„Madách Sándor” változatai közötti eltérés

Madách János és de Fabrice Eufrosina fia. Atyjának 1768. március 17-én történt halálakor a család szomorú anyagi viszonyok közé jutott, úgy, hogy az özvegy elköltözött Sztregováról és a fiút [[Migazzy Kristóf]] gróf bíbornok és [[vác]]i püspök vette gondjai alá. Míg neveltetéséről gondoskodott, vissztérítette a római katolikus hitre. Középiskolai tanulmányainak végeztével jogot tanult, 1780. szeptember 19-én ügyvédi oklevelet kapott és tekintélyes családoknak ügyésze lett. 1787-ben megválasztották [[Nógrád megye]] főügyészének, mely állását 1796-ig viselte. Kora egyik legsikeresebb ügyvédje volt, a [[Martinovics-per]] 16 vádlottját, köztük [[Batsányi János]]t védte. Közben két országgyűlésen is részt vett: 1790-ben (gróf Vécsey helyett) és 1796-ban (gróf [[Batthyány-Illésházy Teréz]] helyett). 1796. július 5-én első alispánnak jelölték. 1805. február 18-án [[Pest]] városának polgára lett. Észtehetsége és szorgalma által atyjának megfogyatkozott ősi vagyonát ismét visszaszerezte. Az 1758. augusztusi tűzvész óta romjaiban heverő kastélyt felépítette és a család régi okmányait nagy szorgalommal gyűjtötte össze. Mint kriminalista külön szakkönyvtárt gyűjtött; ő alapította a család könyvtárát és levéltárát. Ismerte kora titkos társulatait; a budai szabadkőművesek két páholya 1795-ben őt bízta meg egy halasztást kérő feliratnak szerkesztésével. Meghalt 1814. december 16-án Pesten és Alsósztregován az általa alapított római katolikus templom temetőjében helyezték nyugalomra december 20-án. Nejétől, Rusz Annától, akit 1778. május 31-én vett el Pesten és aki ugyanott 1815. március 29-én halt meg, kilenc élő gyermeke maradt, köztük két fiú: Imre (a költő édesatyja) és János (meghalt 1833-ban).