„Vix-jegyzék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszavontam 81.182.51.165 (vita) szerkesztését (oldid: 11832276) |
a Források és jegyzetek |
||
1. sor:
[[Fájl:Vix Note HU.JPG|bélyegkép|jobbra|350px|A Vix-jegyzékben javasolt semleges övezet]]
A '''Vix-jegyzék''' az [[első világháború]]ban győztes [[Antant]]-hatalmak által a [[Párizsi békekonferencia|párizsi békekonferencián]], [[1919]]. [[február 26.|február 26]]-án hozott határozatát és e határozat végrehajtásának előírásait tartalmazó levél, amelyet a [[Belgrád]]ban székelő francia Magyarországi Hadsereg ideiglenes parancsnoka, [[Paul de Lobit]] hadosztálytábornok írt [[Károlyi Mihály]] [[köztársasági elnök]]nek. Nevét átadójáról, [[Fernand Vix]] francia vezérkari alezredesről, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetőjéről kapta. Az [[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án kézbesített, újabb keleti országrészek kiürítését követelő jegyzékre 30 órán belül vártak választ. A [[Berinkey-kormány]] nem vállalta a jegyzékben foglaltak elfogadását, sem elutasítását, ezért lemondott és a hatalmat, valamint a döntés jogát átadta a [[
== Közvetlen előzményei ==
Az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[Belgrádi egyezmény (1918)|belgrádi katonai konvenció]] rögzítette a harcoló felek közötti [[demarkációs vonal]]at. Ennek értelmében a [[Magyarország Kormánya|magyar kormány]] köteles volt visszavonni csapatait a [[Nagy-Szamos]] felső folyása–[[Beszterce]]–[[Marosludas|Maros]] (falu)–a [[Maros]] folyó vonala a [[Tisza|Tiszával]] való összefolyásáig–[[Szabadka]]–[[Baja]]–[[Pécs]] (e városokban nem tartózkodnak magyar egységek)–a [[Dráva]] folyása [[Horvát-Szlavónország|Szlavónia-Horvátország]] határáig húzódó vonaltól északra. A döntéssel elégedetlen [[kisantant]] hatalmak kezdettől fogva megsértették a fegyverszüneti egyezményben rögzítetteket és lépték át a demarkációs vonalat, vagy hatoltak be a konvenció által nem rögzített magyar területekre. A [[Románia|Román Királyság]] – [[Henri Mathias Berthelot|Berthelot]]
Politikai téren, a területszerzés bebiztosítása érdekében, a [[Románia|románok]] folytatták erős [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevik]]- és [[Magyarellenesség|magyarellenes]] propagandájukat, mely kihatott a párizsi békekonferencia döntéseire. 1919. február közepén a békekonferencia albizottsága javaslatot tett egy, a román és a magyar hadsereget szétválasztó semleges övezet létrehozására. A tervet a Tízek Tanácsa
[[Georges Clemenceau]] [[március 1.|március 1]]-én írta alá a határozatot, amely két nappal később érkezett meg [[Szaloniki]]be, [[Louis Franchet d’Espèrey|Franchet d’Espèrey]] tábornokhoz, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnokához. Ő március 5-én továbbította azt [[Belgrád]]ba, de Lobit tábornoknak azzal, hogy dolgozza ki a semleges övezet főbb pontjainak szövetséges erőkkel (két zászlóalj néhány lovassal, vagy egy lovasezred) való megszállásának tervét. Vix március 12-én értesült a határozat tartalmáról. Március 15-én a [[Budapest]]en átutazó Halsey E. Yates alezredes, az [[Amerikai Egyesült Államok]] [[bukarest]]i katonai attaséja tájékoztatta őt Károlyival történt megbeszéléséről, többek között arról, hogy elmondta a magyar államfőnek: a békekonferencia egész Erdélyt Romániának ítélte.
A Magyarországi Hadsereg törzsfőnöke
Ezt követően született meg de Lobit tábornok levele, amelyet törzsfőnöke [[1919]]. [[március 19.|március 19]]-én 12:30-kor továbbított Hughes-távírón Budapestre, azzal a szóbeli utasítással, hogy – tekintettel a szűk, 48 órás határidőre, amelyen belül választ várnak – Vix még aznap este 18 vagy 19 óra körül adja át a magyar államfőnek. Ezzel egyidejűleg egy futárt indítottak [[Budapest]]re, a levél eredeti példányával.
Vix – érzékelve a kedvezőtlen magyarországi helyzetet – előzőleg kérte, hogy magasabb rendfokozatú személy közölje a magyar hatóságokkal a döntést. [[Louis Franchet d’Espèrey|Franchet d’Espèrey]] úgy tervezte, hogy a semleges övezet kijelölt parancsnoka, Henri de Gondrecourt
== A jegyzék tartalma ==
27. sor:
* A semleges övezet kiürítését [[március 23.|március 23]]-án kell megkezdeni és legfeljebb 10 nap alatt befejezni. Ezen idő alatt Henri de Gondrecourt tábornoknak, az övezet keleti parancsnokának vezetésével érkező szövetséges erők megszállják a városokat és ellenőrzik a zóna katonai kiürítését. A kiürítést követően a román csapatok megszállják [[Erdély]]nek az övezet keleti határáig eső területeit.
* A kiürítendő erdélyi és semleges zónabeli területeken található magyar hadianyag magyar kézben marad, az állami vasúti és gazdasági anyagokat helyben kell hagyni, azok tulajdonjogáról később születik döntés.
* A semleges övezet polgári közigazgatása – a belgrádi katonai konvenciónak megfelelően – a szövetséges erők ellenőrzése mellett, magyar kézben marad, ott a magyar [[rendőrség]] és [[csendőrség]] tarthatja fenn a rendet.
== Indítóokai ==
A Vix-jegyzékben foglalt békekonferenciai határozat legfőbb motívumai a következők voltak:
* A francia kormány által jogosnak tartott román területi követelések egy részének teljesítése még a békekötések előtt, ugyanakkor a románok megakadályozása abban, hogy az [[1916-os bukaresti szerződés]]ben foglaltakat teljes mértékben végrehajtsák.
* Katonai téren szétválassza a magyar és román felet, s fedezze a [[Szovjetunió|Szovjet-Oroszország]] elleni intervencióban érintett román hadsereg hátát;
* A francia ellenőrzés alatt tartott a vasútvonal biztosításával lehetővé tegyék a román és lengyel hadseregek Balkán felől történő utánpótlását, illetve Galícia elfoglalásához román segítségnyújtást Lengyelországnak.
A jegyzék nem tartalmazta ugyan, de a semleges övezet demarkációs vonalának [[Kárpátalja]] felé történő meghosszabbításának terve azt célozta, hogy elvágja Magyarországot [[Ukrajna|Ukrajnától]], s lehetővé tegye a vasútvonal északi irányba történő meghosszabbítását. A terv közben feleslegessé vált, mivel Kárpátalját a békekonferencia [[Csehszlovákia|Csehszlovákiának]] ítélte.
== Átadása ==
[[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án 10 óra 30 perckor Vix alezredes felkereste [[Károlyi Mihály]] [[köztársasági elnök]]öt hivatalában, a [[Budavári Palota|budavári királyi palotában]], hogy átadja neki de Lobit tábornok jegyzékét. Annak kihangsúlyozására, hogy szövetséges határozatról van szó, Vix alezredes ragaszkodott ahhoz, hogy az átadáson jelen legyenek más antant országok tisztjei is. Noha kormányuktól erre vonatkozó utasításuk nem volt, Granville Baker brit alezredes, Riccardo Pentimalli olasz őrnagy és Nicholas Roosevelt amerikai százados elkísérte a misszióvezetőt.
Miután átfutotta a szöveget, Károlyi megkérdezte Vixtől, hogy eljuttatta-e ezt a katonai jellegű szöveget a hadügyminiszternek. Az alezredes nemleges válaszára az államfő sürgősen hívatta [[Berinkey Dénes]] [[miniszterelnök]]öt és [[Böhm Vilmos]] hadügyminisztert. Közben mérgesen megjegyezte, hogy a szövetségesek francia, román, vagy cseh [[Gyarmat (terület)|gyarmatot]] akarnak csinálni Magyarországból.
A megérkezett két miniszterrel együtt viszont igyekezett meggyőzni Vixet és a küldöttséget, hogy a békekonferencia határozata elfogadhatatlan, és hogy a robbanásveszélyes közhangulatban egy ilyen arányú terület-kiürítés elfogadását egyetlen kormány sem élheti túl. Vix úgy vélte: a közhangulat az újságok révén könnyen befolyásolható. Böhm a kérdésből politikai vitát akart provokálni Magyarország integritásáról, összehasonlítva [[Erdély]], illetve [[Elzász]] és [[Lotaringia]] kérdését.
Mivel az alezredes ellen irányuló kirohanások – különösen Böhm részéről – nem szűntek, Vix végül kijelentette: ő csak a határozat továbbítására kapott utasítást és nem arra, hogy vitatkozzon. Az eredetileg 48 órásra tervezett határidőt 30 órára csökkentve, a válaszadásra másnap délután 6 órát határozott meg, majd a küldöttség távozott.
== Következményei ==
A rendkívül rövid határidő csak ''igen'' vagy ''nem'' válasz adását tette lehetővé, ezért a Vix-jegyzék megpecsételte a [[Berinkey-kormány]] sorsát, mivel az abban foglalt követeléseket nem akarta teljesíteni, a fegyveres ellenállást viszont nem tudta vállalni. A március 20-án délutáni kormányülésen már maga Károlyi is az elutasítás mellett szólt, s a következő főbb érveket hangoztatta:
* Vix alezredes szóbeli kiegészítésként tudomására hozta: "a jegyzékben megszabott demarkációs vonalat kimondottan politikai határnak tekintik."
* A jegyzék arról tanúskodik, hogy a békekonferencia nem ismeri el a [[Wilson elnök 14 pontja|wilsoni elveket]].
* Az elfogadás "lehetetlenné tenné, hogy alkalmas időben a románokat meg tudjuk támadni, miután közbeékelődnek a franciák."
Károlyi úgy vélte, egy új, tisztán [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|szociáldemokrata]] kormány alakításával, amelyet – a kialakult helyzetre való tekintettel – támogatnának mind a polgári erők, mind pedig a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|kommunisták]], még elkerülhető az [[Anarchizmus|anarchia]] és a [[Leninizmus|bolsevizmus]]. Az új kormány megtagadhatja az antant követelését.
Károlyi még aznap megfogalmazta és aláírta a jegyzék tartalmát elutasító pár soros válaszát, miszerint a Magyar Köztársaság kormányának nem áll módjában a békekonferencia döntését tudomásul venni és végrehajtásában közreműködni, mivel a döntés szöges ellentétben áll az [[1918]]. [[november 13.|november 13]]-án aláírt [[Belgrádi egyezmény (1918)|katonai fegyverszüneti egyezménnyel]], figyelmen kívül hagyja az ország létfontosságú érdekeit, akadályozza fejlődését, s veszélyezteti a társadalmi békét. A magyar fél nem kapott meghívást a békekonferenciára, álláspontját meg sem hallgatták, nemhogy figyelembe vették volna. Mindezek miatt a magyar kormány lemond.
Károlyi meg kívánta tartani államfői hatalmát, s tervezte az új kormányt kinevezését. A szociáldemokraták és a kommunisták kiegyezéséről, valamint a [[proletárdiktatúra]] kikiáltásáról akkor értesült, amikor utólag alá akarták íratni vele saját lemondását. Ezen időpontra viszont már aláhamisított aláírásával [[plakát]]okon és a [[Népszava|Népszavában]] is utcára került a lemondásáról és a hatalom átadásáról szóló kiáltvány.
Vix alezredes valójában végig nem hitte, hogy a jegyzék bolseviktípusú hatalomátvételhez vezethet. A hasonló korábbi figyelmeztetéseket Károlyi és a magyarok zsarolásának vélte. A Tanácsköztársaság kikiáltása után felmerült a misszió vezetőjének és tagjainak internálása. Folyamatosan zaklatták őket, kocsijaikat, fegyvereiket, felszereléseiket elvették, [[távíró]] és [[Telefon|távbeszélő]] [[Távközlés|összeköttetésüket]] elvágták, Vix [[Andrássy út]]i irodáját elfoglalták, szétverték. Végül is [[március 26.|március 26]]-án este, az összes antant-képviselő vonattal hagyhatta el a magyar fővárost [[Szeged]] irányába.
A jegyzéket elutasító választ, valamint az új kormány azon lépését, hogy felszólította [[
== Vix egyéb jegyzékei ==
Fernand Vix vezérkari alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője, budapesti ténykedése alatt több jegyzéket is továbbított a magyar hatóságoknak. Ezek közül a legfontosabbak:
* [[1918]]. [[december 3.]] – A magyar kormányt a [[Felvidék]] kiürítésére felszólító jegyzék. Mivel nem tartalmazta a határ kérdését, Vix szorgalmazására jött létre [[december 6.|december 6]]-án a [[Bartha Albert|Bartha]]-[[Milan Hodža]]-egyezmény a demarkációs vonalról, amely többé-kevésbé megfelelt a szlovák-magyar néprajzi határnak, azaz [[Dévény]], [[Bazin]], [[Szered]], [[Érsekújvár]], [[Verebély]], [[Garamkovácsi]], [[Lest]], [[Losonc]], [[Szomolnok]], [[Margitfalva]], [[Tőketerebes]], [[Szobránc]], [[Homonna]] településeken keresztül haladt a [[Laborc (folyó)|Laborc folyó]] vonaláig, majd annak mentén az északkeleti országhatárig. Az egyezményt azonban a [[prága]]i vezetés nem tartotta elfogadhatónak, ezért – francia segédlettel – [[Edvard Beneš|Beneš]] elérte, hogy [[december 23.|december 23]]-án újabb jegyzék szülessen.
* [[1918]]. [[december 23.]] – Az etnikai határokat feladó, az egész Felvidéket nagyjából a mai magyar-szlovák államhatár vonaláig kiürítendőnek előíró jegyzék („karácsonyi Vix-jegyzék”). A [[Duna]] és az [[Ipoly]] folyásával kijelölt vonal Losonc alatt, [[Osgyán]]on, [[Rimaszombat]]on, [[Tornalja|Tornalján]], [[Perkupa|Perkupán]], [[Hidasnémeti]]n, [[Lasztóc]]on keresztül vezetett az [[Ung (folyó)|Ung]] és Laborc torkolatáig, majd onnan az [[Ung (folyó)|Ung]] mentén az [[Uzsoki-hágó]]nál érte el az országhatárt.
* [[1919]]. [[január 27.]] – Berthelot és [[Apáthy István (zoológus)|Apáthy]] között 1918. [[december 31.|december 31]]-én született egyezményben Erdély román megszállására kialkudott [[Nagybánya]]–[[Kolozsvár]]–[[Déva]] vonalra vonatkozó, azt utólagosan jóváhagyó jegyzék.
==
{{
== Források ==
*{{hely|Borhi László 1977}}{{Hiv-web|url=http://www.c3.hu/scripta/buksz/97/01/borhi.htm |cím=Könyvszemle |szerző=Borhi László |év=1997 |hónap=január |munka= Documents diplomatiques français sur l'histoire du Bassin des Carpates 1918-1932 vol. I–II. |kiadó=BUKSZ |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Magyarország története 1918-1919}}{{cite book |author= |authorlink= |title=Magyarország története 8/1 1918-1919 |chapter=A soknemzetiségű Magyarország felbomlása |publisher=Akadémiai Kiadó |year=1983 |id= ISBN 963-05-3324-3}}
*{{hely|Peter Pastor 1976}}{{Hiv-web|url=http://www.hungarianhistory.com/lib/wils/wils11.htm |cím=Chapter VIII. From Hope To Defait |szerző=Peter Pastor |év=1976 |munka=Hungary Between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and The Big Three |kiadó=Corvinus Library – Hungarian History |nyelv=angol |elérés=20120610}}
*{{hely|Ormos Mária 1983}}{{cite book |author=Ormos Mária |authorlink=Ormos Mária |title=Padovától Trianonig 1918-1920 |chapter=A Vix-jegyzék |publisher=Kossuth Könyvkiadó |year= 1983 |id= ISBN 963-09-2174-X}}
*{{hely|Raffay Ernő 1990}}{{cite book |author=Raffay Ernő |authorlink= Raffay Ernő |title=Trianon titkai |chapter=A háborúnak vége, a harc folytatódik |publisher=Tornado Damenija Kiadó |year= 1990 |id= |pages=95}}
*{{hely|Ádám-Ormos 1999 – Vix és Dossé beszélgetése}}{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I104 |cím=Beszélgetés de Lobit tábornok törzsfőnöke, Dossé ezredes és a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője, Vix alezredes között. |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Ádám-Ormos 1999 – Vix levele De Lobit-nak}}{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I113 |cím=Vix alezredes, a Budapesti Szövetséges Katonai Misszió vezetője de Lobit tábornoknak, a Magyarországi Hadsereg parancsnokának |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Ádám-Ormos 1999 – Károlyi levele Vix-nek}}{{Hiv-web|url=http://kozep-europa.kpro.hu/kozep-europa/1_kotet/iratok.htm#I107 |cím=Károlyi Vixhez címzett levelének másolata |szerző=Ádám Magda |társszerzők=Ormos Mária |év=1999 |munka=Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről I. (1918-1919) |kiadó=Közép-Európa Elektronikus Kiadó |nyelv=magyar |elérés=20090727}}
*{{hely|Károlyi Mihály 1977}}{{cite book |author=Károlyi Mihály |authorlink=Károlyi Mihály |title=Hit, illúziók nélkül |publisher=Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó |year=1977 |id=ISBN 963-05-3324-3 |pages= 201}}
*{{hely|Szarka László 2007}}{{Hiv-web|url=http://www.hhrf.org/szabadujsag/modules.php?name=News&file=print&sid=1062|cím=Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetébõl |szerző=Szarka László |dátum=20070523 |munka=Nemzet és emlékezet |kiadó=Szabad Újság |elérés=20090727}}
== Lásd még ==
75 ⟶ 87 sor:
* [[Fernand Vix]]
* [[Tanácsköztársaság]]
* [[1919-es
== Külső hivatkozások ==
|