„Marcello Mastroianni” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AvocatoBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: io:Marcello Mastroianni, oc:Marcello Mastroianni
44. sor:
[[Fájl:Marcello8.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Curzio Malaparte szerepében ''A bőr'' című filmben]]
 
Alessandro Blasetti ''Én, én, én… és a többiek'' ([[1965]]) című filmjében egy újságírót alakított, aki az olasz társadalom különböző személyiségeivel találkozik. Érdekes alkotás volt Elio Petri [[sci-fi]]je, ''A tizedik áldozat'' (1965), amelyben a szépséges [[Ursula Andress]] volt a partnere. A film témája később olyan híres alkotásokban köszönt vissza, mint ''A kockázat ára'' ([[Yves Boisset]]), ''A menekülő ember'' ([[Paul Michael Glaser]]) és a ''Tökéletes célpont'' ([[John Woo]]). Örömmel vállalta Mersault szerepét Luchino Visconti [[Albert Camus]]-adaptációjában, a ''[[Közöny (film)|Közöny]]''ben ([[1967]]). A filmváltozattal kapcsolatban Camus özvegye számos előzetes kikötést tett, de Mastroiannit elfogadta a szerepre. A lelkes Marcello anyagilag is támogatta a produkció megszületését. Alakítását azonban sokan fanyalogva fogadták, mondván, hogy az eredetileg kiszemelt [[Alain Delon]]hoz jobban illett volna ez a szerep. [[John Boorman]] ''Az utolsó Leó'' ([[1970]]) és [[Roman Polański]] ''[[Micsoda?]]'' ([[1972]]) című filmjei inkább az érdekes, semmint a sikeres szerepei közül valók. A Taviani fivérek ''[[Allonsanfan]]'' ([[1973]]) című drámájában egy meghasonlott és árulóvá lett forradalmárt alakított. Fontos szerepet játszott Elio Petri ''[[Todo modo]]'' ([[1976]]) című politikai [[allegória|allegóriájában]] is, továbbá részese volt [[Luigi Comencini]] sztárparádéjának a ''Forgalmi dugó''ban ([[1979]]). Az [[1980-as évek]]ben sem csökkent a munkatempója: eljátszotta például a híres riporter, a fasiszta érzelműből baloldalivá lett [[Curzio Malaparte]] figuráját [[Liliana Cavani]] ''[[A bőr]]'' ([[1981]]) című történelmi drámájában. [[Marco Bellocchio]] [[Luigi Pirandello]]-megfilmesítésében, a ''[[IV. Henrik (film)|IV. Henrik]]''ben ([[1984]]) a címszerepet alakította. Pirandello egy másik művén alapul Mario Monicelli filmje, a ''Mattia Pascal két élete''. Nem volt idegen Mastroiannitól a görög [[Theo Angelopoulos]] világa sem: ''A méhész'' ([[1986]]) címszerepében éppúgy a múltat kutatta, mint ''A gólya függő lépése'' ([[1991]]) című dráma egykori politikusaként. Pályáján nem volt jelentős állomás, de egy magyar lexikonban mégis muszáj megemlékezni [[Sándor Pál (rendező)|Sándor Pál]] ''Miss Arizona'' ([[1987]]) című munkájáról. Egy magyar kritikus szerint egyébként a film kudarcának egyik oka az volt, hogy Marcello és partnernője, [[Hanna Schygulla]] merőben más eszközökkel dolgozó, össze nem illő művészek. Ezt a véleményt azonban cáfolja, hogy ugyanők nagyon is összepasszoltak Ferreri már említett filmjében, a ''Piera történeté''ben. Mastroianni kitűnő alakítást nyújtott mint kisiklott életű, öreg alkoholista a ''Fekete szemek'' című [[Nyikita Szergejevics Mihalkov|Nyikita Mihalkov]]-műben. Az [[1990-es évek]]ben a fiatal olasz rendezők ([[Francesca Archibugi]]: ''Estefelé,'' [[Giuseppe Tornatore]]: ''[[Mindenki jól van]]'') munkái mellett emlékezetes jelenése volt [[Bertrand Blier]] ''[[Ipi-apacs, egy, kettő, három]]'' ([[1993]]) és [[Maria Luisa Bemberg]] ''Erről nem beszélünk'' (1993) című opuszaiban. Nem hagyható említés nélkül utolsó közös filmje Sophia Lorennel: [[Robert Altman]] ''[[Divatdiktátorok]]'' ([[1994]]) című alkotásának egyik epizódjában ironikusan idézik fel három évtizeddel korábbi sikerfilmjük, a ''Tegnap, ma, holnap'' sztriptízjelenetét.
 
== A „latin szerető” ==