„Vix-jegyzék” változatai közötti eltérés

a
Források és jegyzetek
a (Visszavontam 81.182.51.165 (vita) szerkesztését (oldid: 11832276))
a (Források és jegyzetek)
[[Fájl:Vix Note HU.JPG|bélyegkép|jobbra|350px|A Vix-jegyzékben javasolt semleges övezet]]
A '''Vix-jegyzék''' az [[első világháború]]ban győztes [[Antant]]-hatalmak által a [[Párizsi békekonferencia|párizsi békekonferencián]], [[1919]]. [[február 26.|február 26]]-án hozott határozatát és e határozat végrehajtásának előírásait tartalmazó levél, amelyet a [[Belgrád]]ban székelő francia Magyarországi Hadsereg ideiglenes parancsnoka, [[Paul de Lobit]] hadosztálytábornok írt [[Károlyi Mihály]] [[köztársasági elnök]]nek. Nevét átadójáról, [[Fernand Vix]] francia vezérkari alezredesről, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetőjéről kapta. Az [[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án kézbesített, újabb keleti országrészek kiürítését követelő jegyzékre 30 órán belül vártak választ. A [[Berinkey-kormány]] nem vállalta a jegyzékben foglaltak elfogadását, sem elutasítását, ezért lemondott és a hatalmat, valamint a döntés jogát átadta a [[szociáldemokratákSzociáldemokrácia|szociáldemokratáknak]]nak, akik a [[kommunistákKommunizmus|kommunistákkal]]kal együtt kikiáltották a [[MagyarMagyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaságot]]ot.
 
== Közvetlen előzményei ==
Az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenció]] rögzítette a harcoló felek közötti [[demarkációs vonal]]at. Ennek értelmében a [[Magyarország Kormánya|magyar kormány]] köteles volt visszavonni csapatait a [[Nagy-Szamos]] felső folyása–[[Beszterce]]–[[Marosludas|Maros]] (falu)–a [[Maros]] folyó vonala a [[Tisza|Tiszával]] való összefolyásáig–[[Szabadka]]–[[Baja]]–[[Pécs]] (e városokban nem tartózkodnak magyar egységek)–a [[Dráva]] folyása [[Horvát-Szlavónország|Szlavónia-Horvátország]] határáig húzódó vonaltól északra. A döntéssel elégedetlen [[kisantant]] hatalmak kezdettől fogva megsértették a fegyverszüneti egyezményben rögzítetteket és lépték át a demarkációs vonalat, vagy hatoltak be a konvenció által nem rögzített magyar területekre. A [[Románia|Román Királyság]] – [[Henri Mathias Berthelot|Berthelot]]<ref>{{jegyzet|Henri Mathias Berthelot (1861-1931), francia tábornok, a Havasalföldön állomásozó Dunai Hadsereg parancsnoka, egyszersmind a bukaresti francia misszió vezetője; 1916-17-ben már egy 1150 fős romániai francia katonai misszió vezetője, a román hadsereg átszervezője, később is a "román ügy" elkötelezett szószólója.</ref>}} francia tábornok hathatós közreműködésével – újabb és újabb területeket követelt, s szállt meg, többnyire kész helyzet elé állítva a szövetséges parancsnokságot, a párizsi békekonferencia diplomatáit, valamint a [[Első magyar köztársaság|Magyar Köztársaság]] vezetőit.<ref>{{Hiv-web|url=http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/01/borhi.htm |cím=Könyvszemle refhely|szerző=Borhi László |év=1997 |hónap=január |munka= Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932 vol. I–II. |kiadó=BUKSZ |nyelv=magyar |elérés=200907271977}}</ref> Január közepén a román hadsereg bevonult [[Nagybánya|Nagybányára]], [[Zsibó]]ra, [[Bánffyhunyad]]ra, [[Zilah]]ra és [[Máramarossziget]]re. Az előrenyomulás végül is január végén a Máramarossziget–Nagybánya–Zilah–[[Csucsa]]–[[Zám]] vonalon megakadt, részben a növekvő magyar katonai ellenállás, részben Berthelot hatáskörének korlátozása miatt, megtiltva a kialakult status quo további önkényes megbolygatását.<ref>{{cite book |author= |authorlink= refhely|title=Magyarország története 8/1 1918-1919 |chapter=A soknemzetiségű118. Magyarország felbomlása |publisher=Akadémiai Kiadó |year=1983 |id= ISBN 963-05-3324-3 |pages= 118o.}}</ref>
 
Politikai téren, a területszerzés bebiztosítása érdekében, a [[Románia|románok]] folytatták erős [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevik]]- és [[Magyarellenesség|magyarellenes]] propagandájukat, mely kihatott a párizsi békekonferencia döntéseire. 1919. február közepén a békekonferencia albizottsága javaslatot tett egy, a román és a magyar hadsereget szétválasztó semleges övezet létrehozására. A tervet a Tízek Tanácsa<ref>{{jegyzet|Az [[1919]]. [[január 18.|január 18]]-án [[Versailles]]-ban megnyitott békekonferencián vezető szerepet játszott testület, amelybe, az öt nagyhatalom, az [[USA]], [[Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Olaszország]] kormányfői és külügyminiszterei, valamint [[Japán]] két külügyi tisztviselője foglaltak helyet.</ref>}} [[február 26.|február 26]]-án jóváhagyta. A határozat igazodott ahhoz a francia elképzeléshez, hogy az „orosz kérdés” megoldása, azaz az [[1917-es októberi orosz forradalom|orosz bolsevik forradalom]] elszigetelése érdekében mind politikai, mind katonai téren támogatni kell a két antantbarát [[Kelet-Közép-Európa|kelet-közép-európai]] országot, [[Lengyelország]]ot és [[Románia|Romániát]].
 
[[Georges Clemenceau]] [[március 1.|március 1]]-én írta alá a határozatot, amely két nappal később érkezett meg [[Szaloniki]]be, [[Louis Franchet d’Espèrey|Franchet d’Espèrey]] tábornokhoz, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnokához. Ő március 5-én továbbította azt [[Belgrád]]ba, de Lobit tábornoknak azzal, hogy dolgozza ki a semleges övezet főbb pontjainak szövetséges erőkkel (két zászlóalj néhány lovassal, vagy egy lovasezred) való megszállásának tervét. Vix március 12-én értesült a határozat tartalmáról. Március 15-én a [[Budapest]]en átutazó Halsey E. Yates alezredes, az [[Amerikai Egyesült Államok]] [[bukarest]]i katonai attaséja tájékoztatta őt Károlyival történt megbeszéléséről, többek között arról, hogy elmondta a magyar államfőnek: a békekonferencia egész Erdélyt Romániának ítélte.<ref name="ppcviii">{{Hiv-webrefhely|url=http://www.hungarian-history.hu/lib/wils/wils12.htm |cím=Chapter VIII. From Hope To Defait |szerző=Peter Pastor |év=1976 |munka=Hungary Between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and The Big Three |kiadó=Corvinus Library – Hungarian History |nyelv=angol |elérésazonos=20090727PPCVIII}}</ref>
 
A Magyarországi Hadsereg törzsfőnöke<ref>{{jegyzet|Több fordításban, így a hivatkozott dokumentumban is ''vezérkari főnök'' beosztás szerepel, de csapattestek esetében a francia ''chef d’état-major'' kifejezés ''törzsfőnöknek'' fordítandó.</ref>}}, Dossé ezredes március 15-re készítette el a részletes tervet, amelyben – magyar ellenállás esetére – francia csapatok bevetését indítványozta. A terv ezen részét – létszámgondok és politikai okok miatt – Franchet d’Espèrey nem hagyta jóvá, s arra utasította de Lobit tábornokot, hogy szükség esetén egy francia vezetésű szövetséges, francia-szerb-román haderő felállítását kérje a francia vezérkartól, s a tervet e szerint dolgozzák át.<ref name="MT188">{{refhely|Magyarország története, I. m.1918-1919| 188. o.</ref> |azonos=MT188}} Időközben – Vix javaslatára – tervet készítettek a semleges övezet által kijelölt demarkációs vonal északi és déli irányban történő meghosszabbítására.<ref>{{cite book refhely|author=Ormos Mária |authorlink=Ormos Mária |title=Padovától Trianonig 1918-1920 |chapter=A Vix-jegyzék |publisher=Kossuth Könyvkiadó |year= 1983 |id=179. ISBN 963-09-2174-X |pages= 179o.}}</ref>
 
Ezt követően született meg de Lobit tábornok levele, amelyet törzsfőnöke [[1919]]. [[március 19.|március 19]]-én 12:30-kor továbbított Hughes-távírón Budapestre, azzal a szóbeli utasítással, hogy – tekintettel a szűk, 48 órás határidőre, amelyen belül választ várnak – Vix még aznap este 18 vagy 19 óra körül adja át a magyar államfőnek. Ezzel egyidejűleg egy futárt indítottak [[Budapest]]re, a levél eredeti példányával.
 
Vix – érzékelve a kedvezőtlen magyarországi helyzetet – előzőleg kérte, hogy magasabb rendfokozatú személy közölje a magyar hatóságokkal a döntést. [[Louis Franchet d’Espèrey|Franchet d’Espèrey]] úgy tervezte, hogy a semleges övezet kijelölt parancsnoka, Henri de Gondrecourt<ref>{{jegyzet|Henri Léopold Marie René de Gondrecourt (Saint-Dié, 1867. május 4. – Eyguières, 1956. október 29.) francia lovassági tábornok, a kijelölt semleges övezet parancsnoka, aradi székhellyel. A korábban az olasz főparancsnokság mellett működő francia misszió vezetője néhány napos tájékozódás után teljesen átlátta a kialakult katonai és politikai helyzetet, igyekezett pártatlan maradni. Egy Camille Barrère (1851-1940) római francia nagykövetnek írt levelében megértően írt a magyarok érzéseivel kapcsolatban, és elhibázottnak tartotta a térségben folytatott francia külpolitikát. E levélben szerepel elhíresült mondata: ''„…En effet on est allé un peu trop loin.”'' (…Valóban kissé túl messzire mentünk.)</ref>}} lesz ez a személy, azonban – miután a katonai előkészületeket leállította – arra már nem volt idő, hogy a tábornok Budapestre utazzon. A további késedelem a magyaroknak kedvezett volna a védelem megszervezésében.<ref name="ppcviii"/>{{azonos|PPCVIII}} A budapesti antantmisszió vezetőjének felhatalmazása csupán a levél átadására szólt, valamint annak közlésére, hogy a magyar [[közigazgatás]] alatt maradó, franciák által megszállt semleges területek lakosainak nem kell zaklatástól tartaniuk, s Berthelot tábornok is mindent megtesz a román túlkapások ellen. Egyértelműen meg kellett volna értetnie, hogy a franciáknak nincs szándékában megalázni a magyarokat, csupán arról van szó, hogy katonaként végrehajtják a szövetségesek döntéseit. Vix arra is engedélyt kapott, hogy pozitív magyar válasz esetén, ígéretet tehet a román fogságban levő [[Apáthy István (zoológus)|Apáthy]] szabadon engedésére.<ref>{{Hiv-webrefhely|url=http://kozepÁdám-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I104 |cím=Beszélgetés de Lobit tábornok törzsfőnöke, Dossé ezredes és a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője, Vix alezredes között. |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciaiVix iratokés aDossé Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727beszélgetése}}</ref>
 
== A jegyzék tartalma ==
* A semleges övezet kiürítését [[március 23.|március 23]]-án kell megkezdeni és legfeljebb 10 nap alatt befejezni. Ezen idő alatt Henri de Gondrecourt tábornoknak, az övezet keleti parancsnokának vezetésével érkező szövetséges erők megszállják a városokat és ellenőrzik a zóna katonai kiürítését. A kiürítést követően a román csapatok megszállják [[Erdély]]nek az övezet keleti határáig eső területeit.
* A kiürítendő erdélyi és semleges zónabeli területeken található magyar hadianyag magyar kézben marad, az állami vasúti és gazdasági anyagokat helyben kell hagyni, azok tulajdonjogáról később születik döntés.
* A semleges övezet polgári közigazgatása – a belgrádi katonai konvenciónak megfelelően – a szövetséges erők ellenőrzése mellett, magyar kézben marad, ott a magyar [[rendőrség]] és [[csendőrség]] tarthatja fenn a rendet.<ref>{{cite book refhely|author=Raffay Ernő |authorlink= Raffay Ernő |title=Trianon titkai |chapter=A háborúnak vége, a harc folytatódik |publisher=Tornado Damenija Kiadó |year= 1990 |id= |pages=95}}</ref>
 
== Indítóokai ==
A Vix-jegyzékben foglalt békekonferenciai határozat legfőbb motívumai a következők voltak:
* A francia kormány által jogosnak tartott román területi követelések egy részének teljesítése még a békekötések előtt, ugyanakkor a románok megakadályozása abban, hogy az [[1916-os bukaresti szerződés]]ben foglaltakat teljes mértékben végrehajtsák.<ref>{{jegyzet|A románok maguknak követeltek minden, hajdan [[dákok]]-lakta területet, a [[Duna-delta|Duna-deltától]] a [[Tisza]] vonaláig.</ref>}}
* Katonai téren szétválassza a magyar és román felet, s fedezze a [[Szovjetunió|Szovjet-Oroszország]] elleni intervencióban érintett román hadsereg hátát;
* A francia ellenőrzés alatt tartott a vasútvonal biztosításával lehetővé tegyék a román és lengyel hadseregek Balkán felől történő utánpótlását, illetve Galícia elfoglalásához román segítségnyújtást Lengyelországnak.<ref>{{refhely|Ormos, I. m.Mária 1983|186. o.</ref>}}
 
A jegyzék nem tartalmazta ugyan, de a semleges övezet demarkációs vonalának [[Kárpátalja]] felé történő meghosszabbításának terve azt célozta, hogy elvágja Magyarországot [[Ukrajna|Ukrajnától]], s lehetővé tegye a vasútvonal északi irányba történő meghosszabbítását. A terv közben feleslegessé vált, mivel Kárpátalját a békekonferencia [[Csehszlovákia|Csehszlovákiának]] ítélte.
 
== Átadása ==
[[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án 10 óra 30 perckor Vix alezredes felkereste [[Károlyi Mihály]] [[köztársasági elnök]]öt hivatalában, a [[Budavári Palota|budavári királyi palotában]], hogy átadja neki de Lobit tábornok jegyzékét. Annak kihangsúlyozására, hogy szövetséges határozatról van szó, Vix alezredes ragaszkodott ahhoz, hogy az átadáson jelen legyenek más antant országok tisztjei is. Noha kormányuktól erre vonatkozó utasításuk nem volt, Granville Baker brit alezredes, Riccardo Pentimalli olasz őrnagy és Nicholas Roosevelt amerikai százados elkísérte a misszióvezetőt.<ref name="VRJ">{{Hiv-webrefhely|url=http://kozepÁdám-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I113 |cím=Vix alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője de Lobit tábornoknak, a Magyarországi Hadsereg parancsnokának |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciaiVix iratoklevele aDe KárpátLobit-medence történetéről I. (1918-1919) nak|kiadóazonos=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727VRJ}}</ref>
 
Miután átfutotta a szöveget, Károlyi megkérdezte Vixtől, hogy eljuttatta-e ezt a katonai jellegű szöveget a hadügyminiszternek. Az alezredes nemleges válaszára az államfő sürgősen hívatta [[Berinkey Dénes]] [[miniszterelnök]]öt és [[Böhm Vilmos]] hadügyminisztert. Közben mérgesen megjegyezte, hogy a szövetségesek francia, román, vagy cseh [[Gyarmat (terület)|gyarmatot]] akarnak csinálni Magyarországból.<ref name="ppcviii"/>{{azonos|PPCVIII}} Kijelentette, hogy a magyar kormány ünnepélyesen tiltakozni fog, de valószínűleg meghajlik a konferencia határozata előtt.<ref name="O185">{{refhely|Ormos, I. m.Mária 1983|185. o.</ref>|azonos=O185}}
 
A megérkezett két miniszterrel együtt viszont igyekezett meggyőzni Vixet és a küldöttséget, hogy a békekonferencia határozata elfogadhatatlan, és hogy a robbanásveszélyes közhangulatban egy ilyen arányú terület-kiürítés elfogadását egyetlen kormány sem élheti túl. Vix úgy vélte: a közhangulat az újságok révén könnyen befolyásolható. Böhm a kérdésből politikai vitát akart provokálni Magyarország integritásáról, összehasonlítva [[Erdély]], illetve [[Elzász]] és [[Lotaringia]] kérdését.<ref name="{{azonos|O185"/>}} Böhm felvetésére, hogy a jegyzék eredményeként a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|kommunista párt]] taglétszáma 24 óra leforgása alatt néhány ezerről 200 ezerre nő, Vix, hogy ne legyen szükség tolmácsolásra, németül ismételte meg a szokványos választ: ''Das ist mir ganz egal'' (Nekem ez teljesen mindegy).<ref name="{{azonos|MT188"/>}} Többször kihangsúlyozta, hogy a kijelölt új zónának semmi köze a belgrádi egyezményhez, mivel azt már a békekonferencia határozta meg. Arra a kérdésre, mi történik, ha a magyar fél elutasító választ ad, Vix – a kapott utasításnak megfelelően – kitért az egyenes válasz elől.<ref name="MT189">{{refhely|Magyarország története, I. m. 1918-1919|189. o.</ref>|azonos=MT189}} Röviden azt felelte: ''Alors nous ferons nos malles'' (Akkor csomagolunk). Tekintettel arra, hogy a misszió a fegyverszünet ellenőrzését végezte, s a távozás ennek feladását jelentette, e kijelentés az ellenségeskedés kiújulását vetítette elő.
 
Mivel az alezredes ellen irányuló kirohanások – különösen Böhm részéről – nem szűntek, Vix végül kijelentette: ő csak a határozat továbbítására kapott utasítást és nem arra, hogy vitatkozzon. Az eredetileg 48 órásra tervezett határidőt 30 órára csökkentve, a válaszadásra másnap délután 6 órát határozott meg, majd a küldöttség távozott.<ref>{{refhely|Peter Pastor 1976|– Peter Pastor történész szavaival: ''„Így lett a „de Lobit-jegyzékből” „Vix-ultimátum”''. Lásd: Peter Pastor, Id. mű, Chapter VIII.</ref>}}
 
== Következményei ==
A rendkívül rövid határidő csak ''igen'' vagy ''nem'' válasz adását tette lehetővé, ezért a Vix-jegyzék megpecsételte a [[Berinkey-kormány]] sorsát, mivel az abban foglalt követeléseket nem akarta teljesíteni, a fegyveres ellenállást viszont nem tudta vállalni. A március 20-án délutáni kormányülésen már maga Károlyi is az elutasítás mellett szólt, s a következő főbb érveket hangoztatta:
* Vix alezredes szóbeli kiegészítésként tudomására hozta: "a jegyzékben megszabott demarkációs vonalat kimondottan politikai határnak tekintik."<ref>{{jegyzet|Károlyi azt nem említette, hogy a jegyzékben ilyen kitétel nem szerepel.</ref>}}
* A jegyzék arról tanúskodik, hogy a békekonferencia nem ismeri el a [[Wilson elnök 14 pontja|wilsoni elveket]].
* Az elfogadás "lehetetlenné tenné, hogy alkalmas időben a románokat meg tudjuk támadni, miután közbeékelődnek a franciák."
 
Károlyi úgy vélte, egy új, tisztán [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|szociáldemokrata]] kormány alakításával, amelyet – a kialakult helyzetre való tekintettel – támogatnának mind a polgári erők, mind pedig a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|kommunisták]], még elkerülhető az [[Anarchizmus|anarchia]] és a [[Leninizmus|bolsevizmus]]. Az új kormány megtagadhatja az antant követelését.<ref name="{{azonos|MT189"/>}} Károlyi javaslata ellen csak a koalíciót fenntartani szándékozó, s pártján belül baloldali földcsuszamlástól tartó [[Kunfi Zsigmond]] szólalt fel, azt javasolva, hogy Vixnek világosan mondják meg: ha ragaszkodik álláspontjához, egy új szocialista kormány "...idővel múlhatatlanul átsimulást jelent a kommunizmushoz." Javaslatával egyedül maradt.
 
Károlyi még aznap megfogalmazta és aláírta a jegyzék tartalmát elutasító pár soros válaszát, miszerint a Magyar Köztársaság kormányának nem áll módjában a békekonferencia döntését tudomásul venni és végrehajtásában közreműködni, mivel a döntés szöges ellentétben áll az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[Belgrádi egyezmény (1918)|katonai fegyverszüneti egyezménnyel]], figyelmen kívül hagyja az ország létfontosságú érdekeit, akadályozza fejlődését, s veszélyezteti a társadalmi békét. A magyar fél nem kapott meghívást a békekonferenciára, álláspontját meg sem hallgatták, nemhogy figyelembe vették volna. Mindezek miatt a magyar kormány lemond.<ref>{{Hiv-webrefhely|url=http://kozepÁdám-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I107 |cím=Károlyi Vixhez címzett levelének másolata |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciaiKárolyi iratoklevele a KárpátVix-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727nek}}</ref> A válaszjegyzéket báró Podmaniczky Tibor külügyminiszteri osztálytanácsos juttatta el Vixnek, aki a döntést tudomásul vette és kérte, biztosítsák a misszió tagjainak szabad távozását.
 
Károlyi meg kívánta tartani államfői hatalmát, s tervezte az új kormányt kinevezését. A szociáldemokraták és a kommunisták kiegyezéséről, valamint a [[proletárdiktatúra]] kikiáltásáról akkor értesült, amikor utólag alá akarták íratni vele saját lemondását. Ezen időpontra viszont már aláhamisított aláírásával [[plakát]]okon és a [[Népszava|Népszavában]] is utcára került a lemondásáról és a hatalom átadásáról szóló kiáltvány.<ref>{{cite book refhely|author=Károlyi Mihály |authorlink=Károlyi Mihály |title=Hit, illúziók nélkül |publisher=Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó |year=1977 |id=ISBN 963-05-3324-3 |pages= 201}}</ref>
 
Vix alezredes valójában végig nem hitte, hogy a jegyzék bolseviktípusú hatalomátvételhez vezethet. A hasonló korábbi figyelmeztetéseket Károlyi és a magyarok zsarolásának vélte. A Tanácsköztársaság kikiáltása után felmerült a misszió vezetőjének és tagjainak internálása. Folyamatosan zaklatták őket, kocsijaikat, fegyvereiket, felszereléseiket elvették, [[távíró]] és [[Telefon|távbeszélő]] [[Távközlés|összeköttetésüket]] elvágták, Vix [[Andrássy út]]i irodáját elfoglalták, szétverték. Végül is [[március 26.|március 26]]-án este, az összes antant-képviselő vonattal hagyhatta el a magyar fővárost [[Szeged]] irányába.<ref name="{{azonos|VRJ"/>}}
 
A jegyzéket elutasító választ, valamint az új kormány azon lépését, hogy felszólította [[Szovjet-OroszországSzovjetunió|Oroszországot]], lépjen szövetségre a Magyar Tanácsköztársasággal, az antanthatalmak a velük való diplomáciai kapcsolatok megszakítására irányuló törekvésnek, az antant elleni hadüzenetnek értékelték, és hozzákezdtek a katonai beavatkozás gyors előkészítéséhez. A békekonferencia Budapestre küldte ugyan tájékozódni [[Jan Christian Smuts]] brit tábornokot, aki [[április 4.|április 4]]-én A Vix-jegyzékben foglaltakhoz képest kedvezőbb területi és politikai javaslatokat tett, azonban a kormányzótanács további feltételeket támasztott, ami miatt dolgavégezetlenül távozott Budapestről. [[Április 16.|Április 16]]-án megindult a szövetségesek támadása.
 
== Vix egyéb jegyzékei ==
Fernand Vix vezérkari alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője, budapesti ténykedése alatt több jegyzéket is továbbított a magyar hatóságoknak. Ezek közül a legfontosabbak:
* [[1918]]. [[december 3.]] – A magyar kormányt a [[Felvidék]] kiürítésére felszólító jegyzék. Mivel nem tartalmazta a határ kérdését, Vix szorgalmazására jött létre [[december 6.|december 6]]-án a [[Bartha Albert|Bartha]]-[[Milan Hodža]]-egyezmény a demarkációs vonalról, amely többé-kevésbé megfelelt a szlovák-magyar néprajzi határnak, azaz [[Dévény]], [[Bazin]], [[Szered]], [[Érsekújvár]], [[Verebély]], [[Garamkovácsi]], [[Lest]], [[Losonc]], [[Szomolnok]], [[Margitfalva]], [[Tőketerebes]], [[Szobránc]], [[Homonna]] településeken keresztül haladt a [[Laborc (folyó)|Laborc folyó]] vonaláig, majd annak mentén az északkeleti országhatárig. Az egyezményt azonban a [[prága]]i vezetés nem tartotta elfogadhatónak, ezért – francia segédlettel – [[Edvard Beneš|Beneš]] elérte, hogy [[december 23.|december 23]]-án újabb jegyzék szülessen.<ref name="Szarka">{{Hiv-webrefhely|url=http://www.hhrf.org/szabadujsag/modules.php?name=News&file=print&sid=1062|cím=Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetébõl |szerző=Szarka László 2007|dátumazonos=20070523 |munka=Nemzet és emlékezet |kiadó=Szabad Újság |elérés=20090727Szarka}}</ref>
* [[1918]]. [[december 23.]] – Az etnikai határokat feladó, az egész Felvidéket nagyjából a mai magyar-szlovák államhatár vonaláig kiürítendőnek előíró jegyzék („karácsonyi Vix-jegyzék”). A [[Duna]] és az [[Ipoly]] folyásával kijelölt vonal Losonc alatt, [[Osgyán]]on, [[Rimaszombat]]on, [[Tornalja|Tornalján]], [[Perkupa|Perkupán]], [[Hidasnémeti]]n, [[Lasztóc]]on keresztül vezetett az [[Ung (folyó)|Ung]] és Laborc torkolatáig, majd onnan az [[Ung (folyó)|Ung]] mentén az [[Uzsoki-hágó]]nál érte el az országhatárt.<ref name="{{azonos|Szarka"/>}}
* [[1919]]. [[január 27.]] – Berthelot és [[Apáthy István (zoológus)|Apáthy]] között 1918. [[december 31.|december 31]]-én született egyezményben Erdély román megszállására kialkudott [[Nagybánya]]–[[Kolozsvár]]–[[Déva]] vonalra vonatkozó, azt utólagosan jóváhagyó jegyzék.<ref>{{refhely|Ormos, I. m.Mária 1983|128. o.</ref>}}
 
== Források, jegyzetekJegyzetek ==
{{forrásokJegyzetek}}
 
== Források ==
*{{hely|Borhi László 1977}}{{Hiv-web|url=http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/01/borhi.htm |cím=Könyvszemle |szerző=Borhi László |év=1997 |hónap=január |munka= Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932 vol. I–II. |kiadó=BUKSZ |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Magyarország története 1918-1919}}{{cite book |author= |authorlink= |title=Magyarország története 8/1 1918-1919 |chapter=A soknemzetiségű Magyarország felbomlása |publisher=Akadémiai Kiadó |year=1983 |id= ISBN 963-05-3324-3}}
*{{hely|Peter Pastor 1976}}{{Hiv-web|url=http://www.hungarianhistory.com/lib/wils/wils11.htm |cím=Chapter VIII. From Hope To Defait |szerző=Peter Pastor |év=1976 |munka=Hungary Between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and The Big Three |kiadó=Corvinus Library – Hungarian History |nyelv=angol |elérés=20120610}}
*{{hely|Ormos Mária 1983}}{{cite book |author=Ormos Mária |authorlink=Ormos Mária |title=Padovától Trianonig 1918-1920 |chapter=A Vix-jegyzék |publisher=Kossuth Könyvkiadó |year= 1983 |id= ISBN 963-09-2174-X}}
*{{hely|Raffay Ernő 1990}}{{cite book |author=Raffay Ernő |authorlink= Raffay Ernő |title=Trianon titkai |chapter=A háborúnak vége, a harc folytatódik |publisher=Tornado Damenija Kiadó |year= 1990 |id= |pages=95}}
*{{hely|Ádám-Ormos 1999 – Vix és Dossé beszélgetése}}{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I104 |cím=Beszélgetés de Lobit tábornok törzsfőnöke, Dossé ezredes és a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője, Vix alezredes között. |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Ádám-Ormos 1999 – Vix levele De Lobit-nak}}{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I113 |cím=Vix alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője de Lobit tábornoknak, a Magyarországi Hadsereg parancsnokának |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Ádám-Ormos 1999 – Károlyi levele Vix-nek}}{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I107 |cím=Károlyi Vixhez címzett levelének másolata |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Károlyi Mihály 1977}}{{cite book |author=Károlyi Mihály |authorlink=Károlyi Mihály |title=Hit, illúziók nélkül |publisher=Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó |year=1977 |id=ISBN 963-05-3324-3 |pages= 201}}
*{{hely|Szarka László 2007}}{{Hiv-web|url=http://www.hhrf.org/szabadujsag/modules.php?name=News&file=print&sid=1062|cím=Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetébõl |szerző=Szarka László |dátum=20070523 |munka=Nemzet és emlékezet |kiadó=Szabad Újság |elérés=20090727}}
 
== Lásd még ==
* [[Fernand Vix]]
* [[Tanácsköztársaság]]
* [[1919-es magyar-románmagyar–román háború]]
 
== Külső hivatkozások ==