„Sidonius Apollinaris” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: *[ → * [, *{{ → * {{ AWB |
|||
14. sor:
Szentként tisztelik, emléknapja augusztus 21.
==Részlet Sidonius egyik leveléből==
{{idézet2| Sidonius a neki oly kedves Domitiusnak üdvözletét!
Neked, ki annyira szereted látni a fegyvereket, a seregeket és a harcosokat, mily nagy gyönyörűséget szerzett volna, ha láttad volna Sigismert, a királyi vérből származó ifjú herceget oly öltözetben, mit a nemzetebeliek közül az szokott magára ölteni, aki ha már vőlegény vagy aki leánykérőbe megy apósa házába. Számos gyönyörűen feldíszített ló járt előtte és követte őt, és ezeket csillogó drágakövek borították egészen. De ebben az egész pompában leginkább az érdemel figyelmet, ahogyan maga a fiatal herceg gyalogszerrel járt azok közepette, kik előtte és utána mentek. Aranytól ragyogó, tündöklő fehérségű selyemmel díszített skarlát köntöst viselt, hajdísze, pirosló orcái, bőrének színe mind méltó volt díszes öltözetéhez. A kis királyok és a főbb harcosok, kik kíséretében voltak, még a teljes békében is félelmet keltő látványt nyújtottak. Lábszárukra szíjazott lábbelik fedték teljesen lábukat, és bőrruhába öltöztek. Térdük és combjuk csupasz volt. A harcosok különben magasan záródó és tarka ruhákat viseltek, amelyek alig értek térdükig. Ruhájuk csak felső karjukat fedte, zöld színű köpönyegük skarlát szegélyű volt, és vállaikra szíjakkal függesztették kardjaikat, szőrmeszegélyes ruháikat díszcsatok fogták össze. Amik ékességükre szolgáltak, védelemre is jók voltak. Jobb kezüket horgas dárdák és hajítóbárdok terhelték, bal karjukon a pajzsot hordozták, melynek szélei ezüstből voltak, bogja viszont aranyozott. A napfényben csillogva tündöklött gazdagságuk, s a gondos megmunkálás. Végezetül minden úgy volt elrendezve, hogy ezen a mennyegzői ünnepélyen oly pompát fejtettek ki, mely egyaránt méltó volt Marshoz és Venushoz. De mire jó ezt így még jobban részletezni. E látványhoz csak a te jelenléted hiányzott. És mivel te nélkülözted annak látását, ami annyira kedvedre van, nagyon is szükségét éreztem, hogy enyhítsem azt a fájdalmat, amelyet távolléted okozott.|Róma utódai. Összeállíotta, az előszót és a jegyzeteket készítette Mezey László. Olcsó Könyvtár sorozat. Szépirodalmi Kiadó, 1986. Budapest.ISBN 936 15 3249 6 46-47.ol.}}
==Forrás==
| |||