„Arab-félsziget” változatai közötti eltérés

 

Amikor az etiópokkal folytatott küzdelemben Jemen befolyását vesztette a Tömjénútra, a [[6. század]] végén annak ellenőrzését egy nagyobb hidzsázi város, Mekka vette át. A meggazdagodás társadalmi következményeinek nagy szerepe volt [[Mohamed próféta]] fellépésében és az [[iszlám]] kialakulásában a [[7. század]] első felében. Mohamed hódításaival nagyjából egyesítette a területet, ezt követően az Arab-félsziget vált a [[kalifátus]] hódításainak magterületévé, Medina pedig a székvárosává. Mivel azonban a megszerzett tartományok sokkal nagyobb katonai és gazdasági súlyt képviseltek, már negyedik utódja, [[Ali kalifa]] áttette székhelyét [[Irak]]ba, nem egész harminc évvel Mohamed halála után. Medina maradt a félsziget kormányzóságának (emírség) a központja, Mekka pedig főként a zarándoklat miatt őrizte meg jelentőségét, illetve az elkövetkező évszázadokban jelentős vallás- és jogtudományi központtá alakult.

 

A későbbiekben a síiták egy mérsékelt ága, az ötös Jemenben telepedett meg, a háridzsiták ibádita csoportja pedig Ománban alakított imámátust. A [[10. század]] elején [[Bahrein]] volt a harcias [[iszmáiliták|iszmáilita]] sía központja. A szent városok ellenőrzését a 13. századtól az egyiptomi [[Mamlúk Birodalom]], majd a [[16. század]]tól az [[Oszmán Birodalom]] látta el; ez utóbbi Jemenben is megvetette a lábát. A Perzsa-öböl partvidékén ugyanekkor jelentek meg az európai hatalmak: először [[Portugália]], majd [[Nagy-Britannia]]. A 17–18. században a keleti partok többször gazdát cseréltek a portugálok, törökök és perzsák közt, végül a britek szereztek döntő befolyást az akkor zömmel kalózkodásból élő terület felett.