„Sonka” változatai közötti eltérés

Az [[itália]]i sonkakészítésre vonatkozó legkorábbi bizonyíték a [[Római Köztársaság]] idejéből maradt fenn. A mai olasz és európai uniós szabályozás védett földrajzi árujelzőt használ sok különböző itáliai sonkára, amelyek készítési módját és honossági helyét is megszabják. A [[párma]]i sonkának ''([[prosciutto di Parma]])'' körülbelül kétszáz gyártója van Parma tartomány keleti részén. Gyártását egy minőségügyi ellenőrző konzorcium felügyeli. A nagy, 12-13 kilogrammos friss sonka legalább 12 hónapig tartó pácolásához viszonylag kevés sót használnak, nitrátok és fűszerek nélkül, így egy kicsit édesebb hús lesz a végeredmény. <!--MIT TÖLTENEK MEG DISZNÓZSÍRRAL? Miután megsózták, megtöltik disznózsírral.--> A legtöbbre becsült olasz sonka, a San Daniele-i sonka ''(prosciutto di San Daniele)'' nagyban hasonlít a pármaira, leginkább abban, hogy itt is kevés sót használnak. A többi nyers sonka több sót tartalmaz, és fűszeresebb ízük van. Ilyenek a "nostrani", a "nazionali" és a "toscani". Szintén nagy választéka van az itáliai főzött sonkáknak (Prosciutto cotto) is. Érdekes módon a Prágai sonka (Prosciutto di Praga) manapság szintén az olasz konyha favoritjaként vonult be a gasztronómiába.