A gerincet alkotó csigolyákat az egymás fölötti csigolyák [[Ízület||ízületi nyúlványi]] közötti ízületek és azok szalagrendszere köti össze. Ezekben az ízületekben az ízületi végek elmozdulásai viszonylag kicsik, de összeadódva a gerincszakaszoknak jelentős - bár változó mértékű - mozgékonyságot biztosítanak. Ezek a mozgások az előre-hátra, valamint oldalirányú hajlítás, a forgás, és embernél a gerinc görbületeiből adódó rugózó mozgás. Az első és második nyakcsigolya között sajátos [[Ízület|forgó ízület]] van ''(articulatio atlantoaxialis)'', melynek függőleges forgástengelye a második nyakcsigolya ''(axis)'' fognyúlványán húzódik keresztül.
