„Nagy Reccs” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Az első elmélet szerint az [[Világegyetem|Univerzum]] a [[Ősrobbanás|Nagy Bumm]] alkalmával csupán egy kezdő[[Lendület|impulzus]]t kapott a táguláshoz, ami előbb-utóbb elhasználódik a tágulás irányításával ellentétesen ható erő (a [[gravitáció]]s hatás) miatt, így a tágulás egy adott ponton megáll, majd a benne található anyag [[Gravitáció|tömegvonzás]]a önmagába húzza vissza a [[Világegyetem]]et. Ennek a lehetőségnek a tér-idő grafikonja a tágulás előjelváltási időpontjához képest szimmetrikus: a világ ugyanolyan [[Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_szingularit%C3%A1s|szingularitás]]ban ér véget, mint amilyennel elkezdődött.
Egy szemléletes modell lehet a '''Nagy Reccs''' megértéséhez egy felfújható sötét léggömb, amelyre fehér pöttyöket festünk (ezek jelentik a csillagokat vagy galaxisokat). Amikor a léggömböt elkezdjük felfújni, azt tapasztaljuk, hogy, miközben a teljes [[térfogat]] (általánosan méret) nő, bármely két pötty közti távolság is folyamatosan nő. Ez a folyamat megfelel a táguló [[Világegyetem|Univerzum]] állapotának, és magyarázza a távoli objektumok fényének [[vöröseltolódás]]át, bármely irányba, irányításba tekintsünk az égre. Viszont ha a léggömböt magára hagyjuk, megszüntetjük az őt növelő kezdő[[Lendület|impulzus]]t, a tágulás megáll, majd összehúzódásra vált, így a léggömb kis idő eltelte után visszatér eredeti állapotába. A leereszkedő léggömb jól szemlélteti a saját, belső erők miatt önmagába roskadó [[Világegyetem|Univerzum]]ot.
== Második megközelítes ==
| |||