Főmenü megnyitása

Módosítások

Tagolás, WP formázás folyamatban
{{Építés alatt}}
román'''Román-magyar irodalmi kapcsolatok''' – Két szomszédos vagy együttélőegyütt élő nép irodalma közt természetszerűleg kölcsönhatás alakul ki, ennek tudatosítása, ápolása, elősegítése, a két nép irodalmi hagyományainak megismertetése rendszeres irodalmi kapcsolatokhoz vezet. Ezeket adott esetben pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják a politikai és hatalmi erőviszonyok, a két népet elválasztó államhatár változásai.
 
== Előzmények ==
A román-magyar irodalmi kölcsönhatások a reformáció koráig, Balassi Bálint költészetéig vezethetők vissza, s különösen gazdagok a folklór területén. Ezekkel az *összehasonlító irodalomtudomány foglalkozik. A tudatos kapcsolatépítés az 1848-as forradalom és szabadságharc utolsó szakaszában (Cezar Bolliac, Nicolae Bălcescu), majd leverése után kezdődik. Ács Károly Pesten román népköltészeti antológiát jelentet meg (1858), Iosif Vulcan szerkesztésében ugyancsak Pesten megindul a Familia c. kulturális-irodalmi hetilap, mely a magyar irodalmat is tolmácsolja és ismerteti. Ugyanakkor a havasalföldi emigráns magyarok Koós Ferenc lelkész körül tömörülve kiadják az első külföldi magyar hírlapot, a Bukaresti Magyar Közlönyt (1860), s még több hosszabb-rövidebb életű lapot jelentetnek meg, elindítva ezzel *Bukarest magyar irodalmi életet. A kapcsolatok az 1870-es évektől élénkülnek meg műfordítások, antológiák, tankönyvek révén. 1877-ben a Kisfaludy Társaság kiadásában megjelenik a Román népdalok c. kötet, majd kibontakozik Alexics György, Şt. O. Iosif, Márki Sándor, Moldován Gergely, Révai Károly, Iosif Vulcan műfordítói, irodalomismertetői munkássága. Már a 20. század elején Bartók Béla román népdalgyűjtését a Román Akadémia adja ki (1913). 1885-ben Szamosújváron, 1908-ban Nagyszebenben román nyelvű magyar irodalomtörténet jelenik meg iskolai használatra, 1911-ben Brassóban a magyar irodalom román antológiáját is kiadják. Megkezdődnek a színházi kapcsolatok: 1840-ben és 1860-ban magyar zenés társulat lép fel Bukarestben, 1870-ben Matei Millo együttese egy erdélyi és bánsági körút keretében Kolozsvárt is vendégszerepel.
 
A román-magyar irodalmi kölcsönhatások a [[reformáció]] koráig, [[Balassi Bálint]] költészetéig vezethetők vissza, s különösen gazdagok a [[néprajz|folklór]] területén. Ezekkel az *[[Romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány|összehasonlító irodalomtudomány]] foglalkozik. A tudatos kapcsolatépítés az 18481848–49-ases forradalom és szabadságharc]] utolsó szakaszában ([[Cezar Bolliac]], [[Nicolae Bălcescu]]), majd leverése után kezdődik. [[Ács Károly]] Pesten[[Pest (történelmi település)|Pest]]en román népköltészeti antológiát jelentet meg (1858), [[Iosif Vulcan]] szerkesztésében ugyancsak Pesten megindul a ''Familia'' c. kulturális-irodalmi hetilap, mely a magyar irodalmat is tolmácsolja és ismerteti. Ugyanakkor a havasalföldi[[havasalföld]]i emigráns magyarok [[Koós Ferenc]] lelkész körül tömörülve kiadják az első külföldi magyar hírlapot, a ''Bukaresti Magyar KözlönytKözlöny''t (1860), s még több hosszabb-rövidebb életű lapot jelentetnek meg, elindítva ezzel *[[Bukarest magyar irodalmi életetélete|Bukarest magyar irodalmi életét]]. A kapcsolatok az [[1870-es évektőlévek]]től élénkülnek meg műfordítások, antológiák, tankönyvek révén. 1877-ben a [[Kisfaludy Társaság]] kiadásában megjelenik a ''Román népdalok'' c. kötet, majd kibontakozik [[Alexics György]], Şt. O. Iosif, [[Márki Sándor]], [[Moldován Gergely]], [[Révai Károly]], [[Iosif Vulcan]] műfordítói, irodalomismertetői munkássága. Már a 20. század elején Bartók Béla román népdalgyűjtését a Román Akadémia adja ki (1913). 1885-ben Szamosújváron, 1908-ban Nagyszebenben román nyelvű magyar irodalomtörténet jelenik meg iskolai használatra, 1911-ben Brassóban a magyar irodalom román antológiáját is kiadják. Megkezdődnek a színházi kapcsolatok: 1840-ben és 1860-ban magyar zenés társulat lép fel Bukarestben, 1870-ben Matei Millo együttese egy erdélyi és bánsági körút keretében Kolozsvárt is vendégszerepel.
Az első világháborút követő hatalmi változások nyomán mind az erdélyi magyarság, mind pedig a románság részére létfontosságúvá vált a kölcsönös ismerkedés, az irodalmi-művelődési hagyományok alaposabb feltárása. Ezek két fő úton történtek: műfordítások és antológiák segítségével, valamint az értekező próza, előadások, tanulmányok szintjén. Közvetítő szerepet vállaltak ebben hosszabb-rövidebb ideig egyes társaságok, folyóiratok, valamint színházak, színtársulatok is.
 
Már a [[20. század]] elején [[Bartók Béla]] román népdalgyűjtését a [[Román Akadémia]] adja ki (1913). 1885-ben [[Szamosújvár]]on, 1908-ban [[Nagyszeben]]ben [[román nyelv]]ű magyar irodalomtörténet jelenik meg iskolai használatra, 1911-ben [[Brassó]]ban a magyar irodalom román antológiáját is kiadják. Megkezdődnek a színházi kapcsolatok: 1840-ben és 1860-ban magyar zenés társulat lép fel [[Bukarest]]ben, 1870-ben [[Matei Millo]] együttese egy erdélyi és bánsági körút keretében Kolozsvárt is vendégszerepel.
A *műfordítások, prózai tolmácsolások terén ebben az időszakban semmilyen tervszerűség sem mutatható ki, a fordítások minősége is ritkán éri el a művésziség szintjét. Megszólal románul önálló kötetben Vörösmarty (1929) és Ady (1930) költészete, Szabó Dezső (1931) és Jókai (1933) egy-egy regénye, Eminescu (1934, 1939), Alecsandri (1935), Aron Cotruş (1936), Goga (1938) verses hagyatéka, illetve Vlahuţă (1924), P. Istrati (1926) és Rebreanu (1938) prózája magyar nyelven. Körülbelül 20 román drámát is lefordítanak. Kádár Imre öt sikeres tolmácsolása a *Pen Club megbízásából az Erdélyi Helikon gondozásában jelenik meg 1934-ben Bp.-en a *Román drámaírók könyvtárat alkotva (I. L. Caragiale, O. Goga, V. Eftimiu, I. Minulescu, I. M. Sadoveanu darabjaival). Magyar mű igazán művészi szintű tolmácsolásának román részről csak Octavian Goga Az ember tragédiája-fordítását (1934) tekinthetjük.
 
== 1918 után ==
Az *antológiak kevés kivétellel egy-egy műfordító munkássága, ügyszeretete révén keletkeztek. Így Keresztury Sándor elkészítette az Új román költők antológiáját (Nv. 1922), Fekete Tivadar előbb a kortárs költészetből (Szerelmes kert. Arad 1924), azután a régebbiből (Klasszikus kert. Kv. 1930) tett közzé válogatást. Kiss Piroska román költészeti tolmácsolásainak az Átültetett virágok (Kv. 1925) címet adta. Az Erdélyi Helikon jelentette meg Kádár Imre fordításait a román népköltészetből A havas balladái (Kv. 1932) címmel. A Vajda János Társaság kiadásában jelent meg Budapesten Szemlér Ferenc Mai román költők (1940) c. lírai antológiája. A teljes román költészetet átfogó, valóban igényes összeállítás román minisztériumi támogatással Bitay Árpád munkájaként készült el, Műfordítások román költőkből (Kv. 1928) címmel, ez huszonnégy költő 72 versét tartalmazza 16 fordító átültetésében. Román részről szerényebb eredmények születtek. Iustin Ilieşu Laura (Nv. 1922) címmel 22 magyar költő 64 versét adta közre saját tolmácsolásában. Ioan Lupu 9 erdélyi prózaíró elbeszéléseiből állított össze antológiát (Povestitori unguri ardeleni. 1929), Octavian Şireagu az új erdélyi lírából válogatott (Noua lirică ardeleană. Kv. 1935); az e kötetben bemutatott 25 költőből hét magyar. Şireagu 1937-ben összeállított egy 18 magyar költőt szerepeltető román antológiát is, de ez nem került sajtó alá. Hasonlóképpen az Erdélyi Helikon és az ESZC 1938-ban tervbe vett magyar nyelvű román prózai antológiája sem készült el.
 
Az [[első világháborútvilágháború]]t követő hatalmi változások nyomán mind az erdélyi magyarság, mind pedig a románság részére létfontosságúvá vált a kölcsönös ismerkedés, az irodalmi-művelődési hagyományok alaposabb feltárása. Ezek két fő úton történtek: műfordítások[[műfordítás]]ok és [[Antológia (Erdély)|antológiák]] segítségével, valamint az értekező próza, előadások, tanulmányok szintjén. Közvetítő szerepet vállaltak ebben hosszabb-rövidebb ideig egyes társaságok, folyóiratok, valamint színházak, színtársulatok is.
A kapcsolatok tudományos kutatásának kezdeményezője és két világháború közti legkiemelkedőbb egyénisége Bitay Árpád volt. Ő életcéljának tekintette felhívni a közvélemény és a szakemberek figyelmét a román-magyar történelmi-irodalmi érintkezésekre, kölcsönhatásokra. Tanulmányokat, jegyzeteket írt, előadásokat tartott, fordított. Úttörő jellegű volt 1922-ben Gyulafehérváron megjelentetett, magyar szempontok figyelembe vételével megírt kötete, A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése, amelyet románra is lefordított (Kv. 1924). Korszükségletet elégített ki Rövid román nyelvtana (Kv. 1923). Ezek ismeretében hívta meg őt Nicolae Iorga a Vălenii de Munte-i szabadegyetemre, ahol 15 éven át magyar irodalom- és művelődéstörténeti előadásokat tartott román nyelven. Több novella, színdarab mellett ő fordította románra Kristóf Györgynek a minisztérium megbízásából írt Jókai-monográfiáját (Mauriciu Jókai. Kv. 1925), magyar nyelv- és irodalomtörténetét (Istoria limbii şi literaturii maghiare. Kv. 1934), valamint az előbbi függelékeként öt Jókai-elbeszélést. Kristóf György, az irodalmi kapcsolatok másik tudós építője hosszabb-rövidebb dolgozatai közül kiemelkedik a Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918-1928 (1929) c. reprezentatív kiadvány számára írt, az erdélyi magyarság irodalmi életét bemutató értekezése (Zece ani de viaţă literară a ungurimii din Ardeal), melynek utolsó fejezetét a magyar-román irodalmi kapcsolatoknak szenteli. Ugyanő tanulmányban elemzi Goga Tragédia-fordítását (Irodalomtörténet 1935/3-4) és Kibédi Sándor Eminescu-tolmácsolásait (Kv. 1935. ETF 74). Figyelemre méltó a Glasul Minorităţilor c. folyóiratban (1926/7-8), majd a Magyar Kisebbségben (1926/14) megjelent tervezete, melyet az EIT megbízásából dolgozott ki, s mely szerint a Társaság kellő minisztériumi támogatás esetén lírai antológiát, a reprezentatív román írók tízkötetes magyar sorozatát, román szerzők magyar, magyar szerzők román olcsó könyvtár-típusú köteteit s kölcsönösen monográfiákat adna ki. Ezekből azonban csak a Bitay-féle 1928-as antológia valósult meg.
 
A *műfordítások, prózai tolmácsolások terén ebben az időszakban semmilyen tervszerűség sem mutatható ki, a fordítások minősége is ritkán éri el a művésziség szintjét. Megszólal [[román nyelv|románul]] önálló kötetben [[Vörösmarty Mihály]] (1929) és [[Ady Endre]] (1930) költészete, [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] (1931) és [[Jókai Mór]] (1933) egy-egy regénye, [[Miahai Eminescu]] (1934, 1939), [[Vasile Alecsandri]] (1935), [[Aron Cotruş]] (1936), [[Octavian Goga]] (1938) verses hagyatéka, illetve Vlahuţă (1924), P. Istrati (1926) és [[Liviu Rebreanu]] (1938) prózája [[magyar nyelvennyelv]]en. Körülbelül 20 román drámát is lefordítanak. [[Kádár Imre]] öt sikeres tolmácsolása a *Pen Club megbízásából az Erdélyi Helikon gondozásában jelenik meg 1934-ben Bp.-enBudapesten a *[[Román drámaírók könyvtáratkönyvtára|Román drámaírók könyvtárát]] alkotva (I.[[Ion L.Luca Caragiale]], O.[[Octavian Goga]], V.Victor Eftimiu, I.Ion Minulescu, I. M.Mihail Sadoveanu darabjaival). Magyar mű igazán művészi szintű tolmácsolásának román részről csak [[Octavian Goga]] [[Madách Imre]]: ''Az ember tragédiája-'' című művének fordítását (1934) tekinthetjük.
Kristóf mint a kolozsvári egyetem magyar professzora tanítványait is a kapcsolatkutatásra ösztönözte. Így Ion Chinezu nála írt disszertációja (Aspecte din literatura maghiară ardeleană 1919-1929. Kv. 1930) a kialakuló új erdélyi magyar irodalom egyik első román nyelvű áttekintése, Veégh Sándor pedig Petőfi a románoknál (Csíkszereda 1934) címmel írt doktori értekezést. Román nyelven még Józsa János és Avram P. Todor tett közzé az 1930-as években figyelemre méltó kapcsolattörténeti dolgozatokat.
 
Az *antológiak[[Antológia (ERdély)|antológiák]] kevés kivétellel egy-egy műfordító munkássága, ügyszeretete révén keletkeztek. Így [[Keresztury Sándor]] elkészítette az ''Új román költők antológiáját'' (Nv.Nagyvárad, 1922), [[Fekete Tivadar]] előbb a kortárs költészetből[[költészet]]ből (''Szerelmes kert.'' [[Arad]], 1924), azután a régebbiből (''Klasszikus kert.'' Kv.[[Kolozsvár]], 1930) tett közzé válogatást. [[Kiss Piroska]] román költészeti tolmácsolásainak az ''Átültetett virágok'' (Kv.Kolozsvár, 1925) címet adta. Az [[Erdélyi Helikon]] jelentette meg Kádár Imre fordításait a román népköltészetből ''A havas balladái'' (Kv.Kolozsvár, 1932) címmel. A [[Vajda János Társaság]] kiadásában jelent meg Budapesten [[Szemlér Ferenc]] ''Mai román költők'' ([[1940]]) c. lírai antológiája. A teljes román költészetet átfogó, valóban igényes összeállítás román minisztériumi támogatással [[Bitay Árpád]] munkájaként készült el, ''Műfordítások román költőkből'' (Kv.Kolozsvár, 1928) címmel, ez huszonnégy költő 72 versét tartalmazza 16 fordító átültetésében. Román részről szerényebb eredmények születtek. Iustin Ilieşu ''Laura'' (Nv.Nagyvárad, 1922) címmel 22 magyar költő 64 versét adta közre saját tolmácsolásában. Ioan Lupu 9 erdélyi prózaíró elbeszéléseiből állított össze antológiát (''Povestitori unguri ardeleni''. 1929), Octavian Şireagu az új erdélyi lírából válogatott (''Noua lirică ardeleană.'' Kv.Kolozsvár, 1935); az e kötetben bemutatott 25 költőből hét magyar. Octavian Şireagu 1937-ben összeállított egy 18 magyar költőt szerepeltető román antológiát is, de ez nem került sajtó alá. Hasonlóképpen az [[Erdélyi Helikon]] és az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] 1938-ban tervbe vett magyar nyelvű román prózai antológiája sem készült el.
1931-1935 között Bukarestben jelent meg a történész Veress Endre alapvető könyvészeti munkája: Bibliografia română-ungară (Román-magyar bibliográfia), melynek három kötete négy évszázad adatait dolgozza fel.
 
A kapcsolatok tudományos kutatásának kezdeményezője és két világháború közti legkiemelkedőbb egyénisége [[Bitay Árpád]] volt. Ő életcéljának tekintette felhívni a közvélemény és a szakemberek figyelmét a román-magyar történelmi-irodalmi érintkezésekre, kölcsönhatásokra. Tanulmányokat, jegyzeteket írt, előadásokat tartott, fordított. Úttörő jellegű volt 1922-ben Gyulafehérváron[[Gyulafehérvár]]on megjelentetett, magyar szempontok figyelembe vételével megírt kötete, ''A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése'', amelyet románra is lefordított (Kv.Kolozsvár, 1924). Korszükségletet elégített ki ''Rövid román nyelvtana'' (Kv.Kolozsvár, 1923). Ezek ismeretében hívta meg őt [[Nicolae Iorga]] a Vălenii de Munte-i szabadegyetemre, ahol 15 éven át magyar irodalom- és művelődéstörténeti előadásokat tartott román nyelven. Több novella, színdarab mellett ő fordította románra [[Kristóf GyörgynekGyörgy]]nek a minisztérium megbízásából írt [[Jókai Mór|Jókai]]-monográfiáját (Mauriciu Jókai. Kv.Kolozsvár, 1925), magyar nyelv- és irodalomtörténetét (Istoria limbii şi literaturii maghiare. Kv.Kolozsvár, 1934), valamint az előbbi függelékeként öt Jókai-elbeszélést. Kristóf György, az irodalmi kapcsolatok másik tudós építője hosszabb-rövidebb dolgozatai közül kiemelkedik a Transilvania, Banatul, Crişana, Maramureşul 1918-1928 (1929) c. reprezentatív kiadvány számára írt, az erdélyi magyarság irodalmi életét bemutató értekezése (''Zece ani de viaţă literară a ungurimii din Ardeal''), melynek utolsó fejezetét a magyar-román irodalmi kapcsolatoknak szenteli. Ugyanő tanulmányban elemzi Octavian Goga Tragédia''Az ember tragédiája''-fordítását (Irodalomtörténet 1935/3-4) és [[Kibédi Sándor]] Mihai Eminescu-tolmácsolásait (Kv.Kolozsvár, 1935. [[Erdélyi Tudományos Füzetek|ETF]] 74). Figyelemre méltó a ''Glasul Minorităţilor'' c. folyóiratban (1926/7-8), majd a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbségben]] (1926/14) megjelent tervezete, melyet az EIT megbízásából dolgozott ki, s mely szerint a Társaság kellő minisztériumi támogatás esetén lírai antológiát, a reprezentatív román írók tízkötetes magyar sorozatát, román szerzők magyar, magyar szerzők román olcsó könyvtár-típusú köteteit s kölcsönösen monográfiákat adna ki. Ezekből azonban csak a Bitay-féle 1928-as antológia valósult meg.
Az 1940-es évek első felében különösen Tamás Lajos (A román műveltség magyar gyökerei. Bp. 1941) és Gáldi László tanulmányai vágnak a témakörbe. Gáldi a Magyar-román szellemi kapcsolatokról (Bp. 1942) jelentet meg dolgozatot, majd Kolozsvár szerepét vizsgálja a magyar-román művelődési kapcsolatokban (Hitel 1942/9); kiadja Samuil Micu-Klein 1801-es Dictionarium Valachico-Latinum c. kéziratos szótárát (1944); végül a Deér Józseffel együtt szerkesztett Magyarok és románok (Bp. 1943-44) c. szintézis második kötetében Ion Baractól kezdve Octavian Gogáig terjedően veszi számba az érintkezéseket és kölcsönhatásokat.
 
Kristóf György mint a kolozsvári egyetem magyar professzora tanítványait is a kapcsolatkutatásra ösztönözte. Így Ion Chinezu nála írt disszertációja (''Aspecte din literatura maghiară ardeleană 1919-1929.'' Kv.Kolozsvár, 1930) a kialakuló új erdélyi magyar irodalom egyik első román nyelvű áttekintése, Veégh Sándor pedig ''[[Petőfi Sándor|Petőfi]] a románoknál'' (Csíkszereda, 1934) címmel írt doktori értekezést. Román nyelven még Józsa János és Avram P. Todor tett közzé az [[1930-as évekbenévek]]ben figyelemre méltó kapcsolattörténeti dolgozatokat.
 
1931-1935 között Bukarestben jelent meg a történész [[Veress Endre]] alapvető könyvészeti munkája: ''Bibliografia română-ungară'' (=Román-magyar bibliográfia), melynek három kötete négy évszázad adatait dolgozza fel.
 
Az [[1940-es évek]] első felében különösen [[Tamás Lajos]] (''A román műveltség magyar gyökerei.'' Bp.Budapest, 1941) és [[Gáldi László]] tanulmányai vágnak a témakörbe. Gáldi a ''Magyar-román szellemi kapcsolatokról'' (Bp.Budapest, 1942) jelentet meg dolgozatot, majd Kolozsvár szerepét vizsgálja a magyar-román művelődési kapcsolatokban (Hitel, 1942/9); kiadja [[Samuil Micu-Klein]] 1801-es ''Dictionarium Valachico-Latinum'' c. kéziratos szótárát ([[1944]]); végül a [[Deér JózseffelJózsef]]fel együtt szerkesztett ''Magyarok és románok'' (Bp.Budapest, 1943-44) c. szintézis második kötetében Ion[[Ioan BaractólBarac]]tól kezdve [[Octavian Goga|Octavian Gogáig]] terjedően veszi számba az érintkezéseket és kölcsönhatásokat.
 
Az 1920-as években induló erdélyi magyar és román folyóiratok többsége figyelemmel követi és támogatja az irodalmi kapcsolatok kialakulását, az együttélés pozitív megnyilvánulásait. A kolozsvári Napkelet és a Gândirea (1921-22) ilyen irányú cikkei után különösen a nagyváradi Cele trei Crişuri (1920-44) kezdeményezései jelentősek. A főszerkesztő, George Bacaloglu vezetésével működő Hármas-Körös Művelődési Egyesület egyik fő célkitűzése volt a kapcsolatok ápolása. A folyóirat 1922-ben körkérdést intézett számos értelmiségihez arról, hogy lehetséges-e az őszinte közeledés románok és magyarok között. Elsőként Benedek Elek, majd még hat magyar író és politikus válaszát közlik. E folyóirat támogatásával indult Bacaloglu igazgatása alatt a George A. Petre, Keresztury Sándor, valamint Salamon László szerkesztette kétnyelvű *Aurora (1922-23) c. folyóirat, amely a klasszikus értékek kölcsönös megismertetését, fordítások közlését tűzte ki céljául. Még egy Aurora nevű román-magyar írói egyesület létesítését is tervezték, melynek elnökéül Benedek Eleket kérték fel.
Az 1926-ban Marosvécsen megalakult *helikoni munkaközösség első összejövetelének IV. határozata szerint elsőrendű kulturális feladatának tartotta a román és erdélyi német irodalom termékeinek kölcsönös megismertetését és átültetését. Majd az 1928-as találkozón Bánffy Miklós beszámolt a ~ alakulásáról, egy tervbe vett bukaresti Helikon-estélyről. Az Erdélyi Helikon folyóirat ekkor megfogalmazott programjának 3. pontja kifejezetten a román irodalom ismertetésére, a magyar irodalmat illető állásfoglalások regisztrálására és az erdélyi szellem román nyelvű megnyilvánulásainak számbavételére vonatkozik. 1932 tavaszán a helikoni írók köréből megalakult a *Pen Club magyar alosztálya is. A román Pen Clubot ez alkalommal Emanoil Bucuţa főtitkár képviseli, aki ezután több helikoni találkozón is megjelenik vendégként; Bukarestben megjelenő lapja, a Boabe de Grâu (1930-34) különben rendszeresen ismertette a magyar műveket, figyelemmel követte az ESZC és a Helikon tevékenységét, magyar szerzők műveit közölte fordításban.
 
A célkitűzések ellenére az *[[Erdélyi Helikon]] román anyaga nem túl gazdag. Elsősorban fordításokat közöltek kortárs román költőkből (T. Arghezi, G. Bacovia, I. Barbu, L. Blaga, E. Isac, O. Goga, I. Minulescu, I. Pillat, Z. Stancu); a tolmácsolók közül kiemelkedik Dsida Jenő, József Attila, Kádár Imre, Szemlér Ferenc. A román próza- és drámafordítások közlése jóval esetlegesebb: mindössze hat novella, drámarészlet a 16 év alatt. Gazdagabb a kritikai és folyóiratszemle rovat. A román anyagot eleinte Kádár Imre, majd Szemlér Ferenc gondozta. Szemlér bemutatta a modern román költészetet (1933/9), elemezte Az ember tragédiája Goga-féle fordítását (1935/3). A *Korunk román anyaga lényegesen bővebb, s az 1930-as években valamivel tervszerűbb is, minthogy a baloldali szerzők műveit igyekszik tolmácsolni, ismertetni. 1927-ben Keresztury Sándor az erdélyi román közművelődést, 1929-ben Aurel Ciupe a román képzőművészetet, 1931-ben Korvin Sándor a modern román regényt, 1935-ben Bálint István a román társadalmi regényt mutatja be. 1939-ben Kovács Katona Jenő arra figyelmeztet, mennyire szervezetlen a román-magyar kulturális közeledés: a román irodalmat rendszeresen tolmácsolják, de a magyart csak ritkán. Az 1930-as években 20 modern költő 64 verse szólal meg magyarul a Korunkban, többször is visszatér a "Mai román költők" gyűjtőcím. A leggyakoribb fordítók Brassai Viktor, József Attila, Kibédi Sándor, Korvin Sándor, Méliusz József, Salamon Ernő, Szemlér Ferenc. Prózát is közölnek többek között Geo Bogzától, Panait Istratitól, Mihail Sadoveanutól, Alexandru Sahiától. A román vonatkozású anyagot főleg Méliusz József gondozta. Különösen emlékezetes a Korunk 1936. februári ún. román száma, amelynek szerkesztésére bukaresti munkatársakat kértek fel, s román baloldali szerzőktől származó hat tanulmányban mutatták be az országban uralkodó állapotokat.
 
Az 1930-as évek közepén, amikor Románia és Magyarország viszonya elhidegül, sőt feszültté válik, a nagyváradi Familia c. román folyóirat – később *váradi hídverés néven ismert – "közeledési mozgalmat" indít. A lapnak már az 1926-tól megjelenő évfolyamai is figyelemmel követték a magyar irodalmat, szellemi életet. 1935-ös ankétjük feltűnést keltett: a román-magyar együttműködésre vonatkozó öt kérdésükre 13 magyarországi és romániai magyar, valamint 12 román vezető értelmiségi küldte el pozitív kicsengésű válaszát. A román-magyar közeledést, kulturális kapcsolatépítést mindnyájan fontosnak tartották. A véleménynyilvánítások fontosságára jellemző, hogy azokat 1946-ban Gáldi László előszavával Kemény G. Gábor románul (Pionerii de la Oradea) és magyarul (A váradi hídverés) is megjelentette Budapesten. A Familia szerkesztősége 1935 őszén román-magyar írótalálkozót kezdeményezett Biharfüreden. Ugyanekkor Nagyvárad polgármestere díjat tűzött ki a két nép barátságát legjobban elősegítő mű írására. A találkozóra azonban Babits Mihály beutazási engedélyének megtagadása s az emiatt támadt sajtóvita légkörében már nem került sor.
 
A román néppel való testvéri együttélés szükségességét és a népfronti összefogás eszméjét hirdette az [[1937]] októberében[[október]]ében megrendezett *[[Vásárhelyi Találkozó]].
 
A színházi kapcsolatok terén meglehetősen egyoldalú volt az érintkezés. A magyar társulatok 1920 őszétől kezdve fordításban mutatták be a kiemelkedő román klasszikusok és kortársak darabjait, míg a román színházakban csak elvétve került színre egy-egy világsikernek számító Molnár Ferenc- vagy Lengyel Menyhért-darab. A kolozsvári magyar színház az 1920-as években szinte évente egy-két román darabot vitt színre. Különös esemény volt Lucian Blaga Zamolxéjának 1924-es ősbemutatója, Gyermekkeresztesek c. darabjának 1940. februári előadása. Iorga Apáról fiúra c. művének 1925. januári bemutatóján a szerző is megjelent, s 1925 decemberére meghívta a társulatot Bukarestbe. Az 1920-as években a kolozsvári magyar színház operaelőadásain számos román szólista vendégszerepelt.
 
== A második világháború után ==
A II. világháború után a ~ kettős színezetűek. Egyrészt kétségtelenül a jobb megismerést, a barátságot szolgálják, másrészt kirakatjellegűek. A feszültségek elkendőzésére, ellensúlyozására játsszák ki őket. Az 1980-as években, miközben egyre fokozódik a nemzetiségi elnyomás, a kultúra pártirányítása és a cenzúra szerint már csak a párt és a román nép iránti odaadó hűségről lehet szólni, a ~ témakörében pedig egyedül a román irodalom hatásáról a magyar írókra. A jelentősebb román írók és költők, a politikai események évfordulóin, pártkongresszusok idején a lapoknak "román számokat" kell összeállítaniuk; e megkötöttségek mellett a realitásokat kutató kapcsolattörténeti tanulmányok megjelentetésére, valós esztétikai értékű román művek lefordíttatására és kiadására alig van lehetőség.
 
A [[Második világháború|II. világháború]] után a ~román-magyar irodalmi kapcsolatok kettős színezetűek. Egyrészt kétségtelenül a jobb megismerést, a barátságot szolgálják, másrészt kirakatjellegűek. A feszültségek elkendőzésére, ellensúlyozására játsszák ki őket. Az 1980-as években, miközben egyre fokozódik a nemzetiségi elnyomás, a kultúra pártirányítása és a cenzúra szerint már csak a párt és a román nép iránti odaadó hűségről lehet szólni, a ~ témakörében pedig egyedül a román irodalom hatásáról a magyar írókra. A jelentősebb román írók és költők, a politikai események évfordulóin, pártkongresszusok idején a lapoknak "román számokat" kell összeállítaniuk; e megkötöttségek mellett a realitásokat kutató kapcsolattörténeti tanulmányok megjelentetésére, valós esztétikai értékű román művek lefordíttatására és kiadására alig van lehetőség.
 
Még 1945 nyarán mind Budapesten, mind pedig Bukarestben megalakul a Magyar-Román, illetve a Román-Magyar Baráti Társaság, melyeknek élére olyan köztiszteletben álló embereket választottak, mint Kodály Zoltán, George Enescu, Szent-Györgyi Albert, Constantin Parhon. A cél az ellentétek felszámolása és a baráti kapcsolatok kiépítése. Előkészítik az 1947 novemberében aláírt román-magyar kulturális egyezményt. A bukaresti társaság Revista Româno- Maghiară címmel 1948 márciusában lapot is jelentet meg. 1947 tavaszán megszervezik Budapesten a román kultúra hetét, melynek díszvendége Petru Groza román miniszterelnök. A *Magyar Népi Szövetség 1945. májusi I. kongresszusától kezdve hangsúlyozza, hogy a romániai magyar írókra hárul a hídépítés feladata a demokratikus Magyarország és Románia között. A Román Tájékoztatásügyi Minisztérium budapesti impresszummal egy – talán Avram P. Todortól származó – propagandafüzetet jelentet meg Román-magyar kultúrkapcsolatok címmel. A füzet jól dokumentált számbavétel, szakember tollára vall. Avram P. Todor ugyanekkor a Sorsunkban (1948/3) is hasonló tematikájú tanulmányt közöl. Ritkábbak az olyan szűk körű "magánkezdeményezések", mint amilyen a debreceni Magyar-Román Társaság megalakítása 1946 áprilisában. Ennek elnöke Karácsony Sándor, vezetőségében részt vesz Kondor Imre, Lükő Gábor, Domokos Sámuel. A tiszteletbeli tagok sorába Tudor Arghezit, Emil Isacot, Avram P. Todort is beválasztják. Keleti Kapu címmel egy mindössze öt számot megért folyóiratot indítanak, melyben kapcsolattörténeti tanulmányokat, fordításokat és bibliográfiát közölnek.
 
A színházi kapcsolatok az 1950-es évektől rendezetté, mondhatni felülről irányítottá váltak. A hat magyar társulat szinte kötelező jelleggel évente egy-egy román szerzőtől származó darabot is bemutatott. Román rendezők, díszlettervezők gyakran szerepeltek a magyar társulatok darabjainak színrevitelénél. Egy-egy kimagasló magyar művész, mint Kovács György, Harag György a román társulatoknál is megbecsült vendégszereplő, rendező volt. Egy-egy színész, mint Bisztrai Mária, Csíky András, Fábián Ferenc, Kovács György, Lohinszky Loránd, Sebők Klára, Széles Anna, román filmekben is főszerepet kapott. 1971-től a Román Televízió magyar adása is rendszeresen szolgálja az irodalmi-művelődési kapcsolatokat. 1972-ben például a magyar irodalom legjobb román fordítóit mutatták be sorozatban és magyar színielőadásokat román felirattal.
 
== 1989 után ==
 
Az 1989. decemberi változások után, a kezdeti átmeneti összefogást, kapcsolatkeresést követően a politika hatására elhidegülés állott be. Az irodalmi kutatások terén is háttérbe szorult az érintkezések keresése, minimálisra csökkent a kölcsönös fordítások száma (akárcsak a román, illetve magyar irodalmi témájú könyveké, amelyeknek kiadása szinte áthidalhatatlan anyagi akadályokba ütközik. Az ok lehet egyfajta "ellenhatás" is a 80-as években túlhajszolt, felső utasításra idillizált kapcsolatábrázolásra, a politikai elvárások szerint erőltetett fordításirodalomra. De emellett a 90-es években kimondottan a kapcsolatépítéssel ellentétes tendenciák is jelentős teret kaptak a román sajtóban, televíziós csatornák műsoraiban. Könyvek sorát jelentették meg "a magyar veszély leleplezése" céljával, fenntartandó "a nemzeti éberséget". Ez a túlpolitizált légkör természetesen nem kedvez a ~ becsületes építő törekvéseinek s szintén hozzájárul a ~ körébe sorolható könyvek, folyóiratanyagok számának megritkulásához, visszhangtalanságához.
 
AAz kilencvenes[[1990-es évekbenévek]]ben a *[[Kriterion Könyvkiadó]] folytatta ezirányúez irányú korábbi tevékenységét: megjelentette [[Köllő Károly]] román-magyar kapcsolattörténeti tanulmánykötetét (Confluenţe literare. 1993), amelyet a cenzúra aaz 80[[1980-as évek]] közepén félretétetett; a fiatal román költők szintén leállított magyar nyelvű antológiáját (Hajónapló. 1990); kétnyelvű kiadásban kiadta József Attila 32 versét Paul Drumaru fordításában (1996), s kétkötetes válogatásban Paul Drumaru magyar fordításait (Transland. 1999), amelyben a fordító Adytól Kovács András Ferencig ölelte át a modern magyar lírát; A Szfinx válaszol címmel László Ferenc kötetet állított össze az Enescuval készített interjúkból (1995), ugyanakkor a kiadó új, Gordiusz c. sorozatában megjelentette Borsi Kálmán Béla könyvét (Illuzió és ismétléskényszer. 1995) a 19. század derekának magyar-román kapcsolatairól s Lucian Boia románul nagy visszhangot kiváltott kötetét (Történelem és mítosz a román köztudatban. 1999). A kolozsvári Daciánál megjelent a magyar irodalom szorgalmas fordítója, az Áprilyt, Kosztolányit is tolmácsoló Petre Şaitiş kétnyelvű, román-magyar balladafordításkötete és Mircea Popa tanulmányainak válogatása (Apropieri literare şi culturale româno-maghiare. Kv. 1998); a Polis Könyvkiadó Gelu Păteanu fordításában Kovács András Ferenc gyermekverskötetét adta ki (Cântec şui. Kv. 1994). A Korunk két nagy válogatást is eljuttatott az olvasókhoz román fordításban a folyóiratban közölt tanulmányokból, cikkekből (Cumpăna 1994; Cumpăna 1996), s évek óta a kolozsvári Apostrof c. folyóirattal közös rendezvényeken állítja témaközpontba a ~ különböző problémáit, közös múltunk közös mozzanatait. Jelzésértékű, bár szórványos néhány bukaresti vagy vidéki román kiadó érdeklődése a ~ körébe eső művekkel kapcsolatban: a temesvári Helicon Kiadóé, amely megjelentette a iaşi-i fordító, N. I. Pintilie nagyszabású (közel 800 oldalas) román Petőfijét, a kolozsvári Pro Media Kiadóé, amely vállalta Gavril Scridonnak a 80-as években a cenzúra által leállított romániai magyar irodalomtörténetét (Istoria literaturii maghiare din România. Kv. 1996), a bukaresti Univers Kiadóé, amely Pomogáts Béla válogatásában, nagyrészt Gelu Păteanu fordításában egy Adytól Ottlik Gézáig tekintő irodalmi antológiát jelentetett meg (Budapesta literară şi artistică. 1998 = Caiete Europene); a szintén bukaresti Pythagora Kiadóé, amely I. Tóth Zoltánnak Az erdélyi román nacionalizmus első százada. 1697-1792 c. könyvét tette hozzáférhetővé Maria Someşan fordításában (2001).
 
Az irodalmi sajtóban is nyomon követhető a ~ tematikájának folytonossága. A teljesség igénye nélkül említhetők a Helikonból Mircea Popa tanulmányai a brassói Axente Banciu két háború közötti kezdeményezéseiről (1991/12), Sadoveanu és Móricz (1992/21), Lucian Blaga és a magyar irodalom (1991/18) kapcsolatairól. Kovács Ferenc Iorga és Bitay Árpád "történelmi kézfogásá"-ról (1992/10), Faragó József Köpeczi Béla román népköltési gyűjteményéről (1993/3) ír, Miskolczy Ambrus A mioritikus tér mítosza c. könyvét Lászlóffy Aladár (1995/8), Eszmék és téveszmék c. könyvét Gáll Ernő (1996/2) mutatja be; a Látó 1992/5. számában Bizantinizmus és ortodoxia címmel egész szöveggyűjtemény jelenik meg a modern román gondolkodás jeleseinek e témával kapcsolatos írásaiból Ciorantól Andrei Corneáig; ugyanitt közli a folyóirat Bogdán László esszéjét Cioran naplójáról és Borsi Kálmán Béla tanulmányát A román reformnemzedék bölcsőjénél címmel; a Korunkban Kovács Ferenc felsorakoztatja Széchenyi István román kapcsolatainak eseményeit (1991/9), Gajdos Balogh Attila a transzilvanizmus román visszhangjának egy epizódját újítja fel (1991/10), Kántor Erzsébet azt tekinti át, hogyan látták a román írók Erdélyt (1991/10); itt jelenik meg Andrei Pippidi Román-magyar irodalmi találkozások (1997/1) és [[Csaplár Ferenc]] ''[[Kassák Lajos|Kassák]] és a román [[avantgárd]]'' c. tanulmánya (2000/4).
146 763

szerkesztés