„Magyarországi tájházhálózat” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A tájházak rendszerének kialakulása: kisebb pontosítások |
|||
8. sor:
[[Fájl:Tény szabadtéri skanzen.JPG|265px|bélyegkép|balra|Szabadtéri skanzen]]
A tájházak előzményei [[Magyarország]]on csak az [[1930]]-as években jelentek meg. A harmincas évek második fele, a [[2. világháború]], valamint [[1950|50-es évek]] sem kedveztek a tájházi gondolat kiteljesedésének. Az [[1949]]-es műemléki törvény definiálta a népi műemlék fogalmát és ebben az évben a múzeumokról is megszületett a [[törvény]]. Megalakult az [[Országos Műemléki Felügyelőség]], megkezdődtek a nagyarányú épületfelmérések, elkészült az országos műemlékjegyzék. [[1962]]-ben létrejött megyei múzeumi hálózat biztosítja a helyben megorzott népi építészeti hagyomány építészeti szempontból legértékesebbnek ítélt, tájháznak kiválasztott darabjai berendezéséhez.[[1974]]-ben [[minisztertanácsi határozat]]ra 30 millió Ft-os összeget a helyben megorzott illetőleg állami tulajdonba vett emlékek felújítására, tájházak, falumúzeumok, emlékházak, szabadtéri múzeumokká alakításának céljaira.
1962-ben nyíltak meg a megyei múzeumok támogatásával létrejött első tájházak. Szaporodásuk az [[1970]]-es évekre tehető, amikortól is létrejött a tájházak hazai hálózata. Az [1980]]-as végéig közel 100 épületet, azaz portát hoztak létre, különösen [[Pest megye|Pest]], [[Veszprém megye|Veszprém]], [[Hajdú-Bihar megye|Hajdú-Bihar]], és [[Borsod-Abaúj-Zemplén megye|Borsod-Abaúj Zemplén]] megyében tette lehetővé a népi építészet reprezentáns darabjainak megőrzését.
A tájház a megnyitás után többnyire csak kiállítóhelyként működött, s gyakran a megbízott gondnok személyétől függött, hogy az épület és tartozékai meddig voltak alkalmasak a bemutatásra. A tájháznak nem voltak saját rendezvényei, így a helyi érdeklődés csökkent irántuk, s sok esetben az éves látogatottság nem érte el a 100 főt sem.
| |||