Wikipédia:Információgazdasági műhely/Előkészületben/Közösségi tevékenység

Megvalósíthatóság és a szerveződés

A közösségi termelés esetében a megvalósulás nehézsége abból származik, hogy a különálló, más és más motivációkra reagáló, egymástól térben elkülönülő egyének tevékenységének összehangolásáról van szó. Ezt a helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy önkéntes tevékenységgel foglalkozzon, mivel a létfenntartásra kell fordítania az idejét és a munkáját. A kreativitás, az innovációra való képesség egyenlően oszlik meg az emberek közt, viszont a ráérő idő nem, azaz a kreativitásra hiába lenne mindenki képes, ha az emberek többségének ezt a képességét lekötik a kötelező tevékenységeik. Ahhoz tehát, hogy a közösségi termelés megvalósulhasson, le kell küzdeni az említett akadályokat. Ehhez két dolog szükséges: • Modularitás: a megvalósítandó nagy feladatot több kisebb, különálló, egyedül is megvalósítható modulra kell bontani. Ez biztosítja az egyének autonómiáját és a rugalmasságot. Jó példa erre a SETI@home és a Mars térképének elkészítése, amelyekben a részfeladatokat civilek végezték. • Granularitás: az egyes moduloknak akkoráknak kell lenniük, amekkorákkal egy-egy ember, akár rövid idő alatt is képes végezni. A Slashdot rendszerében például kevés időt igényel a moderálásban való részvétel, s közben erre épül fel az egész használhatósága. A túl nagy modulok megakadályozhatják a feladat elvégzését, mint ahogy az a Wikibooks esetében is történt. A granularitás nem egyforma időt és ráfordítást igényló egységek létrehozását jelenti – ebben lehet differenciálni a lehetséges hozzájárulók közt, és akár nagyobb, bonyolultabb egységeket is megvalósíthatóvá tenni.

A világhálón a szerveződés nem az egymásra utaltságon alapul, mint általában a közösen elvégzendő feladatok esetében, hanem az pont egymástól való függetlenségen. Ebben a környezetben nincs kikényszeríthető, formális struktúra vagy tudatos kooperáció, az információ mint jószág a felhasználók egymástól független cselekedeteinek terméke. A közösségi termelés megvalósulásához azonban társadalmi normák, adott technikai háttér, jogszabályok (illetve ezek valamilyen elegye) biztosítanak keretet. Így működik például a Wikipedia: csak néhány ember bír adminisztrátori jogkörrel, a résztvevők közt pedig alapvetően az önszabályozás és a vita az, ami működik. A Slashdot esetében erősebbek a technikai akadályok, amik az egyéni kihágások útjában állnak.

A nem szerződéses viszonyon, a közgazdaságtani értelemben vett piaci mechanizmusokon és kizárólagos jogviszonyokon alapuló információtermelést annak három tulajdonsága teszi lehetővé: 1. a részvételt biztosító fizikai eszköz megléte – a fejlett államokban a számítógép- és internet-hozzáférés csaknem teljesen elterjedt. 2. az ebben felhasznált nyersanyag – a tudás – nem szűkös erőforrás, hanem közjószág. 3. a technológiai háttér, az információtermelés és -csere dinamikája megfelelő hozzá.

A technológiai háttér lehetővé teszi, hogy a különálló szükséges feltételek segítségével hálózatba kapcsolt információgazdaság jöjjön létre. Amíg a szabályozó környezet nem teszi mesterségesen nehezen hozzáférhetővé az információt, addig az egyének szabadon használhatják fel a kreativitásukat, tudásukat, idejüket az információs környezet gyarapításához.

Motiváció

A közgazdaságtani megközelítés szerint az emberek motivációi többé-kevésbé redukálhatóak a számukra pozitív és negatív hasznosságú jószágokra – vagyis arra, hogy van, amit szeretnének és van, amit szeretnének elkerülni.

Példák

Richard Titmuss azt hasonlította össze, hogy a egyesült államokbeli és a brit vérbankok működése milyen hatással van az általuk nyújtott szolgáltatás minőségére. A brit vérbankok nonprofit módon működtek, az egyesült államokbeliek pedig a közgazdaságtani logika alapján, forprofit módon. A vizsgálat során az derült ki, hogy a brit vérbankokban jobb minőségű a vér, a kórházak nem szenvednek hiányban, és kisebb az elvesztegetett vérmennyiség, tehát, hogy összességében hatékonyabban és magasabb színvonalon működik az önkéntes véradáson alapuló rendszer, mint az, amelyikben meghatározott mértékű ellenszolgáltatásra számíthatnak a véradók. Titmuss szerint ennek az az oka, hogy a piaci mechanizmusok csökkentik az adományozó tevékenységet. A konklúziójával Kenneth Arrow például nem értett egyet. Szerinte a jelenség magyarázata inkább az, hogy egyes emberek a morális-etikai ösztönzőkre, mások az anyagiakra reagálnak inkább, a két csoport pedig egymástól függetlenül viselkedik, nem reagálnak egymás ösztönzőire, csak a sajátjukra.

Lásd még

Bruno Frey, Edward Deci, Ronald Benabou, Jean Tirole. Mark Granovetter.