék fáklyáját nem lobogtatva, mindinkább meglátszott rajta, hogy az élet már terhére van. Már inkább csak korábbi érdemei iránti hálás elismerés s néhány hű pártolójának morzsáin táplálkozott, s az 1848. év nagy eseményeit csak kevéssel élte tul. Helmeczy, letevén a szerkesztőséget, Kereszturynak adta át a haldokló lapot, mely csakhamar teljesen megszünt. Könyvtárát özvegyen maradt neje a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Sok új szót alkotott, pl. pénztárca, illatszer, körmenet, hallgatag. {{forrás}}