„Alekszej orosz cár” változatai közötti eltérés

[[1654]] tavaszán az egyesített orosz és kozák csapatok megkezdték a lengyel erők kiűzését Ukrajna területéről. További céljaik közé tartozott [[Fehéroroszország]] meghódítása és [[Szmolenszk]] bevétele. A személyesen a cár által vezetett Szlomenszk elleni ostrom [[1654]] szeptemberében orosz sikerrel végződött, a város megadta magát. Ugyanez év nyarán [[pestis]]járvány tört ki a fővárosban és más településeken. [[Nyikon moszkvai pátriárka]] idejében biztonságos helyre küldte a cári családot, amiért hálából ősszel nagyfejedelmi címet kapott, és a cár megbízta őt az ország vezetésével távolléte idején. A betegség következtében Moszkva adózóinak 80%-a meghalt.<ref name=autogenerated3>David Warnes: ''Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története''; Geopen Könyvkiadó, 2002; 71. oldal</ref>

 

 

[[1656]] áprilisában Oroszország fegyverszünetet kötött Lengyelországgal, a rá következő hónapban pedig Alekszej cár hadat üzent [[Svédország]]nak. Orosz kézre került [[Lettország]], [[Észtország]] és [[Finnország]] területének jó része, Rigát azonban nem tudták elhódítani a svédektől. Úgy tűnt, hogy év végére sikerül aláírni az orosz–lengyel békeszerződést, amely egyben Alekszej cárt jelölte volna János Kázmér király utódjául a lengyel trónra. A kozákok között kitört belháború azonban közbeszólt: [[Bohdan Hmelnickij|Hmelnickij]] [[1657]] júliusi halála után a kozákok két pártra szakadtak: az egyik fél támogatta Moszkvát, míg a másik tábor szerint viszont az orosz–lengyel egyezkedések ártottak a kozák függetlenség ügyének. A belharcokat látván a lengyel nemesség [[1658]] novemberében felmondta a fegyverszünetet. A cár pedig, aki nem akart egyszerre a lengyelekkel és a svédekkel is háborúba keveredni, decemberben fegyverszünetre lépett a svédekkel.