„V. Gergely pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up AWB |
|||
16. sor:
'''V. Gergely''' léphetett 140.-ként [[Szent Péter]] örökébe. A világtörténelem első [[Németország|német]] származású [[pápa (egyházfő)|pápájaként]] számon tartott ''Gergely'' erős német befolyásra léphetett fel a trónra, ezért aztán uralkodása során folyamatosan szembe kellett néznie a városi nemesekkel. Ez az ellentét pontifikátusa alatt harcokhoz vezetett, amely végül elrendezte [[Róma]] hatalmi viszonyait.
969-972 körül született [[Karintia|Karintiában]], eredetileg ''Brúnó'' néven. Ottó, karintiai [[herceg]] és Judit hercegnő gyermeke, [[I. Ottó német-római császár|Nagy Ottó]] császár unokája, és a regnáló [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] [[király]] unokaöccse. Élete során a család és származása mindig nagy szerephez jutott. Tanulmányait szerzetesek felügyelete alatt végezte, és így került közel az egyházi szolgálathoz. Felszentelése után az udvarban kapott helyet, az uralkodó udvari káplánja lett. Amikor [[XV. János pápa]] a császári koronát ajánlotta Ottónak, ha cserébe visszaállítja a pápai hatalmat [[Róma|Rómában]], az udvar Itáliába vonult. Azonban mire az örök városba ért, János már halott volt. A város nemessége felajánlotta a császárnak, hogy válasszon ő méltó utódot János pápa trónjára. Ottó Gergelyt jelölte ki, így a pápaválasztó zsinat az uralkodó kívánságára [[996]]. [[május 3.|május 3-án]] felszentelte Brúnót a [[Kereszténység|keresztény]] egyház vezetőjének, aki ekkor felvette a Gergely nevet.<ref name="ReferenceA">Reinhard Barth i.m. 119.; Catholic Encyclopedia; Magyar katolikus lexikon; Neue Deutsche Biographie</ref>
[[996]]. [[május 21.|május 21-én]] az újdonsült egyházfő császárrá koronázta III. Ottót. Egész pontifikátusára jellemző volt, hogy Gergely szoros kapcsolatban állt koronás rokonával. Így néhány nappal Ottó ragyogó koronázása után, zsinatot hívtak össze. Ezen a gyűlésen ismét elítélték a [[franciaország]]i [[Reims]] [[érsek]]i székének bitorlóját, Gerbert [[apát]]ot, és követelték a jogos érsek, Arnulf hatalmának helyreállítását. Amikor a császár elhagyni készült Rómát, még biztosítani akarta a pápák tartós uralmát a térségben, ezért száműzni akarta Numentanust, a Crescenti család leghatalmasabb tagját. Gergely közbenjárására azonban Ottó elállt tervétől.<ref
Ez később baklövésnek bizonyult, hiszen Ottó távozása után Numentanus fellázadt a pápa ellen. A római nemesség olyan hevességgel támadt az egyházfőre, hogy Gergely kénytelen volt északra menekülni. Numentanus nem elégedett meg a pápa elűzésével, új egyházfőt nevezett ki, méghozzá a [[Görögország|görög]] származású Philagathosz János, rossanói [[püspök]] személyében, aki [[XVI. János]] néven ellenpápaként foglalta el a szent széket.<ref
''Gergely'' [[Spoleto|Spoletóban]] talált menedéket, ahonnan kétszer is megkísérelt visszatérni a városba, de mindig visszaverték csapatait a római nemesek. Elkeseredettségében levelet írt Ottónak, aki [[Pavia|Paviában]] fogadta unokaöccsét. Itt ismét zsinatot hívtak össze, amelyen a pápa kiátkozta Numentanust és az ellenpápát a keresztény egyházból. Ezen a gyűlésen került elő [[II. Róbert francia király|II. Jámbor Róbert]] francia uralkodó problémája is. Róbert bitorolta a pápa püspök-kinevezési jogát, ráadásul feleségül vette vérrokonát, Berthát. Gergely gyorsan határozott és a történelemben először kiközösített egy uralkodót. Ennek hatására Róbert azonnal felhagyott a püspöki beiktatásokkal és párjául egy Constance nevű hölgyet választott rokona helyett. A paviai zsinaton ismét felszólították Gerbert apátot, hogy érseki hivatalát adja át Arnulfnak. A gyűlés után ennek érvényt is szereztek, és hálából Gerbertet a [[ravenna]]i egyházmegye élére nevezték ki. A zsinaton Gergely megerősítette a pápaválasztásról szóló szabályokat, és határozottan fellépett a [[szimónia]] ellen.<ref>Catholic Encyclopedia; Magyar katolikus lexikon; Neue Deutsche Biographie</ref>
28. sor:
Miután Gergely hatalma ismét helyreállt, az idegen seregek élén Ottó távozott Rómából. A pápa politikáját sosem befolyásolta a császár, noha mindig együttműködött vele. A római rendteremtés után Gergely fogadta [[Aelfric canterbury érsek]]et, akinek saját [[pallium]]át ajándékozta oda, hogy az érsek ezzel is tudja igazolni hazájában a szentatya támogatását. Több német kolostornak és egyháznak biztosított privilégiumokat, és akik az egyházi jogokat tiporták, azokat nem félt kiközösíteni. Így történt ez Ivrea [[márki]]jával, Ardoinnal is.<ref>Catholic Encyclopedia</ref>
A pápa 27 éves korában [[999]]. [[február 18.|február 18-án]] váratlanul meghalt. Halálakor mérgezésre gyanakodtak, de valójában a [[malária]] okozta. Sírját a [[Szent Péter-bazilika]] őrzi.<ref
== Hivatkozások ==
| |||