|
== Élete ==
Szegény szabónak volt a fia és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szüleinek halála után az auxerre-i püspök pártfogásába vette őt és a Szent Benedek-rendüektől vezetett «Saint-Maur» katonaiskolába adta. Már 14 éves korától kezdve hajlandóságot mutatott matematikai tanulmányok iránt. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemesi származású. 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán a matematika első tanárává lett. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán és rövid idő múlva az École polytechnique-en. A forradalom ideje alatt a [[jakobinusok]] gyűlésein résztvett és a rettegett Comité de surveillance tagja volt. [[I. Napóleon francia császár|Napóleont]] [[Egyiptom]]ba követte és ott az Institut d 'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isere département pefektusa volt, azután pedig mint magánember élt [[Párizs]]ban. 1808-ban bárói rangot kapott. Ezután a Szajna département statisztikai hivatalának vezetője volt. 1817-ben az akadémiába választották és nemsokára ennek állandó titkára lett.
{{leford}}
<!--
Fourier was born at [[Auxerre]] in the [[Yonne]] [[département]] of [[France]], the son of a [[tailor]]. He was [[orphaned]] at age eight. Fourier was recommended to the Bishop of Auxerre, and through this introduction, he was educated by the [[Benveniste]]s of the Convent of St. Mark. The commissions in the scientific corps of the army were reserved for those of good birth, and being thus ineligible, he accepted a military lectureship on mathematics. He took a prominent part in his own district in promoting the [[French Revolution]], and was rewarded by an appointment in 1795 in the ''[[École Normale Supérieure]]'', and subsequently by a chair at the ''[[École Polytechnique]]''.
==Munkássága==
Fourier went with [[Napoleon]] on his Eastern expedition in 1798, and was made governor of [[Lower Egypt]]. Cut off from France by the English fleet, he organized the workshops on which the French army had to rely for their munitions of war. He also contributed several mathematical papers to the Egyptian Institute which Napoleon founded at [[Cairo]], with a view of weakening English influence in the East. After the British victories and the capitulation of the French under [[Abdullah Jacques-François de Boussay, baron de Menou|General Menou]] in 1801, Fourier returned to France, and was made prefect of [[Isère]], and it was while there that he made his experiments on the propagation of heat.
Fourier munkái a matematikára és a matematikai fizikára vonatkoznak. Matematikai munkái közül említésre méltó a ''Mémoire sur la résolution des équations numériques''. Legnevezetesebb munkája a ''Théorie analytique de la chaleur'' (Párizs, 1822), mely már 1807-ben és 1811-ben a párizsi akadémiától pályadíjat nyert. Evvel összefüggésben több értekezést írt, melyek az akadémia emlékirataiban jelentek meg: ''Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires''. Említésre méltó Fourier teoriája a hőközlésről; ezen problémát már előtte megoldotta ugyan Lambert, de csak vékony fémlemezekre nézve, három méret szerint kiterjedő testekre nézve csak Fourier-nek sikerült a feladat megfejtése. Fourier a hővezetés problémájának általános tárgyalására olyan analitikai segédeszközt teremtett, mely azóta a fizikában a legnagyobb fontossággal bír és számos feladat megfejtésére szolgál.
==Forrás==
Fourier moved to England in 1816. In 1822 he published his ''[[Théorie analytique de la chaleur]]'', in which he bases his reasoning on [[Newton's law of cooling]], namely, that the flow of heat between two adjacent molecules is proportional to the extremely small difference of their temperatures. In this work he claims that any function of a variable, whether continuous or discontinuous, can be expanded in a series of sines of multiples of the variable. Though this result is not correct, Fourier's observation that some discontinuous functions are the sum of infinite series was a breakthrough. The question of determining when a function is the sum of its Fourier series has been fundamental for centuries. [[Joseph Louis Lagrange]] had given particular cases of this (false) theorem, and had implied that the method was general, but he had not pursued the subject. [[Johann Peter Gustav Lejeune Dirichlet|Johann Dirichlet]] was the first to give a satisfactory demonstration of it with some restrictive conditions. A more subtle, but equally fundamental, contribution is the concept of dimensional homogeneity in equations; i. e. an equation can only be formally correct if the dimensions match on either side of the equality.
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
Fourier died in [[Paris]] in 1830.
Fourier left an unfinished work on determinate equations which was edited by [[Claude-Louis Navier]] and published in 1831. This work contains much original matter — in particular, there is a demonstration of Fourier's theorem on the position of the roots of an algebraic equation. [[Joseph Louis Lagrange]] had shown how the roots of an algebraic equation might be separated by means of another equation whose roots were the squares of the differences of the roots of the original equation. [[François Budan de Boislaurent|François Budan]], in 1807 and 1811, had enunciated the theorem generally known by the name of Fourier, but the demonstration was not altogether satisfactory. Fourier's proof is the same as that usually given in textbooks on the theory of equations. The final solution of the problem was given in 1829 by [[Jacques Charles François Sturm]].
-->
{{csonk-dátum|csonk-Francia életrajz|2007 májusából}}
{{DEFAULTSORT:Fourier Joseph}}
|
