„Thomas Wolsey” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
Wolsey 1515 és 1516 között is azon munkálkodott, hogy megakadályozza a háborút Anglia és Franciaország között, és békére bírja a királyt. Ez azért is volt fontos számára, mert személye képviselte az udvarban a franciabarát politikai csoportot, míg a régi származású nemesek csoportja - Edward Stafford, Buckingham harmadik hercegének a vezetésével - a Német-Római Birodalom császárának (V. Károly alatt Spanyolországot is bele értve) szövetségében látták Anglia érdekét. Egyébként ezen években lett Wolsey Windsor kanonokja, Lincoln püspöke, és legfőképpen York érseke, mely igen magas egyházi méltóságnak számított. X. Leó pápa bíborosi rangra emelte 1515-ben, majd 1523-ban lett Durham hercegprímása.
Igazi jelentős hatalmat azonban a lordkancellári cím jelentett számára. Ez volt politikai pályájának csúcsa, amit Warham érsek lemondása után nyert el. Egyébként az idős Warham érsek túlélte Wolseyt, mint Canterbury érseke, és valószínűleg csak ez volt az akadálya annak, hogy ezt a címet nem sikerült megszereznie a törekvő Wolsey bíborosnak. Lordkancellárként Wolsey volt a korlátlan királyi hatalomnak korlátlan hatalmú minisztere. Henrik nagy bizalommal volt irányába, így minden jelentős ügyet ő kezelt, nagyobb hatalmat tudott magáénak, mint az előtte szolgáló lordkancellárok. 1518-ban X. Leó pápai legátusi kinevezést küldött a bíborosnak, és e szerepben Wolsey volt a feje egy nemzetközi diplomáciai csúcstalálkozónak, amin 20 ország képviseltette magát Londonban. Wolsey Európa döntőbírájává vált, úgyszólván középpontba került a nemzetközi eseményen. Mivel az összejövetel célja az európai béke elérése volt, ezért azt mi sem tudta jobban szemléltetni mint a két régi ellenség, Franciaország és Anglia kibékítése. Ám a békét több tényezős is veszélyeztette. Mivel II. Aragóniai Ferdinánd spanyol király meghalt 1516-ban, így az új uralkodó, I. Károly lett, de mivel nagyapja, I Miksa császár 1519-ben szintén elhunyt, az öröklési szabályok értelmében V. Károly néven Német-Római császár is lett egyben, így a két birodalom perszonálunióba került. Ez roppant módon dühítette Ferencet, aki szerint Franciaország két tűz közé került. A Habsburg-Valois párharc Henriket és Wolseyet kínos helyzetbe hozta, ugyanis Henrik felesége, a mélyen vallásos Aragóniai Katalin királyné, Károly nagynénje volt, ráadásul gazdasági okokból is tanácsosabb volt a Német-Római/Spanyol szövetséget keresni, de
Külpolitikában és belügyben egyaránt kiválóan bizonyított, az ügyek intézésében és a diplomáciában kimagasló teljesítményt nyújtott, a király és a külföldi udvarok elismerését vívva ezzel ki. Ám a főnemesség, mely túlzottan irigyelte hatalmát és sikereit, féltékenyen nézte az udvaron belüli pozícióját. Főbb ellenségei között találjuk Buckingham hercegét, Thomas Howard 3. Norfolki herceget, Thomas Boleynt stb. Buckingham, a német-római szövetség képviselőjeként nyíltan szembehelyezkedett Wolseyval, akit szívből megvetett származása, és szerinte meg nem érdemelt pozíciója miatt. Nem is egyszer fenyegetőzött azzal, hogy ha VIII. Henrik esetleg meghalna, ő a bíborost rangja ellenére azonmód lenyakaztatná. Ezt Wolsey ravasz módon a király elleni felségárulásként értelmeztette a herceg ügyét tárgyaló bírósággal (peer-ek tanácsa), mire az halálra ítélte a vádlottat (annak ellenére, hogy tagjai mind nagy hatalmú lordok voltak). Buckingham hercegét 1521 május 17-én fejezték le a Tower Hillen, Londonban. Wolsey tehát megszabadult egy nagy ellenségétől, de Norfolk, és a többiek továbbra is keresték az alkalmat, hogy elmozdítsák a gyűlölt kancellárt.
| |||