„Szapolyai István” változatai közötti eltérés

1490. április 4-én Mátyás király részt vett a hosszú virágvasárnapi szertartáson, majd szédülni kezdett, a szemei elsötétedtek, mire a hálószobájába vitette magát, ahol hat óra tájban rosszul lett. Nyomban odahívták fiát, két unokatestvérét, Geréb Pétert és Mátyást, Nagylucseit, Bakóczot, Szapolyai István osztrák főkapitányt és Bátori István vajdát. A királynak nagy fájdalmai voltak végül április 6-án, kedden reggel 7 és 8 óra között meghalt. Mátyás halála után hamarosan elterjedt a hír, hogy ellenségei megmérgezték. A 16. század történészei közül egyesek Beatrix királynét, mások Szapolyai Istvánt vádolták Mátyás megmérgezésével. A király korai halálához azonban egyiknek sem fűződött érdeke és az uralkodóval fennállt kapcsolatuk sem volt olyan, hogy a gyilkosságot indokolta volna. Később a Bonfini által leírt tüneteket vizsgálva megállapították, hogy azok nem mérgezésre, hanem agyvérzésre utalnak. {{refhely|Múlt-kor Megmérgezték-e}} Anekdotaként azonban feljegyezték, hogy Bécs kormányzója „ura halálhírére fölkapta hároméves fiacskáját, s felkiáltott: - Lennél csak idősebb, most királlyá tennélek.”<ref>Barta Gábor: ''Keresztesek áldott népe'', 33. old.</ref>

 

 

Szapolyai figyelme Mátyás halála után a királyválasztás felé fordult. Az osztrák részeket kardcsapás nélkül adta fel, majd megszökött Bécsből, de szökése előtt még kifosztotta Mátyás bécsi palotáját. Szapolyai István mindent elkövetett, hogy János fia számára egyengesse a trónhoz vezető utat. Mikor meghalt, az özvegye még ügyesebben szőtte a terveket, úgyhogy fia az ifjú Szapolyai János, mint a nemzeti párt király-jelöltje és vezére huszonnégy éves korában (1510-ben) Erdély egyedüli vajdája lett és így az ország egyik legtekintélyesebb hadseregének parancsnoka is.