„Wikipédia:Információgazdasági műhely/Előkészületben/Szellemi tulajdon” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
3. sor:
Két megközelítés lehetséges, azonban mindkettőben kiemelt fontosságú az alkotó jelentősége, az ő helyzete mindkettő alapján a jogrend által védett, csak abban van eltérés, hogy mennyire.
▲ Az első megközelítés szerint az alkotó kizárólagos joga az adott jószág használatára a természetjogból ered, vagyis az elme termékét ugyanolyan tárgyi tulajdonként érdemes kezelni, mint az anyagi tulajdont.
A második megközelítés szerint az alkotó törvény által védett joga a jószág használatára egyfajta kiváltság, ami ösztönzőként kell, hogy szolgáljon a számára további termékek létrehozására. Mind a szerzői jog, mind a szellemi tulajdon kifejezés az első megközelítéshez van közel, hiszen a szerző lényegéből, az ő alapvető természetéből való jogából származtatja az alkotás feletti monopóliumát, és az ő törvény általi védelme.
A szellemi tulajdon (intellectual property) kifejezés emellett még határozottabban hordozza magában ezt az értékválasztást: ebben már a jog magától értetődő következménye szerepel, a „tulajdon”, és ugyanígy irányít a magától értetődő védelme felé. Ez nem más, mint a magántulajdon védelme, amelyet a demokratikus berendezésű államok egyik alapja, azaz nem megkérdőjelezhető. A kifejezés tartalma azért vezethet tévútra, mert a szellemi terméket úgy kezeli, mintha hasonló lenne a tárgyi tulajdonhoz, noha a szellemi, kreatív termék létrehozásának (és fogyasztásának) módja nem egyezik meg az anyagi termék létrehozásának (és fogyasztásának) módjával, más ezek birtoklása és terjesztése is – a természetjogból levezetett indoklás tehát nem elégséges annak magyarázatára, hogy a jog miért tekintse egy kategóriába tartozónak a materiális és az immateriális jószágokat.
Az egyén zseniként való tisztelete a szerzősége okán modern jelenség, a középkorban még nem létezett. A kapitalista ideológia, a reformáció, a racionalizmus és a felvilágosodás állították az egyént mint egyéniséget a gondolkodás középpontjába, így az egyes műveket is a szerző személyiségéből vezették le. Később kialakultak azok a keretek is, amelyek a szövegek (kreatív alkotások) lényegét nem az eredetétől tették függővé, hanem az olvasó számára hordozott jelentőségtől és jelentéstől, vagy magát a nyelvet.
====Mik korlátozzák a másolhatóságot akkor, ha nincs szerzői jog törvény====
| |||