„Tavaszi offenzíva (első világháború)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: fr:Offensive du printemps |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
|képleírás=A [[Nyugati front (első világháború)|nyugati front]] a német támadás előtt és a legnagyobb német területi nyereségek idején.
|kép=Western front 1918 german.jpg
|konfliktus=[[Nyugati front (első világháború)|Nyugati front]]<BR>([[Első világháború|I. világháború]])
|időpont=[[1918]]. [[március 21.]] és [[július 18.]] között
|helyszín=[[Nyugati front (első világháború)|Nyugati front]] ([[Belgium]] déli és délkeleti része, [[Franciaország]] északi része)
31. sor:
|szöveg =[[Michael-hadművelet]] {{·}} [[Lys-völgyi csata]]{{·}} [[Harmadik aisne-i csata]] {{·}} [[Belleau Wood-i csata]] {{·}} [[Montdidier-Noyon-i csata]] {{·}} [[Második marne-i csata]]
}}
Az 1918 márciusában indított '''tavaszi offenzíva''' vagy '''Kaiserschlacht''' ("a császár csatája", ismert még ''Luddendorff-offenzíva'' néven is a német vezérkari főnök után) német támadássorozat volt a [[nyugati front (
A négy támadás révén a németek el akarták vonni a szövetségesek erőit az utánpótlást biztosító francia és belga kikötőktől, majd ezeket a kikötőket elfoglalva elvágták volna a maradék brit-francia erőket a létfontosságú utánpótlástól. A támadás megindítása után azonban a vártnál hevesebb ellenállás miatt módosítani kellett a terveket és végül a támadás súlypontja áttevődött a front másik szakaszára. A támadás kezdeti szakaszában szinte pánik uralkodott el a szövetséges katonák és tisztek között, akik korábban azt hitték, hogy Németország közel áll az összeomláshoz. A szövetséges hadvezetésnek közel 3 hónapjába telt, amíg a támadást meg tudták állítani és a frontvonalakat meg tudták szilárdítani.
48. sor:
1918. elején a német hadsereg létszáma még kismértékben felülmúlta a szövetségesek katonai erejét a nyugati fronton. [[1918]]. [[március 3.|március 3]]-án [[Németország]] megkötötte a [[Breszt-litovszki béke]]szerződést [[Szovjet-Oroszország]]gal, ezzel a keleti fronton megszűntek a hadműveletek és a német hadvezetés 35 hadosztályt, azok tüzérségi eszközeit, illetve közel 1000 nagy űrméretű ágyút csoportosított át nyugatra.
[[1917]]. [[április 6.|április 6]]-án azonban az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] belépett a háborúba szövetségesei, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és [[Franciaország]] oldalán. Ezt követően megkezdődött az amerikai szárazföldi haderő megszervezése és Európába szállítása. Mivel ez időt vett igénybe, a német hadvezetés felismerte, hogy a háborút eldöntő támadást azelőtt kell megindítani, mielőtt az amerikai csapatokat bevetik a nyugati fronton. A német vezérkar ekkor már csak egy mindent eldöntő támadásban látta a háború megnyerésének esélyét. Érdekes módon a német politikai vezetésnek semmilyen beleszólása nem volt a kérdésbe.<ref>World War I: encyclopedia, 717.o.</ref>
A tavaszi offenzíva terveinek kidolgozása 1917. októberében kezdődött Luddendorf tábornok irányítása alatt. A támadás végső célja a francia főváros, [[Párizs]] elfoglalása, illetve a [[La Manche-csatorna]] partján található kikötők elfoglalása volt. A sikeres támadás révén a német vezérkar előnyös tárgyalási pozíciót akart kivívni és ebből a helyzetből béketárgyalásokat kezdeményezni. A támadáshoz kezdetben 30, majd 67 német hadosztály terveztek bevetni. Luddendorff 1917. november 11-én látogatást tett Rupprecht herceg főhadiszállásán, de nem sikerült egyhangúlag eldönteni a tervezett támadás színhelyét és Luddendorff utasítást adott több támadási terv kidolgozására.
86. sor:
A kezdeti német sikerek ellenére a támadás főparancsnoka, [[Erich Ludendorff]] tábornok, nem követte a rohamcsapatokra alapozott és jól bevált taktikát és nem tudta hadászati sikerré fejleszteni a kezdeti áttörést. Ennek egyik jele volt az a megjegyzés, amit egyik hadseregparancsnokának, [[Rupprecht bajor koronaherceg]]nek tett: "Csak egy lyukat kell ütnünk. A többi jön magától." Azonban a kezdeti áttörés a front egyik kevésbé fontos szakaszán történt, amíg a legfontosabb brit vonalakat nagy erőkkel védték. Luddendorf folyamatosan támadta ezeket a szakaszokat is. [[Március 28.|Március 28]]-án [[Arras]] környékén indított egy sietve és hiányosan előkészített támadást ([[Mars-hadművelet]]) a brit 3. hadsereg bal szárnya ellen, de csapatait nagy veszteségekkel visszaverték.
A kezdeti német áttörés a brit és francia csapatokat elválasztó vonaltól északra következett be. A francia főparancsnok, [[Henri Philippe Pétain|Pétain]] tábornok csapatokat küldött a német előrenyomulás feltartóztatására, de túlságosan későn (a brit főparancsnok, [[Douglas Haig|Haig]] marsall és az angol kormány véleménye szerint). A szövetségesek ekkor [[Ferdinand Foch]] tábornokot nevezték ki a [[Franciaország]]ban állomásozó brit és francia csapatok főparancsnokának, hogy jobban össze tudják hangolni a brit és francia csapatok tevékenységét.
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-R29407, Westfront, Stellungskrieg.jpg|thumb| left|Német hadosztály törzse egy elfoglalt brit lövészárok közelében.]]
| |||