„Romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány” változatai közötti eltérés

A II. világháborút követő években az ~ hosszú időre háttérbe szorul. A marxista újjáértékelési lázban és a haladó hagyományok felkutatása keretében legfeljebb néhány magyar-orosz, magyar-román kapcsolattörténeti írás jelenhetett meg, többek között György Lajos tanulmánya: A magyar és az orosz irodalom kapcsolatai (Kv. 1946). Más irányú kapcsolatkeresés, hasonlítgatás a kozmopolitizmus vádját vonhatta maga után. Némi változás csak az 1950-es évek második felében következik be; egyszerre ketten is visszahozták az irodalmi tudatba az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok emlékét: Kristóf György a Kelemen Lajos Emlékkönyvbe Meltzlről (1957), Mikó Imre az újrainduló Korunkba Brassai Sámuelről (1957/5) írt. Mondhatni velük párhuzamosan Magyarországon Berczik Árpád irányította a figyelmet a folyóirat úttörő jellegére francia (1959) és magyar nyelvű (1961) tanulmányban. A tudományág "polgárjogát" az akkori szocialista országok irodalomtudományában 1960 után nyerte vissza. A moszkvai Gorkij Világirodalmi Intézet ugyanis 1960-ban összehasonlító irodalomtörténeti vitát rendezett, s ezen meghirdette a "marxista összehasonlító módszer" alkalmazását, amelynek lényege, hogy a hasonlóságok okait az analóg társadalmi jelenségekben kell keresni. Ezután a kelet-európai országok óvatosan bekapcsolódhattak az 1955-ben Velencében létrejött Nemzetközi Összehasonlító Irodalmi Társaság (franciául: Associacion Internationale de Litterature Comparée – A.I.L.C.; angol rövidítése: I.C.L.A.) munkálataiba, s részt vehettek háromévenként tartott kongresszusain. Az 1961-es utrechti (III.) kongresszuson már magyar és román küldöttség is megjelent. Ezt követően 1961-ben az MTA Budapesten kelet-európai összehasonlító irodalomtörténeti tanácskozást hívott össze, amelyre Tudor Vianu vezetésével romániai küldöttség utazhatott, s ennek egyik tagja Jancsó Elemér. Ebből az alkalomból írta meg Vajda György Mihály A magyar ~ történetének vázlatát (Világirodalmi Figyelő 1963/3), melyben Meltzl szerepét is értékelte.▼

Nálunk az ~ elméletét és hagyományait különösen a Korunk vállalja fel. Közlik Vajda György Mihály ismertetését a tudományág helyzetéről, s az MTA egyébként nem túl nagy lelkesedéssel fogadott s végül metodológiai vitákba veszett kezdeményezéséről egy kelet-európai összehasonlító irodalomtörténet megírására (1963/2). Balogh Edgár Világirodalmi figyelőjében (1963/7) újra felfedezi Brassai és Meltzl lapját. Jancsó Elemér az ~ időszerű feladatait jelöli ki az Utunkban (1963/31). Faragó József a nemzetközi összehasonlító folklórkutatás célkitűzéseit körvonalazza a Korunkban (1966/5). Az A.I.L.C. V. kongresszusára 1967-ben Belgrádban kerül sor, s ugyanazon évben Bukarestben – hazai magyar résztvevők nélkül – megrendezik az I. romániai összehasonlító irodalomtudományi értekezletet. A két helyen elhangzott 27 előadást 1968-ban az akadémia kötetben jelentette meg: Studii de literatură comparată (Összehasonlító irodalmi tanulmányok). Ezek hatására a Korunk kihozza első ~i számát (1968/3), melyben Kántor Lajos és Dávid Gyula összegzi a tudományág helyzetét és feladatait, Gál István pedig Robert Owen utópista eszméinek hatását vizsgálja a magyar irodalomban. Vajda György Mihály rövidesen (1968/7) beszámol a belgrádi kongresszuson a magyar küldöttség javasolta tervről: el kell készíteni az európai nyelvű irodalmak összehasonlító irodalomtudományi történetét. 1969-ben sor kerül a II. romániai összehasonlító irodalomtudományi értekezletre, ezen már három kolozsvári magyar kutató is előadást tart; az előadások szövege román nyelven a Probleme de literatură comparată şi sociologie literară (Összehasonlító irodalmi és irodalomszociológiai problémák, 1970) c. kötetben is megjelent. Engel Károly a 19. századi francia könyvek erdélyi forgalmáról, Mózes Huba Eminescu Glosszájának magyar tolmácsolásairól, Dávid Gyula Petőfi 19. századi román recepciójáról értekezik. A bukaresti ülésszakról Engel Károly mind a Korunk (1970/1), mind pedig a NyIrK (1970/2) hasábjain beszámol.▼

1970-ben Magyarországon és Romániában is Összehasonlító Irodalomtörténeti Bizottság alakul, az utóbbiba Csehi Gyula is bekerül, s a román küldöttség tagjaként részt vesz az A.I.L.C. Bordeaux-ban megrendezett VI. kongresszusán. Ottani tapasztalatairól a Korunk újabb ~i számában (1971/12) ír cikket. Itt olvasható még a tudományág romániai szaktekintélyének, Alexandru Dimának a romániai komparatisztika jelenéről és távlatairól írt összefoglalója, valamint Szigeti József tanulmánya A régi magyar irodalom komparatista szemlélete fele címmel. Dávid Gyula Ion Chinezu erdélyi magyar irodalomtörténetének komparatista vonásait mutatja ki, Ritoók János pedig a Klingsor magyar kapcsolatait elemzi.▼

1972-ben jelenik meg Bukarestben az akadémia kiadásában az Istoria şi teoria comparatismului în România (A komparatisztika romániai története és elmélete) c. negyedfélszáz oldalas összegező munka, melyben három fejezet a magyar irodalomkutatás e vonatkozásait veszi számba. Engel Károly az I. világháború előtti, Dávid Gyula a két világháború közötti és az 1944 utáni hozzájárulásokat összegezi, a világirodalmi vonatkozásokat is feldolgozva. Dávidnak a két világháború közti korszakot bemutató fejezete lerövidítve a Korunkban (1972/8) is megjelenik, s az Utunkban (1974/34) ugyanő a Romániai magyar irodalomtörténetírás eredményeit számba véve a komparatisztikára is kitér.▼

A romániai magyar kutatók törekvése azonban az országos hivatalos komparatisztikában egyoldalú szándék marad. Az A.I.L.C. Toronto-Ottawa székhellyel 1973-ban megrendezett VII. kongresszusára utazó 13 tagú küldöttségben egyetlen romániai magyar kutató sincs; a Román Akadémia által kiadott francia nyelvű bibliográfiában a román irodalom kapcsolatairól a román-magyar fejezetben összesen öt (!) mű címét sorolják fel (Rapports de la litterature roumaine... 1973). 1974-ben harmadszor kerül sor Bukarestben összehasonlító irodalmi kollokviumra, ennek sincs magyar résztvevője. Ekkor indul meg az akadémia Összehasonlító Irodalomtörténeti Bizottságának évkönyve, a Synthesis. Ez azóta is évente megjelenik, tanulmányokat, kongresszusi beszámolókat és ismertetéseket közöl. Egyetlen romániai magyar szerző, Máté Gábor tanulmánya olvasható oldalain: Lukács György regényelméletéről (1981). Ismertetik az Égő lángban forog szívem c. Kolozsvárt megjelent kötetet (1976) és Kovács Albert Dosztojevszkij-könyvét (1988). Ezzel szemben négy magyarországi szerző angol és német nyelvű tanulmányát adják közre.▼

Az újabb irodalomkutató nemzedékek felkészítésére a kolozsvári egyetem keretében 1959-ben létesül világirodalmi tanszék, mely utóbb az összehasonlító irodalmat is felvette elnevezésébe. Vezetője 1977-es megszüntetéséig Szabó György volt, mellette Papp Gyula és Székely Erzsébet adták elő magyarul a tárgyat. Az összehasonlító irodalmi témákat főleg szakkollégiumok keretében tárgyalták. A marosvásárhelyi pedagógiai és színművészeti felsőoktatásban Oláh Tibor volt a világirodalom előadója. A kolozsvári egyetem Magyar irodalomtudományi köre 1968-ban a Brassai-Meltzl-féle Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapokkal foglalkozott. Ebből született Gaal Györgynek az Echinoxban (1969/5-6) megjelent átfogó tanulmánya, majd a Téka-sorozatban közreadott antológiája (1975), mely mind a tudományág, mind pedig a folyóirat történetét feldolgozza. A lap Petőfi-kultuszára Kozma Dezső Petőfi öröksége (1976) c. kötetében tér ki, a benne található Lessing-vonatkozásokat Hajós József összegzi (Korunk 1980/1-2).▼