„Stanley Kubrick” változatai közötti eltérés

Kubrick [[1928]]. [[július 26.|július 26]]-án született [[Bronx]]-ban, [[New York]]-ban, az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban, Jacques Kubrick és felesége, Gertrude (született Perveler) első gyermekeként. A második gyermek, Barbara, [[1934]]-ben jött a világra. Jacques, akinek szülei osztrák, román, lengyel gyökerekkel rendelkező [[izraeliták|zsidó]] bevándorlók voltak, sikeres orvosként dolgozott. Amikor Kubrick 12 éves lett, édesapja megtanította sakkozni és ezt a kedvtelését egész életében gyakorolta. Tizenhárom évesen Jacques vett Stanley-nek egy [[Graflex]] kamerát és felkeltette Kubrick érdeklődését az életképek fotózása terén. Ekkoriban kezdte érdekelni a [[jazz]] és elhatározta, hogy dobos lesz. 17 éves volt, mikor iskolába menet lefényképezte a [[Franklin D. Roosevelt]] halálhírét hirdető újságosstandotújságos standot a gyász miatt bánatos újságárussal. A képet elküldte a Look magazinnak, mely azon nyomban fizetett fotóriporternek bérelte a tizenéves Kubrickot.

Az áttörést negyedik filmje, az [[1957]]-es ''[[Dicsőség ösvényei]]'' ''(Paths of Glory)'' (még mindig "független" produkció) jelentette Kubrick számára. A [[Kirk Douglas]] főszereplésével készített, kritika által elismert háborúellenes filmben jelennek meg először a Kubrickra jellemző filmes technikák, mint például a hosszú, "bolyongó" snitt (ezúttal a lövészárokban). Mivel a filmben kedvezőtlenül tüntette fel a francia hadvezetést így a filmet francia orszégbanFranciaországban hosszú évekig nem lehetett bemutatni. Ezen a forgatáson ismerte meg későbbi feleségét is (a film végén ő az éneklő német lány). 1960-ban szintén Kirk Douglas főszereplésével készítette Kubrick egyetlen "hollywoodi" filmjét, az ókori rabszolgalázadásról szóló ''[[Spartacus (film, 1960)|Spartacus]]''-t. A film rendezésére maga Douglas kérte fel Kubrickot, miután összeveszett az eredeti rendezővel, [[Anthony Mann]]-nel. Mivel Kubrick csupán "beugrott" a magas költségvetésű hollywoodi eposz rendezői széke mögé, se a forgatókönyvbe, se a film stílusába nem volt beleszólása. Ő maga is az egyik legrosszabb élményének nevezte a filmet és megesküdött, hogy többet nem dolgozik ilyen körülmények között, azonban a film sikere számos későbbi(az addig zárt) ajtót lehetőségetnyitott adottmeg a fiatal rendezőnek.

[[1962]]-ben Kubrick Angliába utazott és itt forgatta le a [[Vladimir Nabokov]] híres-hírhedt regényéből készített ''[[Lolita (1962 film)|Lolitá]]''-t. Kubricknak olyannyira megtetszett a helyi filmkészítési módszer, továbbá az, hogy társproducerként saját kezet kap filmjei elkészítésében, hogy úgy döntött, ebben az országban telepszik le és dolgozik tovább. Továbbá ebben a filmben rendezte először [[Peter Sellers]]-t, aki a két évvel későbbi ''[[Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni]]'' című alkotásában is főszerepet játszik. A Lolita hatalmas botrány volt - főleg a katolikus közösség számára -, de jó reklám volt a filmnek. A ''Dr. Strangelove'' elismerő kritikái után Kubrick érdeklődése a [[science fiction]] felé fordult. Azt tervezte, hogy elkészíti a "közmondásosan jó sci-fi filmet". A tervhez segítségül hívta az angol-sri lankai sci-fi írót, [[Arthur C. Clarke]]-ot, hogy írjon számára egy regényt. Clark egy korábbi novelláját vette alapul és azt dolgozta át Kubrickkal. Kettejük közreműködésével 4 éven keresztül készült a minden addigi konvenciót és technikai fogást felülmúló, máig a műfaj legnagyobb klasszikusának tartott ''[[2001: Űrodüsszeia]]'' ''(2001: A Space Odyssey)'' ([[1968]]). Kubrick első és egyetlen Oscar díját a film vizuális effektjeiért kapta. Három évvel később – miután Napóleonról készítendő filmje ötletéről lemondott a témában őt megelőző másik Napóleon film miatt – Kubrick jóval alacsonyabb költségvetésből elkészítette az [[Anthony Burgess]] kultuszregényéből ''(Gépnarancs)'' adaptált – azóta kultuszfilmmé vált – ''[[Mechanikus narancs]]''ot, mely szintén a jövőben, egy anti-utópisztikus Angliában mutatja be a viselkedés-kontroll "bűn kiölő" terápiájának kétes hatásait. A film kendőzetlen brutalitása és a szexualitása miatt hamar botrányokat szült. Angliában számos bűnesetet a filmnek tulajdonítottak és a rendező sok negatív sajtót és fenyegető levelet kapott. Kubrick saját maga vonta vissza a brit forgalmazásból 16 héttel a bemutató után, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni. Az, hogy egy forgalmazó teljesítsen egy ilyen rendezői kérést az meglehetősen rendhagyó.

Kubrick már a '80-as évek elején foglalkozni kezdett egy, a [[vietnami háború]] borzalmait, semleges szempontból megörökítő film ötletével, azonban – olyan filmek, mint az ''[[Apokalipszis most]]'' vagy ''[[A szakasz]]'' hatására – a projektet évekig pihenni hagyta. Végül [[1987]]-ben készült el a részben igaz történet – [[Gustav Hasford]] emlékiratai – által inspirált ''[[Acéllövedék]]'' című film.