„Figaro házassága (opera)” változatai közötti eltérés

Da Pontéval szemben Mozart helyzete korántsem volt ennyire stabil és biztos ezekben az években. A ''Szöktetés a szerájból'' sikere óta nem tudott igazán nagy közönségsikert elérni, bezárkózott egy furcsa, bohém társaságba, hiányzott belőle minden alázat és tisztelet, ami a karrier építéshez kellett volna. Ráadásul mindjárt egy lehetetlennek tűnő kijelentéssel fordult da Pontéhoz: írjon neki egy szövegkönyvet, mert ő most megfogjameg fogja írni Az Operát! Nem egyet a sok közül, hanem a műfaj igazi remekművét, amely halhatatlanná teszi mindkettőjük nevét. És nem is akármilyen témát választott: egyenesen a korszak nagy botránykövét, a ''Figaro házasságát''. Ha figyelembe vesszük, hogy [[II. József magyar király|II. József]] is betiltotta birodalmában Beaumarchais színdarabját, akkor nyugodtan kijelenthetjük: Mozart a lehetetlent kérte da Pontétől. A költő azonban nem hátrált meg, sőt még biztatta is a zeneszerzőt. De mivel egy botrányos életű darab adoptálásáról van szó, ezért azt javasolta, hogy titokban kezdjék el a munkát.

Ezután mindössze hat hétre volt szükségük és az opera el is készült. Az olasz opera számára pedig épp ekkoriban lett volna szüksége egy új bemutatóra. De a darabnak még meg el kellett nyernie a cenzúra engedélyét is. Da Ponte sietett kihallgatást kérni a császártól. II. József fogadta is, de eleinte nem tetszett neki az ötlet. Mozart eddig csak egy darabot írt Bécsben, ez is egy német singspiel (daljáték) volt, ami voltaképpen nem is számított igazi operának (ezt II. József azután látta így, miután szembesült vele, hogy az olasz operával szemben eleinte általáltala is támogatott német nyelvű operajátszás nem tudja felvenni a versenyt az olasz darabokkal). Tehát ez alapján Mozartnak ez lenne az első igazi darabja, amit színre visznek a császári színházban. Da Ponte erre azt felelte, hogy eddig ő sem működött közre egy opera megírásában sem, tehát neki is ez lesz az első opera bemutatója.

Ezután biztosítottbiztosította róla az uralkodót, hogy azokat a részeket, amelyek illetlenek, illetve sérthetnék a királyi hatalmat, kivágta az eredeti darabból, tehát személyesen is megtekintheti az előadást. A zene pedig igen jól sikerült, remekbe szabott muzsika. [[II. József magyar király|II. József]] ezek után belegyezett, hogy néhány részletet előadjanak neki az operából. Amint erre sor került, minden kétsége szerte foszlott, de ekkor az udvari intrikával kellett szembe szállniuk Mozartéknak.

A színházi vezetőség a saját pozícióit féltette és a többi zeneszerző is saját pozícióinak a megrendülésétől tartott egy esetleges átütő siker esetén. DühítettDühítette őket az is, hogy az opera sikerét a császár megelőlegezte azzal, hogy kinyilvánította a tetszését a darabbal kapcsolatban. II. József tulajdonképpen lelkesedett a felvilágosodás eszméiért és minél előbb véghez akarta vinni birodalma megújítását, nehogy neki is szembe kelljen néznie a forradalommal. De néha engedményekre kényszerült a trónttrón támaszát jelentő [[konzervatizmus|konzervatív]] köröknek. Ezért engedett sokszor a zenei lobbinak is Mozarttal szemben.

Az ősbemutató végül 1786. március 1-jén zajlott le. Vegyes sikerrel. Az [[arisztokrácia]] egy része megbotránkozott, a zeneértők lelkesedtek. De mivel a császár önfeledten tapsolt, ezért a legtöbben követték a példáját. A premier után azonban beindulbeindult az ellenkampány, amelynek az lett az eredménye, hogy előadást mindössze nyolcszor játszották az osztrák fővárosban, ezután lekerült a repertoárról.