„Richard de Bury” változatai közötti eltérés

 

==Államférfi és Gyűjtő==

Formálisan ugyan klerikus volt, de valójában élete nagyobb részét a politika és a kormányzat nagyon is világi ügyeivel töltötte el és életformájában, gondolkozásában erősen el is világiasodott. Ezt az egyházi és a világi értelmiség mezsgyéjén húzódó életpályát választotta magának Richard de Bury.<br />

Minden bizonnyal dicséretes tanulmányi eredményeinek köszönhetően az ifjú [[III. Eduárd angol király]] tanítójává nevezték ki a királyi udvarba, ahol belenőtt az angol politikai életbe. 1322-től Chesterben szolgál hivatalnokként, ahol már feltételezhetően dolgozott korábban, ám a nyilvántartásban szereplő Ricardus de Sancto Edmundo nem bizonyítható, hogy Ő lett volna. A gyenge [[II. Eduárd angol király|II. Eduárd]]dal szembeni trónviszályban [[Thomas,_2nd_Earl_of_Lancaster|Tamás lancasteri gróf]] pártjára állt. Amikor pártfogoltja elbukott, ellenfelei a délnyugat-franciaországi angol fennhatóság alatt álló [[Gascogne]] tartományba küldték kincstartónak. Súlyosabb megtorlástól feltehetően a francia származású [[Franciaországi_Izabella_angol_királyné|Izabella királyné]] óvhatta meg, akivel szoros politikai szövetséget alakított ki franciaországi tartózkodása alatt.<br />

 

==Utolsó évei és gyűjteménye==

Richard de Bury a feudális társadalom és a [[Skolasztikus_filozófia|skolasztikus]] egyházi művelődés vérbeli képviselője volt, a humanizmus szele őt

legfeljebb csak megérintette, de döntő változásokat nem indított el benne mint ezt Petrarcával való kapcsolata is bizonyítja. Szenvedélyes, humanistákra jellemző könyvszeretetével és modern gyűjtésével azonban messze megelőzte saját korát.<br />

 

==Philobiblon==

Csendes elmélkedésben eltöltött utolsó éveinek a terméke a Philobiblon, a középkori irodalomnak ez a társtalan alkotása, melynek sem előzménye nem volt, sem folytatása nem akadt századokon át. A keletkezését magyarázó sajátos okokhoz talán akkor jutunk legközelebb, ha egy nagyvilági életet élt, művelt értelmiségi önmagával való végső számvetésének eredményét látjuk benne. Richard de Bury nem politikai sikereit érzi élete igazi eredményének, hanem könyvgyűjtését. Visszavonulása éveiben mintegy búcsúzva e világtól, megkísérelte a lehetetlent: ellenfeleinek megmagyarázni egész életének értelmet adó nagy szenvedélyét. Ennek a szándéknak köszönheti megszületését a Philobiblon, ez ad ennek az írásnak a középkori irodalomban annyira ritka személyes fűtöttséget, és teszi, szokatlan, körülményeskedő, mesterkélt előadásmódja és példaanyaga, érvei ellenére, a mai ember számára is élvezhetővé. Sikertelen kísérlete ellenére Richard de Bury mégis a bibliofilia első örök értékű dicséretével ajándékozta meg az európai irodalmat. Elmés könyve évszázadokon át népszerű olvasmány volt.<br />

1344-ben befejezett latin nyelvű könyve már kéziratként széles körben elterjedt volt és számos nyelven rendelkezett fordítással. Nyomtatásban 1473-ban jelent meg először [[Köln]]ben, majd ezt követte egy 1483-as [[speyer]]i és egy 1500-as [[párizs]]i kiadás. Hazájában 1598/9-ben jelent meg először nyomtatva. Dicsérően szól benne a könyvekről, valamint útmutatást ad gyűjtésüket és ápolásukat illetően. Szerinte egy könyv sosem lehet túl drága -kivéve persze ha reális lehetőség van olcsóbban beszerezni más forrásból. Ennek megfelelően előfordult hogy ugyan nem szívesen, de hagyta magát könyvekkel megvesztegetni.<br />