„Repiczky János” változatai közötti eltérés

'''Repiczky János''', ([[Újbars]], [[1817]]. [[április 23.]] -– [[Pest]], [[1855]]. [[március 25.]] ) orientalista, az [[MTA]] levelező tagja.

Tanulmányait [[Korpona|Korponán]], Selmecen[[Selmec]]en és Pozsonyban[[Pozsony]]ban végezte, ahol elsajátította rendes tanulmányai mellett a [[héber nyelv|héber]], [[arab nyelv|arab]] és [[török nyelv]]ek ismeretét, sőt egyik tanára, Tamaskó a [[szanszkrit nyelv]] elemeibe is beavatta. A pozsonyi evangélikus főiskola segélyével és ajánlatával 1842-43-an a tübingeni egyetemen [[Georg Heinrich August Ewald]]tól, a kor egyik legnagyobb orientalistájától hallgatta a [[szanszkrit nyelvrőlnyelv]]ről tartott magánelőadásokat. Minden idejét a keleti nyelvek és összes, a Keletre vonatkozó tudományosságnak, irodalomnak, föld- és néprajznak, bölcsészetnek és vallásoknak, történet- és költészetnek mélyre ható tanulmányozására szentelte. Hazatérve, bár az akadémia arab nyelvtanát kinyomtatásra érdemesítette és arab költeménye, melyet a [[Pyrker]]-képtár megnyitása alkalmából írt és nyomatott ki, feltűnést keltett: kénytelen volt a fővárost elhagyni sés vidéken keresni házi nevelői helyet. 1847. december 23-án a [[Magyar Tudományos Akadémia]] is levelező tagjai sorába választotta. Növendékét a szabadságharc magával vitte, sés 1848-ban ismét Pesten találjuk őt, mint házi tanítót. Amikor az Akadémiai könyvtár írnoki állása megürült, gróf [[Széchenyi István]] elnök sietett Repiczkyt e szerény helyre alkönyvtárnoki címmel beiktatni. 1851-ben régi vágya teljesült: kinevezték a politikába sohasem avatkozó tudóst a pesti egyetemen a keleti nyelvek magántanárává, ahol felváltva a török, [[perzsa nyelv|perzsa]] és szanszkrit nyelveket tanította. Az Akadémia javaslatára az elnökség török-magyar történeti kútfők gyűjtésével és fordításával bízta meg, külön díjazás mellett. E munkálkodása gyümölcsei: a török-magyar-kori történetírásra vonatkozó bécsi kéziratok lajstroma; a jászberényi török levelek másai és fordítása; Naima török históriájának kivonata, melyekből a legérdekesebb részeket, például a [[zsitvatoroki béke]] történetét, Hatvan és [[Eger]] ostromát stb. fel is olvasta; Dsáfer pasa névtelenének magyarországi emlékiratai, a Derbend-náme és Dselalzadé kivonata, lévai török levelek, Szulejman császár naplójának a magyar hadjáratokra vonatkozó részei: egész kis török-magyar okmánytár. Kéziratban maradt Szeladeddin keleti forrásokból és egyszersmind középkori keresztény tudósításokból dolgozott története.