„Nagy Albert (festő)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
[[1932]]-ben részt vett a római magyar kiállításon. [[1937]]-ben visszatért [[Budapest]]re, majd [[1941]]-ben [[Kolozsvár]]ra került, ahol öccsénél, Nagy Ernőnél lelt otthonra. Nehezen illeszkedett be az erdélyi magyar művészeti életbe, míg végre [[1946]]-ban [[László Gyula (történész)|László Gyula]] fogadtatta el művészetét.
Bár [[1948]]-ban Józsa Béla-festményével megnyerte az [[Magyar Népi Szövetség|MNSZ]] munkásvértanú-pályázatának I. díját, a "formalista művészek" listájára került. Ekkor teremtette meg azonban érett műveinek letisztult, realista megalapozottságú, de elvont áttételes tartalmakat magukba sűrítő formáit, melyekben kikristályosodott az [[Olaszország]]ban szerzett [[reneszánsz]]-[[neorealizmus|neorealista]] hatások emlékének szikár, dísztelen, visszafojtott színvilága. Meditatív képeinek ez vált filozófiát teremtő formanyelvévé.
Hisz a humánumban, a művészi küldetésben, s e hitének kifejezői képei, képmetaforái (Apokalipszis, Huzat, Zúzmara, Ariadné fonala, Ludak, Pegazus).
| |||