„Kavabata Jaszunari” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1. sor:
{{magyaros|japán}}
[[Fájl:Kawabata yasunari birth.jpg|bélyegkép|250px|Emlékmű Kavabata Jaszunari szülőhelyén]]
'''Kavabata Jaszunari''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 川端 康成, [[Hepburn-átírás]]sal: Kawabata Yasunari) ([[Oszaka]], [[1899]]. [[június 11.]] – [[Kamakura]], [[1972]]. [[április 16.]]) [[japán]] [[író]], a huszadik századi japán irodalom kiemelkedő egyénisége, az úgynevezett [[neopercepcionizmus|neopercepcionisták]], az újfajta érzékenységű írók egyik vezéralakja, az [[1968]]. évi irodalmi [[Nobel-díj]] kitüntetettje, az első japán [[irodalmi Nobel-díj]]as alkotó.
9. sor:
Hamarosan a [[realizmus (művészet)|realista irányzattal]] szembeforduló „újfajta érzékenységű írók” iskolájának a vezetőjévé nőtte ki magát. 1924-ben barátjával, [[Jokomicu Riicsi]]vel együtt megalapította az írói csoportosulás irodalmi lapját Bungei Sundzsú néven. Ebben jelent meg 1927-ben első jelentős műve, az ''Izu no odoriko'' (''Az izui táncosnő''). A mű megalapozta Kavabata világhírét. Következő nagy visszhangot kiváltó regénye, a gésáiról, bárjairól, színházairól híres tokiói Aszakusza negyedben játszódó ''Aszakusza kurenaidan'' (Az aszakuszai vörös banda) folytatásokban jelent meg. Ezekben az években aktívan részt vett a modern japán irodalom vitáiban.
Az író 1931-ben megnősült, és feleségével [[Kamakura|Kamakurában]] telepedett le. A [[második világháború]] alatt visszautasította a felbuzdult [[militarizmus|militarista]] hangulatot, de hidegen hagyták a világégést követő politikai változások is. Ennek ellenére úgy nyilatkozott, hogy a gyermekkori tragédiák mellett a háborús évek szenvedései voltak meghatározó hatással írói munkásságára. A [[
1948-ban jelent meg életművének talán legfontosabb darabja, az 1937-ben kiadott ''Jukiguni'' (magyarul ''Hóország'', 1969) című regényének javított kiadása. A regény széles körű nemzetközi ismertséget hozott az író számára, aki többször kapott külföldi meghívást, az Egyesült Államokban előadókörutat tett, egyetemeken tanított. A japán [[PEN Club]] elnökévé, majd a nemzetközi PEN Club alelnökévé választották.
44. sor:
* ''Lírai dal'', Nagyvilág, 1969, 2. szám, 163–171. o. és 1978, 6. szám, 815-828. o.
* ''A szemölcs'', Nagyvilág, 1970, 12. szám, 1808–1812. o.
* ''Leheletnyi történetek'', Nagyvilág, 1981, 1. szám, 64-73. o.
* ''Az ezerdaru-minta'' – Modern japán elbeszélők, Európa, 1967
* ''Holdtükör'' – Modern japán elbeszélők, Európa, 1967
53. sor:
== Felhasznált irodalom ==
* Gergely Ágnes előszava a ''Hóország'' kiadásához,
* Karig Sára utószava ''A tó'' kiadásához,
* Vihar Judit: ''A japán irodalom rövid története'', Nemzeti Tankönyvkiadó,
* K. Jakab Antal: ''Irodalmi Nobel-díjasok lexikona'', Saxum, 2002
{{IrodalmiNobelDíj1951-1975}}
{{japán irodalom}}
[[Kategória:Japán írók]]
[[Kategória:Irodalmi Nobel-díjasok]]
| |||
