|
== Nem jöhet minden össze... ==
Sajnos aA Támad a Mars! (1996 – Mars Attacks!) sok szempontból nem jöttvolt összesikeres Burtonnek, és bár sztárokkalsok vanhíres sztár teletömveszerepelt tonnaszámrabenne, a mozipénztáraknál csúfosonbukás elhasaltvolt. Költségvetésének (70 millió dollár) felét hozta csak be az USA-ban, és a kritikusok sem kímélték - hozzá kell tenni joggal. Bár szatirikus B-movie paródiáról van szó, a számítógépes effektusok idegenek Burton világától, de a közeli bemutató miatt szükségszerű volt a költséges CGI-hez fordulni a készítés során, pedig eredetileg a marslakók stoptrükkel keltek volna életre. De mint ahogy az lenni szokott, a film kultikus státuszba lépettlett, és azért elmondhatjuk róla, hogy jobb lett bármelyik Ed Wood-filmnél... Érdekességként még annyit, hogy ez egy igazán gagyikra hajazó báb-trash lett volna eredetileg, Dinosaurs Attack! cimen, de Burton elvetette az ötletet, nehogy a Jurrassic Park paródiájaként fogják fel az emberek. Az már más kérdés, hogy e helyett A Függetlenség Napjával hasonlítgatták össze... Ugyanebben az évben producerként támogatta Henry Selick következő, már sokkal személyesebb báb-animációs szösszenetét, amely megtartva a burtoni látványvilágot a James and the Giant Peach című Roal Dahl-mesekönyvet ültette át vászonra. A technikailag lenyűgöző film azonban igazán csak a rajongóknak jött be, és méltatlanul süllyedt el az ismeretlenség homályábantetszett.
1997-ben egy teljes évet áldozott egy új Superman-filmadaptációra, melynek eredeti forgatókönyvét a teljesen más stílust képviselő képregényfan, Kevin Smith írta, és a sztori az 1993-as szériájú Doomsday-re épült, melyben ez a lény öli meg Superman-t, hogy még erősebben születhessen újra. Bár a stúdiónak már az első változat is tetszett, Burton ahogy elkezdett elmélyülni a projektben fokozatosan próbálta kiszűnikiszűrni Smith erősségét, a dialógusokat. Rengeteg változtatásnak, koncepciótervnek, és már javában épülő díszleteknek kellett elkészülnie, mire a Warner Brothers rájött, hogy a film 130 millió dolláros költségvetését nem hajlandóak bevállalni. Visszariadtak Burton elborult, eredeti elképzeléseitől, amin az új szuperhősjelölt, Nicholas Cage ötletei sem segítettek (fehér-sötétzöld ruciruha a jól bevált kék-piros helyett). Pedig a zseniBurton hozta volna be Jack Nicholsont és Sandra Bullockot is a folytatásba, mint Lex Luthor és Lois Lane. Az "acélember" halálát és újjászületését feldolgozó Superman Lives! minden eredeti és érdekes ötletét elvetették. Pedig teaser-plakátok is megjelentek bizonyos mozikban ezüstös Superman-logóval és 'Coming 1998' felirattal. MáraTöbb rengetegrendező rendezőtfogott bele és fogyasztotthagyta el a projektprojektet, ami végül 2006-ban került a mozivászonra Bryan Singer (X-Men, X-Men 2) rendezésében.
Ezek után valóban megromlott Burton kapcsolata a Warnerral, legközelebb csak 2005-ben kooperáltak újra a zsenivel. Szerencsére egy kis pihenő után addig sem tétlenkedett a mester, és előrukkolt egy mesésen sötét horrorral.
1999-ben végre egy igazán burtonös horrorral lepte meg a jónépet a géniusz, ráadásul Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow) szépen teljesített a kasszáknál is. Mámoros, bizsergető érzés volt átélni a borzalmat, amit a megállíthatatlanul vágtázó fejnélküli lovas okozott éjfekete lováról mért precíz suhintásaival. Burtonnek kegyetlenül hangulatos filmet sikerült kerekítenie ebből a régi legendából, amelyben bevált művészeivel vette magát körül. Elfman zenéje ismét csúcsformájáról tanúskodik és nyomasztóbb, mint valaha, a főszereplő Ichabod Crane személyét pedig az eredetien megformáló Johnny Deppre bízta, tehát mindenképpen biztosra ment. Érdemes még megemlíteni Christopher Walken fejes fejnélküli-alakítását, akitől Ray Park, a Baljós Árnyak Darth Maulja vette át a szerepet amikor már fejetlenkedni kellett... Park pedig nem teketóriázik, odacsap a fokossal, suhint a kardjával, megy, mint egy gép és akinek kell, annak viszi a buksiját. De persze csak stílusosan, burtonösen nyomasztóan... És bár a film végére elveszíti lendületét a sztori túlbonyolított magyarázása közben, a végső akciószekvenciában maga alá döngöli az embert és segít, hogy a sötét hangulatra és a fekete humorra emlékezzen a mozinéző, aki ráadásul egy csokorba gyűjtve láthatja a még élő horror-filmlegendákat!
2000-ben egy netes flash-animációs minisorozattal lepte meg rajongóit, The World of Stainboy címmel, amelyben a címszereplő Foltfiúnak a legkülönfélébb szuperhősök legyőzésével kell segítenie 6 darab 5 perces epizódon keresztül a helyi rendőrőrsöt. Ezek persze elborultabbnál elborultabbszürreális ellenfelek, mint Roy, the Toxic Boy, Bowling Ball Head vagy a Starin Girl, akik mind véres és undorító halált halnak ebben a tényleg nagyon durván burtonös fekete komédiában. Rajongóknak kötelező, már csak azért is, mert Burton novelláskötetéből kelti életre szereplőit és Elfman szerzi hozzá a jól bevált muzsikát. Ugyanebben az évben Tim bácsiBurton ötletéből indult ki egy TV-sorozat, a Lost in Oz, amely jobb híján csak egy be nem mutatott pilot-filmig jutott, pedig ismerve a rendező látásmódját, valószínűleg látványos és eredeti show kerekedhetett volna belőle. Története szerint egy csapat kortárs fiatal Oz földjére kerül, ahonnan Ozma és a Varázsló hiányzik csak, és senki nem tudja miért... Most már nem is fogjuk...
Mivel Burton ezek után sem kapta meg a Superman-mozi rendezését, nagy bánatunkra átpártolt a 20th Century Fox-hoz, és sajnos elvállalta A Majmok bolygója (2001 – The Planet of the Apes) szintén évek óta húzódó, sok rendezőt felélt remake-jét. Amiről ugye mindenki tudja, hogy máig egy olyan film, amit NEM SZABAD feldolgozni! Burton mégis megtette, és bár külcsín (Rick Baker zseniális maszkjai), zene és mellékszereplői alakításait tekintve jól sikerült darab, nem tesz újat a sztorihoz, vagy ahol változtat rajta, ott nagyon rosszul és meggondolatlanul. Máig ez a legrosszabb filmje, és ezen az sem tud segíteni, hogy a bevételeiBevételei csak Amerikában majdnem megduplázták a 100 milliós költségvetést. Kész csoda, hogy nem készült folytatás. Annak azért persze örülhetünk, hogy Elfman-t ismét Golden Globe-ra jelölték, de jobb lenne, ha nem éktelenkedne egy ilyen mozi Burton filmográfiáján.
Magánéleti szempontból érdemes megjegyezni, hogy ekkor romlott meg a kapcsolata Lisa Marie-vel, akivel 1992 óta jegyben járt, közvetlenül Lena Gieseke-től való válása után. Marie-t múzsájaként emlegeti mind a mai napig, több filmjében is kisebb kulcsszerepeket kapott, amíg jártak. A szakítás miatt azonban nem kellett sokáig szomorkodnia, mert egy másik "majomszereplő",után [[Helena Bonham Carter]] lecsapottkerült rá,kapcsolatba akit hamarosanés el is vett feleségül (majd belepakolt összes új filmjébe), és együttes erővel összehoztak egy kis Burton-utódot, aki mostanra már talán szintén ott kuksol a sötét szobában és nyomasztó képek rajzolgatásával szórakoztatja magát...
== Új korszak? ==
|
