„Richter János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ru:Рихтер, Ганс |
a →Jelentősége: link |
||
49. sor:
A kortársak elsősorban Wagner-karmesternek tartották, és általában az utókor is osztja ezt a véleményt. Kétségtelen tény Richter vonzódása a Wagner-művekhez, az igazság azonban ettől sokkal árnyaltabb: sorra mutatta be, illetve vezényelte a korabeli kortárs zene értékeit. Pesti működéséhez tartozik például [[Liszt Ferenc]] ''Krisztus-oratóriumának'' 1873-as magyarországi bemutatója a Liszt-jubileum alkalmából. Jó barátja volt [[Johannes Brahms]], akinek három műve ősbemutatóját is vállalta: a ''II.'' és a ''III. szimfóniát'' (1877, 1883), valamint a ''Tragikus nyitányt'' (1880). Ő vezényelt [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] [[Csajkovszkij: Hegedűverseny|Hegedűversenyének]] 1879-ben, a versenymű bécsi ősbemutatóján (Adolf Brodszkij játszotta a hegedű szólót). [[Anton Bruckner]]nek is több jelentős alkotását bemutatta a Bécsi Filharmonikusok élén: a ''IV.'' és a ''VI. szimfónia'' ősbemutatója (1881, 1892), az ''I.'' és a ''III. szimfónia'' átdolgozott, úgynevezett bécsi verziójának premierje (1890, 1891), valamint a ''Te Deum'' (1886). Ő vezette be Bécsbe [[Antonín Dvořák]]ot, akinek ennek révén indult nemzetközi elismertsége. Négy szimfóniáját, hegedűversenyét, gordonkaversenyét és több nyitányát mutatta be Bécsben, összesen tizenöt művet. [[Bedřich Smetana|Smetana]], [[Zdenek Fibich|Fibich]], [[Jean Sibelius|Sibelius]] és [[Richard Strauss]] számos darabját is bemutatta. [[Dohnányi Ernő]]nek több művét vezényelte Budapesten, Bécsben, Londonban (1897–1902). [[Bartók Béla]] fiatalkori ''[[Kossuth-szimfónia|Kossuth-szimfóniáját]]'' (1904) egy hónappal a hazai ősbemutató után mutatta be Manchesterben. Érdekes tény, hogy repertoárjából hiányoztak [[Claude Debussy|Debussy]] és [[Maurice Ravel|Ravel]], az új francia zene megteremtőinek művei (Debussy ennek ellenére dicsérte kritikáiban).
Londonban ő fedezte fel és indította el [[Edward Elgar]] karrierjét, ő mutatta be az ''Enigma-variációkat'', a ''Gerontius álma'' (1900) című oratóriumot és más műveket, a hálás szerző neki ajánlotta ''I. szimfóniáját'' (1908). Ugyancsak ő fedezte fel [[Eugen d’Albert]]-t, akit az ő ajánlására fogadott tanítványává Liszt Ferenc. Neves és később híressé vált szólisták sorával dolgozott együtt: Liszt Ferenc, [[Anton Grigorjevics Rubinstejn|Anton Rubinstein]], [[Ferruccio Benvenuto Busoni|Ferruccio Busoni]], [[Wilhelm Backhaus]], [[Flesch Károly]], [[Fritz Kreisler]], [[Hubay Jenő]], [[Eugène Ysaÿe]], [[Pau Casals|Pablo Casals]], [[Dohnányi Ernő]], [[Eugen d’Albert]]. 1904-ben, korábbi alkalmi, de többé-kevésbé állandó tagokból álló Richter-koncertes zenekarából megalakította a [[Londoni Szimfonikus Zenekar]]t.
Richternek hatalmas memóriája volt, már a próbákon is szinte mindent kotta nélkül vezényelt. Ehhez járult még elképesztő hangszerismerete: majdnem minden hangszeren kiválóan játszott. Karmesteri interpretációjára a romantikus szárnyalás, a hatalmas fokozások, a szenvedélyes pátosz volt a jellemző. Karmesteri technikája, magával ragadó kifejezőereje révén került a legnagyobb karmesterek, és általában korának kiemelkedő zenei egyéniségei közé.
| |||