„Thomas Wolsey” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
Emelkedése innentől egyértelmű volt, mivel tehetségét és szervezőképességét mindenki elismerte, az ifjú Henrik király pedig nem fektetett korai éveiben túl nagy hangsúlyt országa kormányzásának ügyeire, így minden feladatot tanácsadóinak kellett megoldania. Az apja után megörökölt Lordkancellárok (Richard Foxe püspök, William Warham Canterbury érsek) túl konzervatívak és merevek voltak az új uralkodó vérmérsékletéhez, és világnézetéhez, így Wolsey, aki kiválóan tudott idomulni a Titkos Tanácsban Henrik elképzeléseihez, hamar előtérbe került, és tanácsadó, valamint adminisztratív feladatokat látott el a király mellett, azaz királyi titkár lett, ami jelentős pozíció volt. Az 1511-es háborús hangulatú válságban Wolsey mereven a franciák ellen tervezett háború ellen beszélt, szembehelyezkedve Henrikkel, aki fiatalsága és vele járó harciassága miatt nagyon vágyott már a dicső győzelmekre.
Az 1512-14 között zajló franciák elleni háborúban, a II. Gyula pápa által erős szövetséggé kovácsolt II. Aragóniai Ferdinánd (Henrik apósa) vezette Spanyol Királyság, és az I. Miksa császár vezette Német-Római Birodalom erői fogtak össze Angliáéval. Ez volt az úgynevezett Szent Liga. A szövetség kezdetben vereségeket szenvedett el a franciáktól - főképp Ferdinánd megbízhatatlansága miatt - de végül Ravenna mellett 1512. április 11-én sikerült megverni XII. Lajos király seregét, így az visszahúzódott az Alpok mögé. Wolsey szerepe az angolok háborús erőfeszítéseiben megkérdőjelezhetetlen, hiszen a nagy létszámú sereg felfegyverzését, és utánpótlását is a titkár végezte. A még pápai támogatással 1513-ban meginduló angol hadjáratban, Henrik - aki tanult a Liga hibáiból - sikeresen elfoglalt két várost, így győzelmei előnyös helyzetbe hozták az 1514-ben lezajlott angol-francia tárgyalásoknál, ahol a két király békét kötött. Ebben Wolsey ismételten nagy szerepet játszott, lévén hogy a francia barátság fontos volt számára. A megegyezés értelmében Henrik húga, Tudor Mária feleségül ment XII. Lajos francia királyhoz, Anglia megtarthatta az elfoglalt Tournai városát, és a franciák éves adót fizettek Angliának. 1514 januárjában azonban meghalt Lajos, a fiatalon megözvegyült és gyermektelen Máriát pedig szeretője, [[Charles Brandon suffolki herceg|Charles Brandon, Suffolk hercege]] vette feleségül, titokban. A házasság nagy botrányt csapott az angol udvarban, hiszen az a király beleegyezése nélkül történt, viszont az új francia király, I. Ferenc asszisztálásával, aki nem szerette volna, hogy Henrik még felhasználhassa Mária kezét egy új szövetség létrehozásához más uralkodóval. Mivel Brandon (a továbbiakban Suffolk herceg) a király legközelebbi barátja volt, így kényes kérdés lett Henrik számára, a más esetében oly könnyen meghozható ítélet módjából. Wolsey felszólalt Suffolk érdekében, és kérte Henriket, hogy ne nyakaztassa le az ifjú házasokat, mire a király megbocsájtott a szerelmeseknek.
Wolsey 1515 és 1516 között is azon munkálkodott, hogy megakadályozza a háborút Anglia és Franciaország között, és békére bírja a királyt. Ez azért is volt fontos számára, mert személye képviselte az udvarban a franciabarát politikai csoportot, míg a régi származású nemesek csoportja - Edward Stafford, Buckingham harmadik hercegének a vezetésével - a Német-Római Birodalom császárának (V. Károly alatt Spanyolországot is bele értve) szövetségében látták Anglia érdekét. Egyébként ezen években lett Wolsey Windsor kanonokja, Lincoln püspöke, és legfőképpen York érseke, mely igen magas egyházi méltóságnak számított. X. Leó pápa bíborosi rangra emelte 1515-ben, majd 1523-ban lett Durham hercegprímása.
| |||