„Betelepülések és betelepítések Magyarországra” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Forintok, krajcárok, garasok kisbetűvel |
|||
1. sor:
==A honfoglalástól a mohácsi vészig==
A honfoglalás után a vízválasztó [[955]], az augsburgi vereség volt, amely rádöbbentette az akkori magyar vezető réteget, hogy a megmaradás feltétele az Európába való beilleszkedés, és következésképpen a megkeresztelkedés. [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] keresztény hittérítőket engedett be az országba, akik elsősorban német és olasz katolikus, illetve bizánci görög és csekély számban szláv papok voltak.
A magyar állam megalapítása, [[1000]] után, folytatódott a pogány magyarok keresztény hitre való térítése.
Német lovagok, lelkészek, szerzetesek és parasztok érkeztek vendégként ''(hospesek)'' az országba.
6. sor:
=== Besenyők ===
<div class="keretjobb">A Tisza-vidék kapcsán írja Anonymus Gestája, hogy itt már Géza király idejében nagy besenyő betelepülés zajlott le: ''„Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tonuzoba volt: Ürkünd apja, kitől a Tomaj nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol most Abád-rév van. Ez a Tonuzoba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tonuzoba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Ürkünd, mint keresztény, Krisztussal él mindörökké.”''</div>
A [[besenyők]] ''(„besék”)'' a török nyelv egy változatát beszélték. A magyarok a [[9. század]] folyamán többször háborúztak velük, és [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád fejedelem]] az ő nyomásukra vezette a magyarokat az [[Etelköz]]ből a Kárpát-medencébe.
A 10–11. század folyamán a besenyők a kiszorított magyarok helyén, az Etelközben éltek, és háborúskodtak a [[Bizánci Birodalom]]mal, az óorosz állammal és a [[Magyar Királyság]]gal is. A 10–12. század folyamán több csoportban telepedtek le Magyarországon, az Etelközben maradtak felmorzsolódtak, vagy beolvadtak más népekbe.
Magyarországra az első besenyők feltehetőleg akkor jöttek, amikor [[Taksony magyar fejedelem|Taksony fejedelem]] besenyő hercegnőt vett feleségül.
[[1004]]-ben megtámadták Magyarországot, de [[I. István magyar király|Szent István]] kiverte őket [[Erdély]]ből. Szent István idejében még kétszer támadták meg sikertelenül Erdélyt, utoljára [[1021]]-ben.
15. sor:
[[Querfurti Brúnó|Querfurti (Szent) Brúnó]] [[1006]] körül egy évig Magyarországon tartózkodott s onnan [[Galícia|Galícián]] át az Etelközbe utazott, hogy a besenyőket a [[kereszténység]]nek megnyerje. Mintegy háromezer besenyőt sikerült megkeresztelnie.
[[1068]]-ban a besenyők [[Ozul]] vezetése alatt a [[Radnai-hágó]]n betörve, a [[Szamos]] völgyén át egészen a [[Nyírség]]ig nyomultak előre. [[
A harcok során foglyul ejtett besenyőket az ország különböző vidékein, többnyire királyi uradalmakon telepítették le.
| |||