„Alice in Chains” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ChuispastonBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: el:Alice in Chains
aNincs szerkesztési összefoglaló
37. sor:
=== Kései évek (1995-1997) ===
 
Layne Staley egy, a mai napig kultikus számba menő projekttel kezdte az 1995-ös évet. Egy közösen eltöltött elvonókúrát követően Mike McCready (a Pearl Jam gitárosa) hozta össze a Mad Season zenekart Staley-vel, a Screaming Trees dobosával, Barett Martinnal, valamint egy addig ismeretlen basszusgitárossal. Később két dal ('Above', 'Long Gone Day') erejéig csatlakozott hozzájuk Mark Lanegan (Screaming Trees, Queens of the Stone Age stb.) énekes is. 1995 márciusában jelent meg egyetlen albumuk 'Above' címmel. Layne olyan hálás volt McCready-nek, amiért nem hagyta a projektet 'kihűlni', és amiért folyamatosan bátorította őt, hogy külön köszönetben fejezte ki háláját a gitárosnak az album borítóján. Az enyhén bluesos, de a seattleSeattle rock stílusjegyeit magán viselő anyag szövegei hihetetlen mélységeket ostromoltak. Az 'I Don't Know Anything' és a 'Long Gone Day' minden idők egyik legsúlyosabb dala lett, mind a szövegét, mind a hangszerelését tekintve (előbbi a totál kiakadt főriffjével, utóbbi a disszonáns szaxofon szólóval a végén). A lemezt egy Mad Season VHS ('Live At The Moore') megjelenése követte 1995 augusztusában: talán ez a seattle-i Moore színházban rögzített anyag az egyetlen, ahol megfelelő minőségben láthatjuk a fantasztikus zenekart. A koncertfelvételt két videoklip ('River Of Deceit', 'Lifeless Dead') követi. Utóbbit Stone Gossard, a Pearl Jam gitárosának stúdiójában forgatták, aki egy pillanat erejéig maga is feltűnik a klipben. A 90-es évek második felében többször felröppent a hír (melyet több megbízható zenei szaklap is lehozott), miszerint dobozban áll és kiadásra vár egy következő Mad Season dupla(!) album, azonban erről biztos információt azóta sem kaptak a rajongók.
 
Az Alice in Chains 1995 novemberében tért vissza: kiadta az [[Alice In Chains (album)|Alice In Chains]] néven futó albumot, amit a közönség különböző címekkel ruházott fel, mint például ''Grind'' (az első szám a lemezen), ''Three Legged Dog'' ("háromlábú kutya", a borítóról elnevezve) vagy ''Three'' (ez volt az ''AIC'' harmadik nagylemeze). Ez a munka visszatérés volt az együttes [[heavy metal]]-os gyökereihez, ezért a fogadtatás a rajongók és a kritikusok részéről is vegyes volt. Az album első helyen debütált az eladási listákon, de a csapat ezúttal sem turnézott a Staley heroinfüggőségéről szóló hírek miatt.
 
Az album megjelenése előtt a zenekar egy meglehetősen bizarr és vicces videófilmetvideofilmet is megjelentetett VHS-en 'Nona Tapes' címmel. A videó zenei aláfestését már az új album dalai adták egyfajta beharangozó céllal. A videóról eltérő véleményeket fogalmaztak meg a rajongók szerte a világon: egy részük kifejezetten viccesnek találta, ahogy Jerry Cantrell vasvillával trágyát lapátol, Mike Inez hajcsavarókkal a fején ül a fodrásznál a hajszárító búrabura alatt, vagy hogy Sean Kinney-t bohócnak öltöztetve és maszkírozva láthatják, a többiek azonban nem igazán tudták el- és befogadni az AIC komor, fájdalmas, érzelemdús zenéjétől merőben eltérő képeket.
 
A zenekar legközelebb 1996-ban tűnt fel az [[MTV Unplugged]] műsorban (három év után ez volt a legelső koncertjük). Az egész előadás alatt észrevehető volt, hogy Layne Staley az utóbbi időben nagyon legyengült. A dalokban nem minden részt énekelt, ezeket Cantrell vette át. Jól mutatja a csontsovány Layne állapotát, hogy a 'Sludge Factory'-t csak harmadszorra tudták eljátszani, mert Staley - hiába volt előtte a dal szövege a kottaállványon - az első két alkalommal elrontotta a szöveget. A koncerten a jobb hangzás érdekében Scott Olson személyében még egy gitárost alkalmaztak, aki az utolsó számnál (Killer Is Me, addig kiadatlan) cserélt Inezzel, és basszusgitáron játszott. A koncertet [[Unplugged (Alice In Chains album)|Unplugged]] címmel jelentették meg. Az AIC egyik legnagyobb rajongói, a Metallica együttes tagjai közül hárman (James Hetfield, Kirk Hammet és Lars Ulrich) is a nézők között voltak. Az egyik dalok közötti szünetben Mike Inez a tiszteletükre belecsapott az 'Enter Sandman' főriffjébe, Sean Kinney is beszállt, Jerry Cantrell azonban annyira meglepődött, hogy a nevetésen kívül mást nem tudott hozzátenni a dalhoz.