„Bánffy-kastély (Bonchida)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Apró módosítás
23. sor:
}}
 
A '''Bánffy-kastély''', [[Románia|Romániában]], [[Erdély]]ben, [[Kolozs megye|Kolozs megyében]], a [[Mezőség]] nyugati felében, [[Bonchida|Bonchidán]] ([[román nyelv|románul]] ''Bonțida'') [[Kolozs megye|Kolozs megyében]] található. Erdély egyik legnagyobb, az évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya. Gyakran hivatkoznak rá mint '''Erdély„Erdély [[Versailles''']]-aa”.
 
== Története ==
=== Építtetése ===
[[Bonchida]] 600 éven át a [[Bánffy család]] birtokában volt. A kastélyt [[Bánffy Dénes (kancellár)|Bánffy Dénes]] kezdte el építeni [[1650]]-ben a [[dobokai vár]] köveiből. Fia, [[Bánffy György (1661–1708)|Bánffy György]], Erdély gubernátora[[gubernátor]]a az [[1690]]-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt [[reneszánsz]] stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán [[barokk]] kastéllyá építette át. [[1855]]-ben [[Kagerbauer Antal]] is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a [[Johannes Nachtigall]] faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobot foglalt magába, amik Ovidius ''Metamorphoses'' című műve alapján készültek. [[1944]]-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa [[Bánffy Miklós]], író volt.
 
=== A kommunizmus időszakában ===
A [[kommunizmus]] éveiben a kastélyt [[Államosítás|államosították]]. Az [[1950-es évek]]ben az egyik, még működő szárnyában [[termelőszövetkezet]]et létesítettek. Az államosítás alatt a karbantartás teljes hiánya miatt a kastély épülete súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a kastélyt építőanyagnak használták fel. A [[kolozsvár]]i szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori [[barokk]] udvarból, melyek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A [[hatvanas évek]]ben a [[Műemlékvédelem|műemlékvédelmi]] hatóság megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag lerakatként használták a kastélykertet pedig [[Fás legelő, fás kaszáló, legelőerdő|legelőként]], az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.
 
=== 1990-től napjainkig ===
Az államosítás után Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya visszakapta a kastélyt, aki az [[1950-es évek]]től [[Marokkó]]ban, [[Tanger]]ben él. A kastély helyreállítására [[2001]]-ben nemzetközi program indult, melyben építész, mérnök, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók segítenek az Erdély Versailles-aként is emlegetett kastély felújításában. A Transylvania Trust Alapítvány [[2007]]-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot, és vezeti a kastély felújítási munkálatait.
 
== Leírása ==
Bíró József leírásában a kastély így szerepel: ''a nagy ebédlőtermet, amely vitrinjeivel, pocelánjaival levegős, napos derűt áraszt, bár méreteiben egy középkori lovagteremnek felel meg. A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos billiárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája..., a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet. Nagy művészettel faragott, bécsiesen öltözött koronás, vagy föveges mellszobrok állnak a figurák talapzatain: király és királynő, nemes testőrök, parasztok meg lovagok. A nagy teremben sakkozott ezekkel Bánffy György (1787-1822), Erdély gubernátora, miközben a lakájok ide-oda cipelték a nem éppen könnyű bábukat.''
44 ⟶ 48 sor:
</gallery>
 
== MegjegyzésekJegyzetek ==
{{reflistjegyzetek}}
 
== Források ==