„MARC (formátum)” változatai közötti eltérés

[[File:Marcformatumillusztracio.png|700x600px|jobbra|A MARC formátum összetevői]]

 

 

A 1960-as évek elején a [[Kongresszusi Könyvtár]] fejlesztette ki az első MARC formátumot.

A következő nagy változást az Internet megjelenése jelentette.

 

 

Három szintből áll, melyek mindegyikének alkalmazása magas fokú szabványosítást igényel.

 

 

Mindegyik MARC formátum az ISO 2709 szabvány alkalmazásának speciális formája, mely szabvány meghatározza a bibliográfiai adatokat tartalmazó rekordok szerkezetét.

* változó hosszúságú adatmezőket. Ezek indikátorokat, almezőazonosítókat és adatokat tartalmaznak.

 

 

A mezők hívójelei, az indikátorok <ref> Az indikátor valamely adatmezőhöz kapcsolódó első elem, mely információt hordoz a mező tartalmáról, ezen mező és a rekord egyéb mezői közötti kapcsolatról, vagy bizonyos adatfeldolgozási folyamatokban szükséges műveletekről </ref> és az almezőazonosítók.

 

 

A CCF <ref>CCF (Common Commonication Format): a formátum alapeszméje, hogy olyan csereformátum legyen, melyet hídként használhatnak a könyvtári közösség és a referáló és indexelő szolgáltatási környezet között. Jellemzői lehetővé teszik azonban, hogy a sok intézet saját belső formátumaként is felhasználja.</ref> és az [[SGML]]

* a CCF rekord struktúráját az ISO 2709:1983 szabvány legfrissebb kiadása határozza meg.

 

 

 

A HUNMARC bibliográfiai rekordok adatcsere-formátuma, magyar szabványalkalmazás, (OSZK 1994; ISBN 963 200 344 6). A nemzeti MARC formátumok rendszeréhez csatlakozva, az MSZ ISO 2709 Információ és dokumentáció Információs csereformátum című szabvány által megadott keretekben határozza meg a bibliográfiai adatok tartalmi jelölőit, és egyéb jellemzőit. Az adatcserében részt vevő adatok közlésmódjára a magyar könyvtári szabványok, valamint könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási szabályzatok előírásai az irányadók.

A HUNMARC formátum, ill. egyes elemei az adatcsere mellett a bibliográfiai adatok beviteli és a bibliográfiai tételek megjelenítési formátumaként is alkalmazható.

 

 

3 elemből áll: rekordszerkezet; tartalomjelölők, adattartalom.

::* ''Adatmezők'' <ref> Az adatmező a bibliográfiai rekord változó hosszúságú része, mely adott kategóriákhoz tartozó adatokat tartalmaz.</ref> a HUNMARC bibliográfiai rekordban a bibliográfiai adatokat tartalmazó mezők, melyek mindegyikét egy 3 számjegyből álló, a mutató tételében elhelyezkedő hívójel azonosít. Minden adatmező mezőhatárjel karakterrel végződik.

 

 

''Tájékoztató adatmezők'': a gépi adatfeldolgozáshoz szükséges adatokat tüntetik fel bennük. Nem tartalmaz sem indikátort, sem almezőazonosítót. Állhatnak egyetlen elemből, vagy adatelemek sokaságából kódolt értékek formájában.

Az almezőazonosító első karaktere hex 1F, második karaktere a latin abc kis- vagy nagybetűje, vagy arab számjegy. A bibliográfiai adatmezők mindig tartalmaznak legalább egy – rendszerint $a – almezőt, de előfordul több, meghatározott azonosítójú, esetenként ismétlődő almező is egy bibliográfiai adatmezőn belül.

 

 

Minden HUNMARC bibliográfiai rekordban szerepelnie kell a következő mezőknek:

* 040 A leírás forrása

 

 

 

A nemzeti könyvtárak igazgatóinak konferenciája tervbe vette a Nemzetközi MARC Hálózat kialakulását, mert az eltérő nemzeti MARC formátumok gyakran inkompatibilisek voltak egymással. A munkák irányát meghatározó tervtanulmányokat Stephen Green (British Library) és R. M. Duchesne (National Library of Canada) dolgozta ki. R. M. Duchesne már 1971-ben felvetette egy valóban nemzetközi kommunikációs formátumnak a gondolatát, mely a nemzeti változatok szuper halmaza volt.

A formátum elsődleges célja az volt, hogy megkönnyítse a nemzeti bibliográfiai központok között a géppel olvasható bibliográfiai adatok cseréjét.

 

 

*a formátum független a katalogizálási szabályzatoktól, az UNIMARC formátumcsalád az egyes nemzeti MARC formátumokhoz képest általánosabb szintű struktúrát határoz meg

* nemzetközi szintű csereformátum, így minden azt alkalmazó intézmény közvetlenül átveheti az adatokat más országok intézményeiből

 

 

1991-ben megjelent az UNIMARC/Authorities <ref> Az authority data, azaz besorolási adatok azok a metaadatok, amelyek a tárolt rekordok kereshetőségéről gondoskodnak. </ref> (egységes besorolási adatok formátuma). Ez a formátum az IFLA Working Group on an International Authority System (Egységes Besorolási Adatok Nemzetközi Munkacsoportja) ajánlásait tartalmazó, 1984-ben kiadott Guidelines for Authority and Reference Entries alapjaira épül. Az UNIMARC/Authorities besorolási, utaló- és általános, magyarázatos utaló-tételek mezőinek hívójeleit határozza meg és kiegészíti az UNIMARC Manualban definiált, a bibliográfiai adatok közlésének szerkezetét, tartalmi azonosítóit, kódolási rendszerét és kapcsolási technikáját szabályozó formátumot. Az UNIMARC besorolási formátum alapja a tulajdonnév elemekkel foglalkozó Guidelines for Authority and Reference Entries (GARE, 1984; 2. kiad.: Guidelines for Authority Records and References, GARR, 2001), valamint a tartalomfeltárást célzó besorolási adatokat ismertető Guidelines for Subject Authority and Reference Entries (GSARE, 1993). A két útmutató meghatározza a besorolási rekordok (authority record) és az utalótételek (reference record) adatelemeit.

1990-es években az Európai Közösségben lévő könyvtárak projektjeik adatcseréjéhez már az UNIMARC-ot vették figyelembe szabványos csereformátumként. (Ilyen projekt volt pl.: az EROMM, European Register of Microform Masters; Consortium of European Research Libraries-nek a régi nyomtatványok számbavételére irányuló projektje).

 

 

Kiterjed a rekordtípusokra és azok fizikai szerkezetére, az adatelemek kezeléséhez szükséges tartalomjelölőkre és a bibliográfiai feldolgozás szabványos adattartalmi elemeire.

 

 

Az UNIMARC besorolási adatok formátuma a MARC formátumok rendszeréhez tartozik. Tartalmazza a szokásos összetevőket: rekordfejet, mutatót, adatmezőket, indikátorokat, almezőazonosítókat, adatelemeket.