|
== Művészi függetlenség ==
A stúdió szabad kezet adott következő filmjéhez, amit végül nem is bánt meg, a nézők pedig minden szempontból jól jártak. 1990 decemberében ismerhettemutatták meg a nagyérdeműbe az eddigi egyik legszürreálisabb mozihőst, Ollókezű Edwardot (Edward Scissorhands), akit Burton egyik gyerekkori rajza ihletett. Ez volt az első alkalom, hogy teljesen szabad kezet kapott, az írást és a produceri teendőket is magára vállalta, kreativitása gát nélkül szárnyalhatott, és sokak szerint élete legjobb filmjét tárta rajongói elé akkor. Bár bevételei visszafogottan alakultak, mégis sikeres tudott lenni a film, amit a nézők és a kritika egyöntetűegyöntetűen szeretetepozitív övezettvolt, és a különc géniuszt pedig kezdték komolyan venni, mint művész.
Ezek után következett a Batman visszatér (1992 – Batman Returns), amely Burton szerint "az első és utolsó alkalom volt", hogy bármit is folytatott. Megduplázott költségvetéssel (80 millió dollár), szintén nagy sztárokkal, ellenben túlzottan Burtonös sztorival készült el a folytatás, amely a rajongókat elbűvölte, de aza átlagnézőnézők gyomrát megfeküdte,zömének és akritikusoknak kritika isnem lehúztatetszett. A szülők is túl nyomasztónak találták egy mesefilmhez képest, pedig a Warner Brothers erőteljesen visszavett a rendező elképzeléseiből. Persze a bevételei így is szépen alakultak, de a stúdió fintorgásai miatt nem készíthette el a Batman halálával záródó, totálisan depressziós verzióját a Sötét lovagnak, e helyett Joel Schumacher vette át a franchise továbbgondolását, amelyet ezennel el is temethettünk... Megemlítendő még, hogy ebben az évben szerepelt Cameron Crowe kultikus Facérokjában, és Spielberggel együtt pénzügyileg támogatta a szintén zseniális Brad Bird rövid életű animációs sorozatát, a Family Dog-ot, melyen nyomot hagyott Burton vizuális felfogása...
1993-ban robbantmutatták be a mozikba a már 3 éve titokban készülgetőkészülő báb-animációs nagyjátékfilmjévelnagyjátékfilmjét, a [[Karácsonyi lidércnyomássallidércnyomás|Karácsonyi lidércnyomást]] (The Nightmare before Christmas), melynek csak a produceri teendőit látta el, a rendezést egyik Disney-s időkben szerzett barátjára, Henri Selickre bízta, aki az eddigi leggyönyörűbb, legeredetibb és legvarázslatosabb burtoni világot tárta elénk. A régóta dédelgetett produkció mindössze 18 millió dollárból gazdálkodhatott, és ennek fényében hatalmas sikerként könyvelhető el az 50 milliós bevétel. Persze a szülők máig nincsenek elragadtatva a gondolattól, hogy Halloween Town lakóit mutogassák kiskorú gyermekeiknek, pedig több érzelemhez és szeretethez juthatnának ebből a filmből, mint a mostanság megjelenő rajzfilmekből. Elfman pedig elemében volt, mert úgy sikerült eddigi legjobb formáját hoznia, hogy még a főszereplő énekhangjaként is messzemenően bizonyított ebben a horror-komédiában. A film sikere révén a rajongók egy halhatatlan klasszikussal lettek gazdagabbak, az animátorok pedig ennek a filmnek köszönhetik, hogy a CGI-úttörő Jurrassic Park ellenére még ne maradjanak munka nélkül.
1994-ben egy másik produceri munkájával jelentkezett, az infantilis, szinte teljes egészében stúdióban forgatott tengeri mesével, A hajó hülyéjével (Cabin Boy) Adam Resnick rendezésében. A film az alig 3 millió dolláros költségvetése ellenére is bukásnak bizonyult, kritikailag mindenképpen, pedig a rajongók kultuszfilmként tisztelik a rendhagyó fantasy-komédiát. Sokkal fontosabb azonban, hogy ebben az évben készítette el egyik kedvencének, Edward D. Wood. Jr., A Világ Legrosszabb Rendezőjének kikiáltott alkotó életrajzi filmjét. Eredetileg a Mary Reilly (1996) című Julia Roberts-es horrort szerette volna megrendezni előbb, de szerencsére az Ed Wood (1994) mellett döntött, hogy Stephen Frears bukjon be a Jekyll & Hyde-sztorival. Kritikailag ez a legelismertebb Burton-film, amelyben másodszor dolgozott együtt [[Johnny Depp|Johnny Deppel]]. Danny Elfmant azonban először és utoljára hagyta el, helyette a mára nagyobb hírnevet szerzett Howard Shore szállította a filmzenét. Rengeteg díjat nyert a film, Arany Pálmára jelölték, a smink és Martin Landau Lugosi Béla-alakítása pedig Oscar-díjat érdemelt. A legtöbb díj ellenére a legnagyobb bukást is hozta pénzügyileg a film, de ez stílszerűen passzol a feldolgozott témához. Csakúgy, mint hogy fekete-fehérben lett leforgatva a sztori, többek között azért, mert nem tudni, Lugosi Béla hogy nézett ki színesben. Rengeteg filmjelenetet újraforgatva a legrosszabb rendezőtől, új filmjével Burton művészfilmes körökben is elismertséget szerzett. Filmjének kritikai sikere miatt döntött úgy, hogy elkészít egy nagyköltségvetésűnagy költségvetésű, saját Ed Wood-filmet.
== Nem jöhet minden össze... ==
|
